A szín fogalmának meghatározása
Mielőtt jobban belemélyedünk a színkeverésről szóló bejegyzésünkbe, először jó tisztázni, hogy mit is értünk pontosan szín alatt. Ha tudományosan, de közérthetően szeretnénk erre a kérdésre választ adni, akkor gondoljuk át egy kicsit jobban.
A szín tulajdonképpen a fény, amelynek különböző hullámhosszokon eltérő intenzitása van, és ezeket az eltérő intenzitásokat a szemünk is érzékeli, amennyiben az egészséges és a rendellenes színlátás egyik válfajában sem vagyunk érintettek.
Magyarországon az MSZ 9620-as számú szabványba (amelynek címe Fénytechnológiai terminológia) foglalva a színre vonatkozóan a következő definíciót olvashatjuk: „A látható sugárzásnak az a jellemzője, amelynek alapján a megfigyelő a látótér két azonos méretű, alakú és szerkezetű, egymáshoz csatlakozó része között különbséget tud tenni, és ezt a különbséget a megfigyelt sugárzások spektrális eloszlásának eltérése okozhatja.”
A színtan tudományterületén azonban a szín fogalmát teljesen az emberi szem látásához kapcsoljuk. Színnek csak azt a spektrális élményt nevezzük, amelyet az emberből (ezen belül is az átlagos, ép színlátású emberből) vált ki a színes fény.
Szép megfogalmazás a színekre, ugye? Ennél csak az lehet szebb, amikor a magunk elé képzelt színeket sikeresen ki tudjuk keverni… Ebben szeretnénk némi támpontot adni a festéssel még csak most ismerkedő olvasóinknak.
Az alapszínekről
Az utóbbi néhány száz évben a festők birtokában voltak annak a tudásnak, hogy 5 alapszínből ki lehet keverni az összes többit. Ezek az alapszínek pedig a vörös, a sárga, a kék, valamint a fehér és a fekete.
Ezt az ismeretet csak a 16-17.század fordulóján Aguilonius francia matematikus-szerzetes fogalmazta meg és foglalta rendszerbe, ábrát készítve a színkeverés törvényszerűségeiről, amely cselekedet jelentette az első lépést a modern szín-elrendezési és színkeverési rendszerek kialakítása felé.
Színkeverési technikák
Különböző színkeverési technikák léteznek, attól függően, hogy mi a „hordozófelület” és milyen eszközöket használunk a színek megjelenítésére.
Az additív technikát a televíziónál és más hasonló képalkotó eszközöknél használják. A régebbi készülékek képernyőjét közvetlen közelről nézve látni lehetett, hogy az apró pontocskákból áll, amelyek mindegyike piros, kék zöld részre van osztva. Ezek összességéből áll össze az a látható kép, amit az ember a szemével felfog.
A szubtraktív színkeverés elvét a fotózásnál és nyomtatóknál használják. Itt a sárga, magenta és ciánkék filtereken keresztül haladó fény által keletkeznek a színek. Ez az elv számunkra azért érdekes, mert az akvarellfestészet ezen alapul és a színesceruzák használatánál is ezt a színkeverési módot kell figyelembe venni. Mindkét eszközre jellemző, hogy a felületre újonnan felvitt szín az alul lévő színréteget nem fedi teljesen, hanem módosítja azt. A kevert színeket tehát az egymás tetejére festett vagy színezett átlátszó színrétegek által tudjuk létrehozni.
Az integrált színkeverést az olajfestékeknél és az akril festékeknél használjuk. Ezek a festékek teljes fedést biztosítanak a felületen, ami abból adódik, hogy a parányi színpigmentek a nekik megfelelő színt verik vissza, míg a többit elnyelik. A festék részecskéi azonban annyira parányiak, hogy a szemünkkel nem láthatjuk egyenként a visszaverődést színenként, hanem csak a benne szereplő színekből kialakuló keverék színt.
A színkeverés nehézségei a gyakorlatban
A színkeverés sok nehézséget szokott okozni, főleg kezdő, a festést még nemrég óta gyakorlók esetén. Előfordulhat ugyanis, hogy a rutin hiánya és nem kellő tájékozottságunk miatt hiába az igyekezet, addig kevergetjük a színeket, míg végül egy szürkés, sárszerű masszát kapunk az előre elképzelt csodás árnyalat helyett.
Hogyan lehet ezt elkerülni és hogyan lehet élénk, ragyogó színeket keverni, pont olyanokat, amilyeneket szeretnénk?
Először jöjjön egy kis magyarázat, hogy megértsük, hogy miért van az, hogy minden igyekezetünk hiábavaló, vannak esetek, amikor a kék és sárga sosem lesz „szép” zöld.
Amikor egy tárgy kék, akkor az azt jelenti, hogy a felülete a fehér fény minden összetevőjét elnyeli, csak a kéket veri vissza és az emberi szem ezért látja a tárgyat kéknek. Amikor egy tárgy sárga, akkor az a sárgán kívül minden egyéb színt elnyel, csak a sárgát veri vissza és ettől látjuk a tárgyat sárgának.
Mi történik akkor, ha egyenlő arányban keverünk össze sárga és kék festéket? Mindegyikben apró festékpigmentek vannak, a sárga pigmentek csak a sárgát verik vissza és minden mást elnyelnek, a kékek pedig a kék színt verik vissza és minden mást elnyelnek. Ha ezt a kettőt összekeverjük, akkor a sárga pigmentek elnyelik a kék pigmentek által visszavert kék színt és a kék pigmentek pedig a sárga színt. Ez pedig így nem zöld színt fog adni végeredményül, hanem valami mást…
Miért és hogyan sikerülhet mégis zöldhöz hasonló színt keverni sárga és kék festékből? Azért, mert nem létezik olyan festék forgalomban, amely csak egyetlen színt ver vissza. A valóságban nincs tisztán vörös, sárga vagy kék színű festék. Minden vörös festék vagy narancsos-vörös (vöröses narancs) vagy ibolya-vörös (vöröses ibolya). Minden kék festék vagy ibolya-kék (kékes ibolya) vagy zöldes-kék (kékes zöld) és minden sárga vagy zöldes-sárga (sárgás zöld) vagy pedig narancsos-sárga (sárgás narancs).
A színkörön tehát mindegyik alapszín egy kicsit valamelyik szomszédja felé “húz”. A színkeverés tényleges elkezdése előtt a jó eredmény érdekében tehát érdemes megállapítani az általunk használt színekről, hogy melyik szomszédjukhoz állnak közelebb a már ismert színkörön. A sárga inkább zöldes vagy narancsos árnyalatú? Ha zöldes, akkor az azt jelenti, hogy nagy mennyiségben veri vissza a sárga színt, de jelentős mennyiségű zöldet is visszaver. A narancsos sárga nagy mennyiségben a sárga színt veri vissza, de jelentős mennyiségű narancsot is, és így tovább.
Ha zöldessárgát keverünk zöldeskékkel, akkor kapjuk a legtisztább zöldet, hiszen itt a sárga és a kék szín is tartalmazott nagyobb mennyiségben zöldet is. Érdemes kísérletezgetni a színekkel, így rájöhetünk magunktól is törvényszerűségekre és ha nagyobb rutint szerzünk a témában, akkor biztosan nagyobb lelkesedéssel fogunk majd hozzá a festéshez is.
Kultúrtörténeti érdekesség
Természetes anyagokból többféle anyag összekeverésével vagy az anyagok hevítésével már az ókorban is tudtak készíteni néhány mesterséges pigmentet (pl. egyiptomi kék, míniumvörös), amelyek nyomait a mai napig őrzik a jól konzervált régészeti leletek.
A középkorban viszont mintha kicsit ebben a tárgykörben is visszaesés mutatkozna, hiszen ebben az időben sokáig tabunak tekintették a színek keverését, mert a színek a fény, és nem az anyag tulajdonságának számítottak. A fényt pedig isteni eredetűnek tekintették, ennek a törvényszerűségnek a megbolygatásába a hitük szerint földi halandó nem avatkozhatott.
Gyakorlati oldalról közelítve a témát, belátható, hogy a színkeverés tiltásához hozzájárulhatott az is, hogy a vegyészeti ismeretek meglehetősen kezdetlegesek lehettek abban az időben, ennek eredményeként pedig sok baleset (mechanikai sérülés vagy mérgezés) származhatott a különféle festékalapanyagok (ólom, arzén, réz, kén, higany) összekeveréséből vagy felhevítéséből.
főoldal
események
kosár
menü