A csók az ajkak összeérintését jelenti elsősorban. Külön ezzel a témával foglalkozó tudomány is létezik a világon, ez pedig a filematológia. A csókolózás feltehetőleg tanult viselkedés, több emlősállatnál is előfordul. Az embereknél nem minden kultúrában van szokásban. Nézzük is meg, hogy hogyan alakult az emberek, az emberiség viszonya ehhez az intim kapcsolódáshoz a történelem különböző korszakaiban és népcsoportjainál.
A csók a régi korokban
A témával foglalkozó kutatók igen megosztottak a csók eredetét illető kérdésben. Az egyik vélekedés szerint a csókolózás szokása valószínűleg több millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az emlősök a megrágott ételt a szájukon át adták át utódaiknak, az antropológusok egy másik csoportja szerint pedig egy olyan ösztönös cselekedetről van szó, amelynek inkább a párválasztásban van szerepe.
A legkorábbi, csókolózáshoz hasonló tevékenységről, az orrok egymáshoz dörzsöléséről tudósító szövegek az időszámításunk előtti 1500 környékén, Indiában keletkezett védikus irodalomból származnak. Az időszámításunk előtti 8-9. századból származó hindu eposzban már az ajkak összeérintéséről is találunk szövegrészletet, a sokak által ismert Kámaszútra pedig már egy egész fejezetet szentelt a különböző csók fajták leírásának.
A csók azonban nem csak Indiában volt ismert. Hérodotosz, az időszámításunk előtti 5. században élt görög történetíró megemlékezett róla, hogy a perzsa férfiak ajakcsókkal üdvözölték az azonos társadalmi rétegbe tartozó, arcra adott csókkal pedig a náluk alacsonyabb rangú társaikat.
A csókolózás elterjedéséhez valószínűleg nagyban hozzájárult, hogy az Indiát az időszámításunk előtti 326-ban elfoglaló Nagy Sándor hadseregének tagjai vezérük három évvel később bekövetkezett halála után szétszéledtek a világban, így rajtuk keresztül számos kultúra megismerhette a szokást.
A csókolózást Európában a rómaiak terjesztették el. A birodalom lakói háromfajta csóktípust is ismertek. 1. az arcra adott osculum a baráti közeledést jelezte. 2. a basium esetében már az ajkakat érintették össze a felek. 3. a savium pedig a csók legszenvedélyesebb formája volt, elsősorban a szerelmesek között. Az esküvői csók szokása is a római időkre vezethető vissza. A hagyomány szerint a párok házassági szándék bejelentésekor váltottak egy szenvedélyes csókot egymással. Ez a szokás tulajdonképpen napjainkig fennmaradt, azzal, hogy a friss házasokat csókra szólítja fel az őket összeadó egyházi vagy világi személy.
A csók az újabb korokban
A középkorban, elsősorban Európáról beszélhetünk, amikor a kultúra alakulását és a csók szerepét vizsgáljuk. Az emberek ebben az időszakban társadalmi hierarchiában elfoglalt helyük szerint adtak csókot egymásnak. Az azonos rétegből kikerülők – függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők voltak – a szájukat érintették össze. Minél távolabb csókoltak arcon azonban valakit a szájától viszonyítva, annál nagyobb volt a két ember közötti társadalmi különbség.
A 17. század második felétől a csókot más gesztusok kezdték felváltani, mint például az egymás felé történő meghajlás, a pukedlizés, vagy akár a kalap megemelése. A csók fokozatos kiszorulásához az üdvözlő szokások közül a pestisjárvány kiváltotta félelem is nagyban hozzájárult.
Számos – korábban elszigetelten élő – népcsoport is csak az európaiak megjelenésével ismerte meg a csókot. 1897-ben Paul d’Enjoy antropológus feljegyezte, hogy az ajakra adott csók számos ázsiai kultúrában az undor jelének számít és abszolút tabuként kezelték azt.
Ázsia egyes területein még a 20. században is megbotránkozást keltett egy nyilvános csók. Feljegyezték, hogy 1924-ben Auguste Rodin A csók című szobrának bronz reprodukcióját csak egy kis szobában, bambusszal eltakarva állíthatták ki Tokióban, a botrányt elkerülendő.
A csók élettani hatásai
A csókolózás elsősorban stresszcsökkentő hatással rendelkezik. Egy kontroll vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a csókolózás gyakoriságának növelése a házas és együtt élő pároknál egyaránt érezhető stresszcsökkenést, az együttélési elégedettség növekedését és koleszterinszint-csökkenést okozott.
Tehát eszerint kijelenthető, hogy minél gyakoribb a csók egy párkapcsolatban, annál nagyobb párkapcsolati elégedettségről és boldogságról számolnak be azok a szerencsések, akiknek ebben rész van.
A csók a művészetekben, híres csókábrázolások
Gustav Klimt: A csók
A híres osztrák festő legismertebb alkotása nagy valószínűséggel A csók című festmény, aminek elkészülte Klimt ún. aranykorára esik. Ebben az időszakban nem csak sok arany színű festéket, hanem valódi laparanyat is használt képeihez, amitől azok még értékesebbé váltak. A csók című alkotása annyira lenyűgözte a Belvedere Múzeum csapatát, hogy 1908-ban úgy mutatták be, hogy a festő még igazából be sem fejezte.
Auguste Rodin: A csók
A 13. században élt Francesca da Rimini és Paolo Malatesta szenvedélyes szerelme ihlette Francois Auguste Rodin A csók című, 1889-ben készült szobrát. Habár a szobor eredetileg részét képezte A pokol kapuja című szoboregyüttesnek, Rodin nem érezte, hogy passzolna az alkotás a többi részhez, így eltávolította, és különálló, egyedi szoborrá emelte azt, később pedig egy másik szerelmespárról mintázott szobrot tettek a helyére.
Marc Chagall: Születésnap
A francia festőművész néhány hónappal a házasságkötésüket követően ábrázolta magát és a feleségét, Bellát. A levegőben lebegő pár akrobatikus helyzetben elcsattanó csókja ez, amely egyszerre szenvedélyes és emelkedett. Igazán különleges festmény egy különleges művésztől.
Neked is eszedbe jut még néhány csók ihlette mű? Írd meg nekünk, hogy melyik a kedvenced!
Csókos festmények a KreatívLigetnél
Ezt az igazán bensőséges témát Te is megfestheted, ha eljössz hozzánk egy élményfestésre. Az aktuálisan elérhető képeket az Események menüpontban találod. Itt a dátumok és a festmények együtt láthatóak, így mindenki könnyen és gyorsan tud választani a neki tetszők közül.
főoldal
események
kosár
menü