Mai cikkünkben egy nagyon sokoldalú, sok művészt megihlető nőt mutatunk be. Kiki de Montparnasse Alice Ernestine Prin néven született francia kabaré-előadóművész, festőművész és művész múzsa. Az első világháború utáni szabados Párizs sokakat inspiráló személyisége volt. Billy Klüver és Julie Martin, Kiki életrajzírói úgy jellemezték, hogy ő volt az évszázad egyik első valóban független nője. Egy másik híres francia múzsa, Suzy Solidor után ismerjük meg Kiki de Montparnasse-t.
Alice-nek fiatalon kellett felnőnie
Prin egy fiatal egyedülálló anya gyermekeként született egy vidéki francia kisvárosban, Châtillon-sur-Seine-ben 1901-ben. Nagymamája nevelte, mivel édesanyja Párizsba költözött, hogy szerencsét próbáljon és új életet kezdjen. A kis Alice 12 évesen követte anyját a fővárosba, ahol folytatta tanulmányait. Egy év múlva felhagyott a tanulással, hogy ő is pénzkereső lehessen, kezdetben boltokban, pékségekben dolgozott kisegítőként. 1917-ben úgy döntött, hogy szerény keresetét szobrászoknak való meztelen modellkedéssel egészíti ki. Ez konfliktushoz vezetett édesanyjával, aki dühében kitagadta és az utcára tette az akkor 16 éves lányt.
Hajléktalan lányból ünnepelt modell
Az utcán élve felfedezte a Montparnasse-t, az akkori Párizs bohém művésznegyedét és hamarosan összebarátkozott Chaim Soutine művésznővel. Ő volt az, aki bevezette az ottani művész társadalomba, s Alice hamarosan olyan alkotók barátságát élvezte, mint Maurice Utrillo, Jean Cocteau, Moïse Kisling, Fujita Tsuguji és Modigliani.
1918 táján viszonyba kezdett egy Maurice Mendjisky nevű lengyel származású művésszel, úgy tartják, tőle származik a Kiki becenév. A kapcsolat alatt Mendjisky számos portrét festett Kikiről. Pár éven belül Kiki szinte minden említésre méltó férfi avantgárd művész múzsája lett.
1921 -ben Kiki egy modell munka kapcsán ismerkedett meg Man Rayel, akivel mindent elsöprő szerelembe esett, amely 1929 -ig tartott. Ray 1923 -as filmjében, a Le Retour à la raison című alkotásban Kiki is szerepet kapott. Olyannyira megtetszett neki a film világa, hogy az Egyesült Államokba utazott színészi karriert építeni. Azonban ott nem jött össze a gyors siker, így visszatért Párizsba. Nem maradt munka nélkül, számos avantgárd filmben kapott szerepet. Ő maga is festeni kezdett, továbbra is modellt állt művészeknek és kabaréjátékban szerepelt a Montparnasse-i Le Jockey Clubban.
Kikiről készült leghíresebb kép egy szürrealista fénykép, amelyet Man Ray készített 1924-ben. A kép Le Violon d’Ingres címet viseli és Kiki csupasz hátát mutatja, melyre utólag felrajzolták a vonós hangszereken fellelhető f-alakú nyílást, így úgy tűnik, mintha Kiki maga lenne a hegedű.
Kiki, a Montparnasse Királynője
1927-ben jött el a pillanat, hogy Kiki, mint festőművész bemutatkozzon. Egy párizsi galériában megrendezett kiállítása nagy sikert aratott. Két évvel később, alig 28 évesen közzétette visszaemlékezéseit, amelyhez Ernest Hemingway írt bevezetőt. A memoár betekintést enged az 1920-as évek Montparnasse-jának bohém mindennapjaiba. 1930-ban angolul is kiadták a művet, de néhány pikáns részlet miatt betiltották az Egyesült Államokban.
Annak ellenére, hogy sokat küzdött démonaival, mindig megmaradt optimista attitűdje, pozitív életszemlélete. Így nyilatkozott: “Minden, amire szükségem van, az a hagyma, egy kis kenyér és egy üveg vörösbor. Én pedig mindig találok valakit, aki mindezzel megkínál.”
Kiki továbbra is gyakran feltűnt filmekben és kabaréjátékokban Montparnasse-ban, sőt az 1930-as és 40-es években több dalt is felénekelt. Az idővel észrevehető súlygyarapodása ellenére kedvelt modellje maradt a fotósoknak, szobrászoknak és festőknek. Moise Kisling alkotásain nagyon gyakran feltűnik Kiki alakja, Pablo Gargallo is több szobrot mintázott róla, a magyar származású Constant Detrének (Diettman Szilárd Eduárd) is állt modellt. Modigliani készített róla portrét, Gustaw Gwozdecki lefestette arcmását, Julian Mandel fotósnak szívesen állt akt modellt. Kikit rendkívül változatos módon örökítették meg, s mint ahogy a Man Ray fotó sugallja, minden művész a maga módján játszott Kiki testének megjelenítésével. Hiszen ahány művész veszi kezébe ugyanazt a hegedűt, annyiféleképpen szólal meg.
A fényes életút vége
Sajnos őt is utolérte a hírnévvel és művész élettel járó önromboló életmód, mint sokakat abban a korban és közegben. Ivott és kokainozott, bár folyamatosan küzdött ellene. A kokainfogyasztás miatt többször is letartóztatták (1939 és 1946) és 1939 -ben rövid időre le is csukták miatta.
A második világháború kezdetekor a német megszállástól tartva elhagyta Párizst, ahová aztán soha többet nem tért vissza. 51 éves korában távozott az élők sorából, több betegségtől sújtva. Személyisége, külseje, jelenléte örök nyomot hagyott a huszadik századi Párizs avantgárd művészvilágában.
Ha te is kedvet kaptál ahhoz, hogy ecsetet ragadj és kipróbáld magad festőként, vágj bele bátran! Nem kell Párizsig utaznod egy inspiráló, támogató közegért, elég csak ellátogatnod hozzánk műhelyünkbe. Válassz helyszíni élményfestő alkalmaink közül kedvedre valót, de ha otthonodban szeretnéd megélni az alkotás örömét, annak sincs akadálya.
főoldal
események
kosár
menü