A fa szimbóluma

Tele van az életünk és a mindennapjaink szimbólumokkal, de valószínűleg nem is vesszük ezeket észre vagy nem gondoljuk végig sosem, hogy egy közlekedési tábla, egy név, egy szokás, de akár egy egyszerű növény is lehet szimbolikus jelentésű. Napjainkban pedig sok mindent már csak szimbólumok használatával is ki tudunk fejezni, anélkül, hogy egy betűt is le kelljen írnunk vagy ki kelljen ejtenünk a szánkon.

Gondoljunk csak az okostelefonokon futó chat alkalmazások szimbolikus karakterei, az ún. emotikonokra vagy rövidebb nevükön emojikra.

Carl Gustav Jung svájci pszichológus szavaival élve “a szimbólum olyan kifejezés, név vagy kép, amely a köznapi életben ismerős lehet, szokásos és kézenfekvő értelmezése mellett azonban mégis sajátos, másodlagos jelentéssel bír. Valamilyen homályos, ismeretlen, rejtett jelentést is magában foglal.”

Ez már elég izgalmasan hangzik, ezért is szentelünk a témának egy külön bejegyzést, külön kiemelve a fákat, mint jelképeket, és persze azért, mert a szimbólumok ábrázolása, lerajzolása vagy megfestése jelentősen túlmutat egy semmitmondó rajzocska elkészítésén. Egy szabad kézzel készített rajz vagy festmény szimbolikusabb erejű lehet, mint a kézírás, pedig azt még külön tudomány – a grafológia – is elemzi. A rajzolás vagy a festés szín- és eszközhasználata ugyanis sokkal inkább megmutatja a tudatalattinkat, a rejtett emlékképeinket, a vágyainkat és a korábban nem is sejtett képességeinket, mint bármilyen írás.

 

Szimbólumok régen és most

Az ősi civilizációk széles körben használtak szimbólumokat a művészetükben, a vallási rítusaikban és a mindennapokban is. Korunk is kezdi újra felismerni a régi korok jelképeinek értékét és jó esetben arra törekszik, hogy feltárja azok jelentését, megértse az összefüggéseit.

A szimbólumok az emberi gondolkodás, a vallás és a világlátás mély és összetett kifejeződései. A különböző jelképek és azok jelentése együtt formálódott az adott kultúra életével. A régi időkben élt emberek az őket körülvevő természeti elemekhez, jelenségekhez, az állatokhoz és a hitvilágukban szereplő misztikus lényekhez egyaránt társítottak szimbolikus jelentéstartalmat. Mindennek megfigyelték a tulajdonságait, a viselkedését, a hozzá kapcsolódó gondolatokat és érzelmeket. Azután pedig ezek alapján jelentést társítottak hozzá. Ezek a jelentés társítások a mai napig fennmaradtak és használjuk is őket.

Egyes szimbólumoknak nem csak önmagukban van jelentése, hanem összefüggésben vannak más jelképekkel is, így együtt alkotnak egy szimbólumrendszert. A világ fejlődése során minden ősi kultúra megalkotta a saját szimbólumrendszerét, amit aztán generációról generációra adtak tovább.

 

A fa az élet és a halál szimbóluma

Ez a jelkép nagyon összetett, sokan és sokféleképpen próbálták már kielemezni és megfejteni minden aspektusát. A fa magát az életet szimbolizálja, törzse jelenti az összeköttetést az alsó és a felső világok között, az élet és a halál között, a gyökerek és az ágak között. Szimbóluma az örök fejlődésnek, a növekedésnek, a változásnak és a megújulásnak, de az örökzöldek révén az öröklétnek és az állandóságnak is.

Ha megfigyeljük egy fa felépítését és életciklusait, akkor végképp egyértelművé válnak az emberi élettel párhuzamba állítható részletei. A növekedés, a virágzás, a termés megérlelése, majd az elmúlás éppúgy jellemző változások, amiket mindannyian megélünk.

A régi szokások is sokszor összefüggtek a fáknak tulajdonított különleges jelentőséggel. Egy gyermek születésekor fát ültettek, ráadásul természetfeletti kapcsolatot feltételeztek a személy és a fája között. Ha nem tudtak semmit a távol lévő családtag felől, akkor a születésekor ültetett fa állapotából próbáltak következtetni a hogylétére.

Egy fa anyagából pedig egyaránt készíthető bölcső és koporsó is. A fa szimbólum tehát erősen kapcsolódik nem csak az élethez, de a halálhoz is. A fa anyaga egy halotti máglya tüzét is táplálhatja vagy kopjafa lehet a temetőben, emléket állítva ezzel az elhunyt személynek.

 

A fa megjelenése a különböző kultúrákban és vallásokban

Az ősi kultúrákban az ég felé törekvő fa jelképezi a földi élet vágyódását felfelé, az öröklét felé. A fa gyökérzete pedig a föld alatti világgal való kapcsolatot szimbolizálja. Így a fa tulajdonképpen a földalatti és az égi világot köti össze.

A Bibliában szerepel a jó és a rossz tudásának fája, melynek gyümölcse után sóvárog az ember az édenkertben, és aztán fogyaszt is belőle, amely cselekedetének az lesz a következménye, hogy kiűzetik a paradicsomból.

A magyarok őseinek vallásában is létezik egy olyan fogalom, hogy életfa vagy világfa. Ez egy nagyon összetett jelentésű szimbólum. Az örök fejlődésre, a növekedésre, a folytonos megújulásra utal.

A buddhizmus egyik legrégebbi jelképe a Bódhifa, amely egy hatalmas méretűre nőtt, öreg fügefa volt és arról nevezetes, hogy az árnyékában meditálva érte el Gautama Sziddhárta a megvilágosodás állapotát és vált Buddhává.

A kelták fakultusza legendás. Ők egyenesen azt vallották, hogy a fák az emberek ősei. Legfontosabb fának a tölgyet nevezték ki és a kultikus helyeiket is a tölgyes erdőkbe helyezték. A kelta ábécé betűi is fákról lettek elnevezve. A keltáknál minden törzsnek volt egy fája és ez alatt avatták az uralkodóikat. Ez a fa a törzs területének közepén állt, jelképezve az egységet, a biztonságot és az összetartozást. Nem véletlen, hogy a mai napig ismert és a köznyelvben is alkalmazott kifejezés a családfa.

 

A fa megjelenése a mesékben, mondákban

Az égig érő fa megmászása a mesékben elsősorban a hősiesség próbáját jelenti. A fa a felsőbb világok lakóival való kommunikáció segédeszközévé válik, segítségével el lehet jutni a legfelső szintig, elérve a végső bölcsességet. Ezt a bölcsességet megszerezve aztán könnyen teljesíthetővé válnak a földi kihívások, amelyek végén egy boldog élet várhat a mesehősre.

A mesebeli sűrű erdő szolgál menedékül az üldözöttnek, de akár el is tévedhetnek benne a szereplők, később persze szerencsésen megúszva a kalandot, de tanulságokat szolgáltatva az olvasó számára.

Az európai mesék történetszálai gyakran még akkor is az erdőkhöz és a fákhoz kötődnek, amikor a szereplők be sem teszik a lábukat a rengetegbe. Favágók szerepelnek bennük, a főhős erdei állatokkal találkozik vagy rőzsegyűjtő öregasszonnyal, de az is előfordul, hogy valaki fává változik vagy fák segítik az útján gyümölcsökkel, esetleg varázslatos tárgyakkal.

 

Élményfestés a fák bűvöletében

Az egyik legnépszerűbb motívum a festészetben is a fák ábrázolása. Ez alól a Kreatív Liget Élményfestő Stúdió foglalkozásai sem kivételek. Mindig találhatsz a kínálatunkban többféle lehetőséget is, ami a fák megfestését illeti. Egyénileg vagy párban is lehet hozzánk jönni és elkészíteni az élményfestés alkalmak 3 órája alatt egy csodálatos képet, amelyet aztán azonnal haza lehet vinni.

Nézz körül az Események menüpontban, találd meg a kedvedre való képet és jelentkezz az élményfestésre! Szeretettel várunk!

Blog

Érdekességek az Eiffel-toronyról

Élményfestő alkalmaink közül töretlen népszerűségnek örvendnek Párizs ikonikus tornyát, az Eiffel-tornyot megfestő foglalkozások. Nem csoda, hiszen a világ egyik legromantikusabb városának jelképe ez. Párizs sokszínűsége, történelme, a művészetek iránti nyitottsága sokakat magával ragad. Aki járt már Párizsban, az visszavágyódik, aki nem, az odavágyódik. Azonban azt kevesen tudják, hogy Párizs egyik jelképét, az Eiffel-tornyot a történelem talán legügyesebb szélhámosa, Victor Lustig eladta. Ráadásul kétszer is. A karrierje a lebukás után sem tört derékba, hanem csak utána indult be igazán.   Victor Lustig, a csalókat átverő szélhámos Az osztrák származású Lustig Amerikában kezdte bűnözői pályafutását, egy rendkívül pofátlan trükkel: pénzhamisító gépet sózott más bűnözők nyakába. A gépről azt hitette el, hogy bonyolult kémiai eljárásokkal az igazival tökéletesen egyező százdollárosokat képes nyomtatni.  De az alapos munkához idő kell: hat óra alatt lesz kész  az igazira megszólalásig hasonlító papírpénz. Ezt természetesen demonstrálta is, és a papírpénzek tökéletesen olyanok voltak, mint az igazi. Mert valóban igaziak voltak. A gépet három darab valódi százassal töltötte meg, így az 18 órán át hibátlanul működött,  ezzel majd’ egy nap menekülési időt biztosított Lustignak. A gépet szolid 10 ezer dollárért árulta, tehát azt ígérte, hogy az egy hónap alatt behozza az árát. Amikor az átverés miatt kezdett szorulni a

Olvass tovább »

Fess velünk galaxist!

A KreatívLiget Élményfestő Stúdióban elkészíthető festmények között az egyik legnépszerűbb a karakteres és különleges ’Galaxis’ című kép, amely egy nem lehetséges együttállásban, de nagyon dekoratív módon ábrázolja naprendszerünk bolygóit és ezek háttereként a messzi csillagok milliárdjait. De mitől is annyira különleges téma ez, hogy mindig megragadja az emberek figyelmét és állandó ihletforrás, alkotásra buzdítva felnőttet és gyereket egyaránt? Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttünk néhány érdekességet a galaxisokról és a világegyetem sokszínűségéről.   A galaxisok keletkezése Az univerzum első galaxisai a titokzatos sötét anyagból, valamint abból a főleg hidrogénből és héliumból álló gázból keletkeztek, amely az ősrobbanás bekövetkezése után betöltötte az alakulófélben lévő teret. Azokon a helyeken, ahol a sötét anyag sűrűsége nagyobb volt, a gázok a gravitációnak engedelmeskedve húzódtak össze és formálódtak nagyon lassan azokká a csillagokká és bolygókká, amelyek napjainkban ismertek és a galaxisokat alkotják. A galaxisok anyagának összehúzódási sebessége a sötét anyag létezésének egyik fontos bizonyítéka. Nélküle a kisebb tömegű gázokból sokkal lassabban, akár 100 milliárd évet is elérő idő alatt keletkeztek volna csak az első galaxisok, így viszont a nagyjából egymilliárd év is elegendőnek bizonyult a meglepően nagy, a mi Tejútrendszerünkével hasonló tömegű galaxisok kialakulására.   A galaxisok az univerzumban Csak nagyon kevés galaxis létezik külön-külön, azaz egymagában.

Olvass tovább »

A szarvas motívum

Ősszel és télen valahogy mindig több figyelem irányul a szarvasokra. A szarvasbőgés és az egymásnak csapódó agancsok zaja az őszi erdő alapzajai közé tartoznak. Télen, az ünnepek közeledtével pedig a szarvasok a Mikulás és a karácsony kapcsán is felbukkanó szereplők, dekorációként is sok otthonnak válnak díszévé ebben az időszakban. De vajon mennyire vagyunk tisztában a szarvas motívum történetével, annak eredetével és a különböző népek, vallások életében betöltött szerepével? Szeretnénk egy kis eligazítást nyújtani olvasóinknak a szarvassal, mint jelképpel kapcsolatban.   A szarvasok a természetben A szarvas a szarvasfélék családjába tartozó emlősállat. Ennek a családnak a tagja a jávorszarvas, az Észak-Amerikában karibunak nevezett rénszarvas faj és a vapiti szarvas is. Néhány szarvasfaj társas életmódot folytat, míg mások magányosan élnek. A hím szarvast bikának, a nőstényt tehénnek nevezzük, a kicsinyüket pedig a borjúnak. Ausztráliát ás az Antarktiszt kivéve minden kontinensen előfordulnak. A szarvasok elsősorban növényevő állatok, bár néha előfordul, hogy elfogyasztanak egy-egy madárfiókát. Kedvtelve legelik le a zsenge növényzetet, a leveleket, hajtásokat, ágakat és a füvet. Mint bármelyik szarvasmarha, a szarvas is a kérődzők alrendjéhez tartozik, így a durván megrágott táplálékot visszaöklendezi, majd újra megrágja és lenyeli. Ez teszi lehetővé, hogy az alacsony tápértékű táplálékból nagy mennyiséget is el tudjon fogyasztani.  

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü