Buddha ábrázolások a világban

A buddhává válás folyamata és a megvilágosodás

Gautama Sziddhárta, akit Buddhának nevezünk a köznyelvben, egy sákja nemzetségbeli király fiaként született, a mai Nepál területén található Lumbiniben, a hagyomány szerint időszámításunk előtt 563-ban. Huszonkilenc éves volt, amikor feleségét és fiúgyermekét elhagyva az igazság keresésének szentelte hátralévő életét.

Több évi remeteség után rájött, hogy testének kínzásával inkább elhomályosítja az elméjét, ahelyett, hogy közelebb jutna az igazi bölcsességhez. Ezért aztán felhagyott az aszkéta életmóddal. Végül az új módszerrel Bódhifa alatt meditálva buddhává, azaz „megvilágosodottá” vált. Életének további részében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját, és már haláláig is több ezer ember vált a követőjévé.

Buddha felismerésének lényege az volt, hogy rájött: a világunkban semmi sem állandó, és mint ilyen végső soron nem kielégítő, csakis feltételek függvényében, átmenetileg létezik. A tanításának alapja az, hogy felismerjük: semmilyen világi érték – sem a test, sem a pénz, sem a hírnév vagy a hatalom, sem a kapcsolataink nem óvnak meg minket az elmúlástól, a fájdalomtól, az elégedetlenségtől és a kiábrándulástól.

Ráébredt arra, hogy belső erőforrásaink megfelelő felismerése és használata révén a tartós boldogság mégis elérhető és megvalósítható. Az igazi buddhista tanítás szerint élvezetek hiábavaló hajszolása helyett energiáinkat érdemes a tudatunkban rejlő lehetőségek kibontakoztatására fordítanunk.

Hogy nézett ki Buddha valójában?

A nyugati kultúrából kitekintve a keleti tradíciókra és filozófiákra hajlamosak vagyunk a jelképeket felületesen szemlélni. Így lehetséges az is, hogy a felszínesen szemlélődő nyugati ember számára elérhető és leginkább ismert Buddha ábrázolások tulajdonképpen nem is azok. Ezek sokszor egy kimondottan kövér, meghatározhatatlan korú, kopasz, nagyfülű, de minden testi hiányossága ellenére is mosolygó embernek mutatják be a megvilágosodott vallásalapítót.

Turisták ezrei hoznak egzotikus útjukról szerencsehozó vagy nevető Buddha szobrocskát, abban a hitben, hogy tudják: kit ábrázolnak ezek a szobrok. Az alkotások azonban valójában nem Buddhát, hanem egy X. században élt kínai szerzetest, Pu-tajt ábrázolják, aki afféle buddhista Mikulásként azért lett híres, mert a legenda szerint egy nagy zsákból osztogatta a gyerekeknek az ajándékot.

És hogy miért lett Pu-taj karakteréből ennyi szobor? A köré szőtt legendának köszönhetően nagyon népszerű népmesei figurává vált a kora középkorban Ázsiában, sőt, sokan hisznek abban, hogy ő nem egy „egyszerű” megvilágosodott szerzetes volt csupán, hanem maga a nagy Buddha reinkarnációja. Pu-taj alakja a történetek alapján összefonódott a gazdagsággal, a szerencsével, a nagylelkűséggel, a bölcsességgel, a boldogsággal és az élettel való megelégedettséggel. Így végül ezeknek egyfajta védőszentje lett. Ilyen minőségében került a szobra a buddhista szentélyek bejárataihoz és később az elsősorban turistáknak szánt ajándékboltokba.

Buddha fizikai megjelenése és jellemzői

Az igazi Buddháról nem készült semmilyen ábrázolás egészen az időszámításunk szerinti II. századig, mert a buddhizmusnak ebben a korai szakaszában csak jelentős szimbólumokkal (üres trón, lovas nélküli felszerszámozott ló, lábnyom, dharma kerék) ábrázolták a megvilágosodott eszmét.

A buddhista művészet ezen korszakát anikonikusnak nevezzük, mely elnevezést az 1980-as évektől használjuk. Ekkor kezdték el a kutatók alaposabban tanulmányozni a buddhizmus művészettörténeti vonatkozásait. Egyesek szerint az anikonizmus azért alakult ki, mert nem illett olyanokat ábrázolni, akik megvilágosodtak és végül elérték a nirvánát.

1990-ben Susan Huntington amerikai kutatónő cáfolta az anikonizmus fogalmát a buddhizmusban. Szerinte a korai buddhizmus időszakában ábrázolt és anikonistának mondott alkotások valójában nem Buddha életéből való történeteket mutatnak be, hanem tulajdonképpen ereklyék, amelyeket a hívők a történelmi helyszíneken újra felavattak. Ez a vita a mai napig nem zárult le a kutatók között.

A Buddhát ábrázoló legelső szobor és mellszobor a mai Afganisztán területén, Kandahár régióban készült. Buddha fizikai testének jellemzése néhány korai buddhista írásból ismert. Ezekből meríthették ihletüket a korai Buddha szobrok és domborművek készítői is. Főleg a páli kánonban szereplő „Egy nagyszerű ember 32 jellemzője” írás volt nagy hatással a művészekre, amely konkrétumokkal határozta meg, hogy milyen is volt ő.

Modern kori Buddha ábrázolások

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ázsiai országokban az újabb keletű buddhista festmények, vallási tárgyak, szobrok és épületek mindegyike hagyományos irányultságú. A Buddha ábrázolások jellemzői, mint például a test- és kéztartás, a kilyukasztott fülcimpák, a haj elrendezése és a szimbólumok (bódhifa, lótusz, dharmacsakra) kanonizáltak, és így a legapróbb részletekig kötöttek.

Tehát az új művészeti alkotások is a hagyományos mintákat követik. Ezeknek megfelelően kiemelkedően fontos a szimbolika és csak másodlagos szempont a művészi kifejezés egyedisége. Ennek ellenére láthatjuk, hogy Japánban, Thaiföldön, Dél-Koreában, Srí Lankán és Balin a nyugati világgal történő intenzív élmény- és tapasztalat megosztás hatására a helyi művészek már nyitottabbá váltak a nyugatról érkező irányzatok felé, és ennek eredményeként kialakultak új, regionális stílusok, megjelentek a Buddha ábrázolásban is új lehetőségek és módozatok.

Ezekkel az új irányzatokkal a KreatívLiget Élményfestő Stúdió foglalkozásain is találkozhatsz, amikor eljössz valamelyik Buddha kép festésére. Az aktuális lehetőségeket keresd az Események menüpontban. Szeretettel várunk! Namaste!