A homokanimáció nem más, mint a homok formálása, amikor az alkotó homok felhasználásával egy képsorozatot hoz létre. A homokot egy világító asztalra szórják, a művész számos módon tudja alakítani a homokot a felületen ezáltal homokból alkotott sziluettek képeket alkotnak. A homokanimációt gyakran zenével kombinálják, így mesélvén el egy történetet. Az egymásba fonódó alkotások szinte végtelen lehetőségeket rejtenek, akár improvizációról, akár előre kitalált történetről legyen szó.
Ez a fajta alkotás tulajdonképpen a performansz-művészethez áll közel, amelyben maga a művész a megtekintett mű központi eleme. A homokanimáció során a művész legtöbbször tiszta felületet használ, amelyet alulról világít meg és ezt a megvilágított felületet vetítik ki a közönség számára jól látható helyre. Az “animáció” kifejezés helyénvaló, mivel a művész által megalkotott formák az előadás során változnak, és pár perc alatt el lehet mesélni egy történetet képek sorozata által.
A homokanimáció nagy úttörői
A homokanimációs technikát Caroline Leaf hozta be a köztudatba még 1968-ban a Harvard Egyetem művészet szakos hallgatójaként. Első filmjét (Homok vagy a Péter és a farkas 1968) a tengerparti homok fénydobozra öntésével, valamint a homokszemek formázásával hozta létre, így alakokat, textúrákat és mozgásokat tudott megjeleníteni néhány egyszerűnek tűnő kézmozdulattal.
Nem sokkal később más is kedvet kapott a műfajhoz, a hetvenes években Eli Noyes, egy másik Harvardot végzett hallgató, bemutatta a Homokembert (1973) majd a Homok -ábécét (1974), amely a Szezám utca című gyerek-televíziós műsor részévé is vált.
1977-ben Co Hoedeman holland-kanadai animátor egészen új szintre emelte a homokkal való filmkészítést. A Homokvár című filmje elnyerte a legjobb animációs rövidfilm Oscar-díját.
2006-ban Gert van der Vijver megalkotta A homokmágus című sorozatot a holland Nemzeti TV számára, azóta pedig animációt készít a The Passion (Hollandia) évente megrendezett szabadtéri játékhoz.
Magyarok is vannak az elismert művészek között
Méltán elismert homok animáció művésszel kis hazánk is büszkélkedhet. Nálunk Cakó Ferenc (Budapest, 1950-) grafikus, animációs filmrendező szerezett méltó helyet a a homokanimációs film világában.
Hamar kiderült, hogy tehetséges, így a budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskola grafikai szakának elvégzése után felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakára, ahol 1973-ban vette kézhez diplomáját.
Főiskolai évei alatt készített amatőr animációs filmjeivel többször nyert díjakat az Országos Amatőrfilm Fesztiválon, ez nyitja meg számára a Pannónia Filmstúdió kapuit, ahol 1973-tól 1991-ig dolgozott tervező-rendezőként. A háromdimenziós animáció területén kezdetben báb- és gyurmafilmeket, sorozatokat, reklámokat rendezett és animált. Sokan ismerhetik a munkáit, hiszen a Sebaj Tóbiás és Zénó filmjei ma is népszerűek.
Az első nagy elismerés 1988-ig váratott magára, ekkor az AB OVO című szobor-homokanimációs filmjét Cannesban BEST SHORT díjjal jutalmazták, emellett több nemzetközi filmfesztivál is fődíját is elnyerte vele.
Cakó a képzőművészeti formavilág állandó kísérletezője, különleges hatású homokrajz-animációs filmjei mindig tudnak az újdonság erejével hatni. Önállóan írja, tervezi, rendezi és kivitelezi a nemzetközi fesztiválokon is nagy sikerrel játszott filmjeit.
Papp Norbert is a homokot használja egyik alapanyagként művészeti munkájában. Ő egy színes hátterű világító lapra szórja és formálja a homokot. Számtalan zeneszámhoz alkotott csodás animációt, készített rövidfilmeket. Munkáját olykor fényfestéssel kombinálja városi ünnepek alkalmával, de megrendelésre bárki kérhet ünnepi alkalomra tőle különleges kisfilmet.
főoldal
események
kosár
menü