A kerékpár története

A kerékpár egy igazán kézenfekvő és könnyen „feltalálható” eszköznek mondható, nem véletlen például, hogy az első kerékpárhoz hasonló szerkezet papírra vetésével már Leonardo da Vincit emlegették. A valóságban az első működőképes kerékpár-szerűség feltalálása Karl von Drais von Sauerbronn báró nevéhez fűződik. Az ő általa megalkotott és használt futógép már 1817-ben létezett. Bár furcsa módon a hajtást a lábbal előre lökdösés jelentette, a kormányozhatóság megjelenése már irányítási lehetőséget jelentett a használók számára. Az akkoriban kitalált kezdetleges szerkezet azóta jelenős fejlődésen ment keresztül.

 

A pedál megalkotása

Kirkpatrick Macmillan skót kovácsmester Dumfriesshire-ben, a műhelyében készítette el a világ első, taposókkal felszerelt, gyorsabb haladásra alkalmas gépét, így megvalósul a napjainkban is ismert pedálhajtás. Az első kereket úgy forgatják a rudak, mint a gőzmozdony esetében. A kovácsmester az eszköz használata közben egyben a világtörténelem első kerékpáros bírságát is begyűjtötte a rendőröktől, amikor Glasgowban sajnálatos módon elütött egy gyermeket, amely eset annak is volt köszönhető, hogy a felnifék feltalálása még kicsit később fog bekövetkezni, így a lassítás módjai is igen korlátozottak voltak.

 

A velocipéd megjelenése

Franciaországban, 1861-ben Pierre Michaux kidolgozta az első olyan járgányt, amelynél a pedál általi hajtás közvetlenül valósult meg, majd ezt a kétkerekűt velocipédként kezdte népszerűsíteni. Az új, érdekes és kicsit mókás szerkezet pillanatok alatt elterjedt és népszerűvé vált az emberek között.

Fokozatosan a felsőbb társadalmi osztályok játékszerévé vált az eszköz. A lovaglás és a vadászat mellett a – még közel egyforma méretű első és hátsó kerékkel rendelkező – velocipéd biztosította a testmozgás iránt felmerülő igényeket. A virágzó üzletnek és a gyártásnak a poroszok elleni háború vetett véget. A később elterjedt, sokak által ismert jóval nagyobb és nem egyforma méretű kerékkel rendelkező velocipéd már az angol kerékpáripar előretörését mutatta. Az 1870-es években Coventry városát az anyagi csődtől mentette meg a velocipéd. Az összeomló selyemipar helyett a kerékpárok gyártása adott munkalehetőséget a dolgozóknak.

 

Nagyobb kerék – nagyobb sebesség

A kerékpár technikai tökéletesítésére egyedül Nagy-Britanniában több mint 100 különböző szabadalmat nyújtottak be. James Starley, az egyéb találmányairól is méltán híres gépészeti zseni, rájött, hogy minél nagyobb egy kerék a hozzá tartozó fordulatszámmal, annál nagyobb sebességet lehet vele elérni. A nagy kerék az akkoriban lépten-nyomon előforduló gödrös-kátyús utakon is kényelmesebbé tette az utazást. A hátránya azonban az volt, hogy a nagy kereket nehézkes volt fékezni, a magasban ülő ember pedig könnyen eleshetett vele. Mindezek ellenére a 19. század végén már több ezer tehetős polgár használta a velocipédet sportolásra, túrázásra és közlekedésre. A kerékpár széles körű elterjedése viszont még váratott magára ebben az időszakban, mivel a technikai hiányosságok mellett az alsóbb, több embert képviselő társadalmi osztályok fizetőképes kereslete és a kerékpározásra fordítható szabadideje is hiányzott.

 

A biztonsági kerékpár

John Kemp Starley készítette el a világ első ún. biztonsági kerékpárját. Ő a nagyméretű első kerékkel szemben lánccal hajtott, nagyjából 76 cm átmérőjű hátsó kereket alkalmazott, mindkét kereket lassítani képes fékekkel. Az áttétel tetszőlegesen állítható volt, és nem függött a kerékmérettől.

