A távol-keleti festészet

Amikor a távol-keleti művészetekre és azon belül is a festészetről szeretnénk írni, akkor nincs könnyű dolgunk, hiszen annyira szerteágazó és sokféle, valamint korokon átívelő témáról van szó, hogy nehéz egy bejegyzésben jól bemutatni minden részletét és jellemzőjét. Mi most ezt mégis megkíséreljük, tartsatok velünk egy képzeletbeli utazásra a Távol-Keletre és az ott elterjedt festészeti stílusok világába!

 

A kínai festészet

A hagyományos kínai festészet a felhasznált anyagokat és az alkalmazott technikákat tekintve is teljesen eltér az európai festészettől, ráadásul az ábrázolási mód, valamint a hozzá kapcsolódó szemlélet és filozófia pedig alapjaiban más, mint amit a saját kontinensünkön a festészeti stílusok alakulásánál láthattunk.

A kínai festészet fontos és elsődleges témája a természet és az ember alakította táj, tehát a természetes erdők, mezők, tavak ugyanúgy, mint a sajátos kialakítású, hagyományos kínai kert. Ez utóbbi megtervezése és kialakítása szintén művészeti ággá fejlődött az évszázadok alatt, párhuzamosan a kertek festményeken való ábrázolásával.

Jellemző, hogy a kínai festők nem törekedtek arra, hogy a képeiken ábrázolt téma plasztikus legyen és nem alkalmazták a perspektíva-ábrázolás különböző módozatait sem. Az általuk készített festmények síkszerűek, a látvány elsősorban az erőteljes és dekoratív színek használatának köszönhető, amelyeket tempera jellegű festék formájában mindig ecsettel visznek fel a hordozófelületre, amely lehet papír vagy selyem, de előfordulnak közvetlenül falfelületre festett képek is.

A kínai festészet kezdeteit az időszámításunk előtti századokba helyezik az ezzel a témával foglalkozó kutatók, véleményüket korabeli feljegyzésekre alapozva, mert abból a korból egyszerűen nem maradt fenn semmilyen értékelhető lelet, amit meg tudtak volna vizsgálni.

Az i.sz. V. századtól maradtak fenn az első olyan kínai festmények, amelyeket már nem csak korabeli szöveges leírások vagy későbbi másolatok alapján ismerhetünk, hanem ténylegesen létezők a mai napig is. Ilyenek például a Tunhuang barlangtemplomok falfestményei, amelyek abban az időben készülhettek, amikor a buddhista misszionáriusok térítő tevékenysége nyomán Kína teljes területén elterjedt ez a vallás, sőt az uralkodó dinasztiák ráérezve a változásra, államvallássá emelték a buddhizmust. Ez a döntés a kínai festészet fejlődésére is kedvező hatást gyakorolt, a kezdetekben meglévő erős indiai hatást egyre inkább felváltotta egy új stílus, amelyben már a kínai festészeti sajátosságok egyértelműen felismerhetők.

A kínai festészet aranykorát a VII. századtól számítják, ebben az időszakban fokozatosan elvált egymástól a vallásos témájú és portréképek festészete és a tájfestészet, az ún. zsánerképek készítése. Míg az előbbit festő mesterek készítették, az utóbbi sokkal inkább vált az írástudó hivatalnokok kifejezésmódjává. Az írástudók nem csak egyszerűen betűket írtak, hanem megtanulták az ecsetkezelés olyan magas fokát, hogy képesek legyenek kis méretű képeket festeni.

A festészeti technikák sokat tökéletesedtek és finomodtak aztán az évszázadok alatt a mesterek keze alatt, de a megfestett témák nem sokat változtak a kezdetek óta. Elsődlegesen tájakat, madarakat, virágokat, hajókat és hegyeket jelenítettek meg, illetve néhány képen emberek is láthatók, ahogy valamilyen tevékenységet elmélyülten űznek vagy éppen meditálnak egy fa alatt.

 

A kínai festészet filozófiája és jelentősége

A kínai alkotások az alkalmazott festészet körébe sorolhatók, azt ábrázolják, amit a szemünk egyébként is befogad, a céljuk információk közvetítése és dekorációs, esztétikai jelentőségük van elsősorban. A kínai művészek gondolatai és érzelmei nem jelennek meg a festményeken. Ezek megmutatására sokkal inkább a filozofikus felhangokkal tűzdelt költészet volt hivatott.

A kínai festészet ugyanakkor sokkal több, mint távol-keleti egzotikum. A letisztult, egyszerű képek a XX. század művészeit is megihlették Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. Előbbiben az impresszionisták, utóbbiban az absztrakt expresszionisták merítettek a kínai kalligráfia és festészet kincséből a saját alkotásaikhoz.

Érdemes ebből a szempontból vizsgálni és szemlélni Mark Rothko, Mark Tobey és a magyar Korniss Dezső munkásságát.

 

A koreai festészet

A koreai művészeteket korábban sokan csak a kínai művészet egyik provinciális változataként értékelték, miközben az erős és vitathatatlan befolyás ellenére elmondhatjuk, hogy valójában egyedi értékekkel és sajátos vonásokkal rendelkezik.

A koreai festészetben és egyéb művészeti ágakban is jellemző, hogy az indiai hatások keverednek a kor szellemiségének megfelelő kínai stílussal és ez az „elegy” lett végül a koreai művészetek alapja, a sajátos vonások alakítója.

 

A japán festészet

A távol-keleti művészetek ezen ágában is tetten érhető az erőteljes kínai hatás, de a japán festészeti stílus határozottan elválik tőle és felismerhető egyedi jellege alakult ki az évszázadok alatt fokozatosan.

A japán festészet kezdetei egészen az őskorba nyúlnak vissza, egyszerű, figuratív és nonfiguratív ábrázolások, növényi ornamentika és mindenféle geometriai formák már az akkori edényeken, illetve bronzharangokon is megjelentek.

Japánban is megerősödött a buddhizmus, mint vallási irányzat, ezzel párhuzamosan elterjedtek a vallásos témájú festmények, amelyek a szobrok mellett a templomok legfőbb díszítőelemeivé váltak. Ezekből az időkből fennmaradtak ugyan festmények, de ezek alkotóinak kiléte legtöbbször nem ismert.

A VIII-IX. századtól megjelent és általánosan jellemzővé vált a mandala a szerzetesi templomok falain.

A festmények nem csak a falra kerültek rá, hanem a tolóajtókra és a paravánokra is, a tekercsképek megjelenésével pedig papírra és selyemre dolgoztak a művészek.

Több festészeti stílus is alakult párhuzamosan, amelyek a színhasználatban, a témaválasztásban és az ecsetkezelésben is jelentősen eltértek egymástól.

A japán festészet évszázadokon átívelő fejlődése és alakulása napjainkban sem állt meg, gondoljunk csak a manga képregények vagy az animékre. Ezek amellett, hogy egy egészen jól felismerhető stílust képviselnek, alkotásra ösztönözhetik a fiatal generációt is, akik magukhoz közel állónak érezhetik azt.

Gyere el hozzánk Te is egy élményfestés alkalomra és fejleszd magadat és a tudásodat instruktoraink segítségével! A festhető képek közül az Események menüpontban tudod kiválasztani a Neked kedves festményt és jelentkezni az időpontok valamelyikére. Szeretettel várunk!

Blog

Festők fordulatos élete – Moïse Kisling

Moïse Kisling lengyel származású festőművész volt, aki a 20. század első felében Párizs művészvilágának egyik meghatározó alakja volt. Stílusát nehéz behatárolni, mivel az évek alatt több irányzatot is kipróbált, de egyik mellett sem kötelezte el magát. Gazdag életművében nyomon követhető kísérletező kedve. Képei között találunk fauvista, expresszionista, kubista, konstruktivista és szürrealista alkotásokat is.  A Párizsi Iskola külföldről származó tagjaként ő is beletanult a párizsi festészetbe, miközben a Lengyelországból származó hagyományaival nem szakított.  Mestere volt annak, hogy összeegyeztesse saját népi hagyományait az európai festészet hagyományaival és a modern stílusokkal.   Korán otthonra lelt Párizsban Moïse Kisling 1891 -ben született Krakkóban, de alig 19 évesen Párizsba költözött a krakkói képzőművészeti iskola tanárának, Józef Pankiewicz-nek tanácsára. Kiköltözése után nem sokkal a párizsi bohém művészvilág fontos alakjává vált, gazdag kapcsolatrendszerének köszönhetően a „Montparnasse hercegének” is becézték. A párizsi kávézókban ismerkedett meg Picassóval, Braque-val, Gris-szel, Derainnel. Eleinte egy műteremben dolgozott Kees van Dongennel, később saját stúdiót hozott létre. Barátja volt Marc Chagallnak, Chaim Soutine -nak és különösen mély barátság fűzte Amadeo Modiglianihoz.   Saját stílust teremtett Az első világháború kitörésekor, 1914-ben jelentkezett a francia idegenlégióba, 1915-ben azonban olyan súlyosan megsebesült, hogy leszerelték. Ezután megkapta a francia állampolgárságot. Párizsba visszatérve folytathatta festői pályáját, ekkor festette le

Olvass tovább »

Eltűnt és megkerült festmények – Klimt: Egy hölgy arcképe

A mai cikkben bemutatott képet 1997-ben emelték le a falról piacenzai Ricci Oddi modern művészeti galériából. A képet Gustav Klimt készítette 1916-1917 táján és az ‘Egy hölgy arcképe’ címet viselte. A lopás előtt döbbenten álltak a művészetkedvelők és a rendőrök is, mígnem 2019-ben a kertészek megtalálták a festményt a galéria területén. A műremek a kertben egy fémajtóval fedett üregbe volt rejtve egy nejlonzacskóba tekerve. A felfedezést követően két férfi magára vállalta a rablást és “nagylelkűen” így nyilatkoztak: most ajándékként visszaadták azt a városnak.   Gustav Klimt egyetlen olyan képe, melyet átfestett 1916 és 1918 között Klimt számos nőt ábrázolt a festményein, egyaránt modellt álltak neki legmagasabb körökből származó hölgyek, és alsóbb osztályból származó fiatal lányok is. Az ellopott festményen egy barna hajú fiatal nő arca és felsőteste látható. Azonban, hogy pontosan kit ábrázol a kép, a mai napig nem tudjuk. A képpel kapcsolatos érdekesség, hogy csak 1996-ban, nem sokkal a lopás előtt fedezték fel egy röntgen során, hogy a hölgy portréja mögött egy másik kép rejlik. Klimt saját női portréját festette át, amelyet 1912-ben Drezdában állítottak ki, de később eltűnt és a művészettörténészek hiába keresték éveken át. Az átfestett képen egy fiatal nő látható kalapban és boával hasonló pózban. Az

Olvass tovább »

Kiállítás ajánló – Csontváry 170

Közös kiállítással emlékezik a 170 éve született Csontváry Kosztka Tivadarra a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. Az évfordulós Csontváry 170 tárlat Budapesten 2023. április 13-tól, Pécsen pedig augusztus 1-jétől lesz látható. A mintegy 40 művet felvonultató kiállítás tisztelgés a magyar festészet történetének egyik legeredetibb és legismertebb alkotója előtt.   Csontváry évfordulós tárlat A festőgéniusz műveit legnagyobb számban őrző két közgyűjtemény anyagából összeállított tárlat a Szépművészetiben három hónapig, azaz július 16-ig látogatható. Az életművet átfogóan bemutató közös kiállítás augusztusban érkezik Pécsre, az idén 50 éves Csontváry Múzeumba. A közös tárlatot november 5-ig láthatja a baranyai város közönsége. A Szépművészeti Múzeumban utoljára 60 évvel ezelőtt, 1963-ban nyílt kiállítás Csontváry műveiből. Pécsen pedig a Csontváry Múzeumban látható alkotások első alkalommal egészülnek ki a fővárosi gyűjteményben őrzött művekkel. A két intézmény egyesített gyűjteményének köszönhetően együtt lesz látható Csontváry híres Önarcképe és Magányos cédrusa, a nagy méretű Taorminai görög színház romjai című alkotása és a Nagy Tarpatak a Tátrában című festménye, ahogy a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban és a Jajcei vízesés című művek is.   Csontváry festészete Talán az egyik legkülönösebb és legkülönlegesebb magyar festőművész Csontváry Kosztka Tivadar. 1880 őszén – már évek óta patikusként dolgozva – egy

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü