Egy bejegyzésben már írtunk a híres és kevésbé ismert női festőművészekről, most pedig jöjjenek azok a híres festmények, amelyek egy-egy nőt ábrázolnak és mint ilyen alkotások, legtöbbször olyan módon ismertek még a festészettel kapcsolatos témák iránt komolyabban érdeklődő emberek körében is, hogy kevesen vannak, akik az alkotó nevét is egyből társítani tudják az adott képhez.
A felsorolásban úgy szerepeltetjük a képeket, hogy az alkotó nevét a bejegyzés végén fogjuk felsorolni, így hátha lesz kedve az olvasóknak egy kis játékhoz, amely arra irányul, hogy megpróbálják segítség nélkül kitalálni, megtippelni vagy egyszerűen csak rutinosan felsorolni a női portrék alkotóit.
Különlegesen szép vagy igézően karakteres nőket minden festészeti korszakban festettek a művészek. Múzsák, szerelmek, családtagok, gazdag mecénások, híres személyek vagy egyszerű, pénzért dolgozó modellek voltak a képeken megjelenő hölgyek, akik esetében előfordul, hogy a nevüket és a személyazonosságukat sem ismerjük vagy legalábbis nem tudjuk azt 100%-os biztonsággal megmondani.
Vénusz születése (1485-1486)
A kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor az istennő Ciprus szigetén, Paphosznál partot ér egy kagylón. Azért igazán jelentős mű, mert az antikvitás kora óta ez volt az első kép, amely teljes alakos aktot ábrázolt. A festményen Vénusz bal oldalán Zefír és Khlorisz látható, amint a kagylón álló istennőt fújják, a parton pedig Pomona várja őt egy köpennyel.
Hölgy hermelinnel (1489-1490)
A kép ismert még Hermelines hölgy címmel is, ami azért érdekes, mert egyes vélemények szerint az állat valójában egy vadászgörény, más vélemények azonban tagadják ezt.
A mű 1489-90 körül készült Milánóban, Ludovico Sforza (Ludovico il Moro) udvarában és a kutatások szerint a herceg kedvesét, Cecilia Gallerani-t ábrázolja. Különlegessége abban rejlik, hogy újítást jelentett az itáliai festészetben, hiszen egyike az első olajfestményeknek.
Mona Lisa (1503-1519)
A világ egyik leghíresebb festménye, amely a párizsi Louvre-ban van kiállítva. A mérete 77×53 cm, alapja nyárfából készült lemez.
Sokak szerint talán a festészet történetének legismertebb alkotása a világon. Ez köszönhető annak, hogy az megjelenített női arc gyakorlatilag már a közösségi emlékezet részének tekinthető, ismert az egész világon, másolják, fényképezik, karikatúrákat készítenek róla és ezerszámra sokszorosították.
Az a közel sem elhanyagolható kérdés, hogy pontosan ki van a képen, a mai napig nem teljes bizonyossággal megválaszolható.
A legtöbb bizonyíték arra utal, hogy a festőművész, Francesco del Giocondo selyemkereskedő feleségét, Lisa Gherardini-t festette le. Giorgio Vasari önéletrajzíró már 1550-ben megemlítette a hölgy nevét, a történészek viszont nem voltak biztosak a forrás hitelességében. 2005-ben a Heidelbergi Egyetem könyvtárának szakértői egy Cicero leveleit tartalmazó könyvre bukkantak, melynek margójára Agostino Vespucci 1503 októberében azt írta, hogy a festő éppen egy Lisa del Giocondo nevű nő portréján dolgozik.
Leány gyöngy fülbevalóval (1665 körül)
Másik nevén Turbános nő című festmény a klasszikus egyszerűség nagyszerű iskolapéldája, utánozhatatlan színei, finom szerkesztése miatt készítőjének egyik legegyszerűbbnek tűnő, leginkább letisztult, legérettebb alkotása és egyben a holland portréfestészet csúcsa. A képet szokás úgy is emlegetni, hogy Észak Mona Lisája.
Nem tisztázott, hogy a kép megrendelésre készült-e vagy sem, és amennyiben igen, akkor kinek a részére és pontosan kit ábrázol. Saját idejében, az 1600-as évek második felében még nem annyira számított a festményen szereplő lány kiléte. Lehetett akár a festő lánya vagy szomszédja, de akár a titkos szeretője is vagy egy idealizált kép, mint ahogyan a XXI. századi szemlélő számára az is. Abban a korban gyakori volt az úgynevezett “tronie” festészet, amely kifejező arcú alakokat vagy egzotikus kosztümbe öltözött szereplőket ábrázolt.
Lilaruhás nő (1874)
A Magyar Nemzeti Galéria legféltettebb kincsei közé tartozik, kis túlzással, de azért bátran mondhatjuk erre a festményre, hogy ez a magyar Mona Lisa. A festő a várandós feleségéről készítette műtermi körülmények között, de külső helyszínt ábrázolva a képen.
A festőről, aki ezt a csodás képet megfestette, már egy korábbi blogbejegyzésünkben részletesebben is írtunk, ha még nem olvastátok eddig, most pótolhatjátok.
Adele Bloch-Bauer (1907)
A képen szereplő különleges szépségű asszony annyira felkeltette a híres festő érdeklődését, hogy két képet is készített róla. Egyes vélekedések szerint talán hármat is, hiszen elképzelhető, hogy a Judit I. című kép modellje szintén ő volt.
A festményt a készítőjének bizánci mozaikok iránti rajongása inspirálta. A bécsi szecesszióban egyébként is jelentős szerepet kapott az arany, ezen a képen pedig szinte csak Adele arca nincs arannyal borítva. Az egész kép olyan ettől, mint egy ikon. Vannak szakértők, akik erotikus szimbólumokat vélnek felfedezni a képen, amelyek talán arra utalhatnak, hogy a festő és modellje között bensőséges kapcsolat volt.
A kép festőjéről írt bejegyzésünket megtalálhatjátok a blogon.
Marilyn Monroe (1962)
A művész egyik legismertebb alkotása Marilyn Monroe négy portréjából áll össze. A tragikus sorsú színésznőről a Niagara című filmjéhez készítettek egy fényképet, ezt használta fel a művész több alkotásához is.
A képen a hollywoodi filmsztár arca narancsszínű háttér előtt látható, Monroe arcbőre levendula színű, szemhéjait türkizkék festék árnyékolja, haja pedig sárga.
2013-ban a Phillips aukciós ház által rendezett árverésen a kép ára a licit végén 38,2 millió dollárnál állt meg és ennyiért vásárolta meg Larry Gagosian műkereskedő.
főoldal
események
kosár
menü