Arra, hogy ne rázza ki a kerékpáros lelkét az út John Boyd Dunlop találmánya nyújtott megoldást. A pneumatikus, felfújható tömlő is megjelent, mint lehetőség. Edouard Michelin pedig ezt „öltöztette” védőruhába, azaz abroncsba, kialakítva ezzel a mai napig bevált, szelepen át pumpálható tömlő-köpeny rendszert. A Rover biztonsági kerékpár által fémjelzett vázforma apróbb változtatásokkal a mai napig fennmaradt.

 

A kerékpárversenyzés története

A kerékpárversenyzés iránti igény még jóval a biztonsági kerékpárok megjelenése előtt, már az 1870-es években jelentkezett. 1869. május 31-én a párizsi Parc de St-Cloudban rendezték meg az első velocipéd versenyt, amely az angol James Moore győzelmével zárult. A velocipéd megbízhatóságát az angolok egy távolsági futamban próbálták ki. Az útvonal Lands Endtől, Anglia délnyugati végétől John O’Groatsig, Skócia északi csücskéig tartott, kereken 1500 km-en át. A legjobbaknak ehhez 15 napra volt szükségük.

Franciaországban pedig a Párizsból Rouenbe megrendezett verseny átlagsebessége 12 km/óra volt, ezzel nem sokkal maradt el a két város között közlekedő postakocsi idejétől. Ezen megmérettetések sikerein fellelkesülve 1875-ben Briminghamben egy kerékpárgyár első ízben rendezett hatnapos versenyeket. A versenyzők naponta tizenkét órát hajtottak. Még ugyanebben az évben sor került az első londoni hatnapos futamokra, napi tizennyolc órás menetidővel. 1879-ben a brit Haverley és Duryea görkorcsolyapályákon léptek föl a hatnapos versenyzők, egymást váltva, éjjel-nappal kerékpároztak.

Később megvalósult az első Tour de France, amit egy francia kéményseprő nyert meg előszőr és a Giro d’Italia.

 

A jelenkor és a jövő kerékpárjai

A kerékpárok népszerűsége a jelenkor motorizált és gépesített világában sem csökkent, a nagyvárosok zsúfoltsága miatt éppenséggel új virágkorát éli. A döntéshozók szerencsére egyre magasabb szintre emelik a kerékpározás infrastruktúráját, kerékpározást népszerűsítő és elősegítő programokat hirdetnek meg. A kerékpár egyértelműen nem a múlt archaikus közlekedési eszköze, hanem a jelené és minden bizonnyal a jövőé is, főleg, hogy technikai újítások mindig vannak és lesznek is.

 

A kerékpár festményeken

Ha ezek után kedvet kaptál kedvenc kétkerekű járgányodat egy festményen is megörökíteni, akkor a legjobb helyen jársz. A KreatívLiget Élményfestő Stúdió foglalkozásai között biztosan találhatsz olyat, amelyet egy csodaszép kerékpár és a közelgő tavasz ihletett.

Gyere el hozzánk és fess velünk! Az aktuális kínálatot az Események menüpontban találod meg, a dátumokkal és a hozzájuk tartozó festményekkel. Szeretettel várunk!

Blog

Élményfestés – A páva

Az egyik legdekoratívabb madárfaj a világon, nem csoda, hogy népszerű témát ad a fotósoknak és a képzőművészeknek is. Általában nem túl sokat tudunk azonban az „előéletéről”, ezért ebben a bejegyzésben összegyűjtöttünk pár érdekes információt és tudnivalót erről a pompázatos madárról.   Szebb a páva, mint a pulyka A pávák feje tollas, a fejtetőn felmereszthető tollbóbitával. A csőre vastag, szárnyai rövidek, lekerekítettek, de ennek ellenére jól repül, bár elég nagy zajt csap közben. A vadon élő pávák éjszakára fák vagy bokrok ágaira röppenek fel és ott ülnek reggelig. A hím páva a farkát képes legyező szerűen felmereszteni, ezzel támasztva alá a módosult, színes felső farkfedőket, amelyek végén a pompás, kékes színű foltokat, az úgy nevezett pávaszemeket láthatjuk. A fejdíszét aranyos zöld fémfényű tollak teszik, háta zöldesen fénylő, néhol kék, hasa barnás-zöldes. A pávakakas dísztollainak kialakulása kétéves korában kezdődik, a teljesen kifejlett uszályt a harmadik évtől láthatjuk. A tojó madár mindig egyszerűbb színű, jellemzően barnás, esetleg kis mértékben színezett más árnyalatúra, a melle és a hasa fehér. A pávák hangja igen kellemetlen, szinte rikácsoló. A páva az a díszmadár, amely az idők során a kevélység és a nagyravágyás jelképe, valamint szólások alapja is lett. A fehér páva egy alkalmanként felbukkanó színmutáció, az

Olvass tovább »

Buddha ábrázolások a világban

A buddhává válás folyamata és a megvilágosodás Gautama Sziddhárta, akit Buddhának nevezünk a köznyelvben, egy sákja nemzetségbeli király fiaként született, a mai Nepál területén található Lumbiniben, a hagyomány szerint időszámításunk előtt 563-ban. Huszonkilenc éves volt, amikor feleségét és fiúgyermekét elhagyva az igazság keresésének szentelte hátralévő életét. Több évi remeteség után rájött, hogy testének kínzásával inkább elhomályosítja az elméjét, ahelyett, hogy közelebb jutna az igazi bölcsességhez. Ezért aztán felhagyott az aszkéta életmóddal. Végül az új módszerrel Bódhifa alatt meditálva buddhává, azaz „megvilágosodottá” vált. Életének további részében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját, és már haláláig is több ezer ember vált a követőjévé. Buddha felismerésének lényege az volt, hogy rájött: a világunkban semmi sem állandó, és mint ilyen végső soron nem kielégítő, csakis feltételek függvényében, átmenetileg létezik. A tanításának alapja az, hogy felismerjük: semmilyen világi érték – sem a test, sem a pénz, sem a hírnév vagy a hatalom, sem a kapcsolataink nem óvnak meg minket az elmúlástól, a fájdalomtól, az elégedetlenségtől és a kiábrándulástól. Ráébredt arra, hogy belső erőforrásaink megfelelő felismerése és használata révén a tartós boldogság mégis elérhető és megvalósítható. Az igazi buddhista tanítás szerint élvezetek hiábavaló hajszolása helyett energiáinkat érdemes a tudatunkban rejlő lehetőségek kibontakoztatására fordítanunk.   Hogy nézett ki Buddha

Olvass tovább »
Vincent van Gogh élete

Festők fordulatos élete – Vincent van Gogh

Egy korábbi bejegyzésünkben már bemutattuk Hollandia egyik leghíresebb festőjét, most pedig szeretnénk kitérni részletesebben nem túl hosszú életének néhány olyan fordulatára, amelyek ismeretében kicsit máshogy fogunk tekinteni talán az általa festett képekre és az azokon megjelenített témákra is. 9 érdekes és bizarr epizód Vincent van Gogh életéből 1. A második Vincent van Gogh Ahogy Salvador Dalí esetében, úgy Vincent van Goghnál is van egy születésével és névadásával kapcsolatos bizarr esemény, ugyanis Vincent is a második volt ezen a néven, mert egy halva született bátyja már viselte a nevét. Ezt az információt egyébként nem tudjuk 100%-ig biztosra mondani, mert ugyan több forrásból is egybehangzóan állítják, hogy ez így történt, azért meghagyjuk a kétkedés lehetőségét mindenkinek   2. A rövid, de termékeny alkotó évek A festészetre való rátalálása előtt rengeteg foglalkozást kipróbált, például politizált, tanított és műkereskedőként is dolgozott, illetve egy ideig teológiai tanulmányokat folytatott, majd segédlelkészként és hittérítőként próbált apja nyomdokaiba lépni, aki 1885-ben bekövetkezett haláláig református lelkipásztorként működött. Vincent már kilenc éves korában rajzolt, első képét mégis csak viszonylag későn, 27 évesen készítette el. Az ezt követő tíz évben – egészen a haláláig – azonban festett, mint egy megszállott és mintegy 900 művet alkotott. Ez azt jelenti, hogy átlagban hetente

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü