Élményfestés – A Hold

Az éjszakai égbolt legfeltűnőbb jelensége a Hold, amely egy égitest, Földünk állandó kísérője és mint ilyen, számtalan zeneművet, képzőművészeti alkotást és szépirodalmat ihletett. Kötött keringése miatt mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé, amelyet így alaposan meg tudtak figyelni a tudósok, a csillagászok és az érdeklődő amatőrök is az emberiség története folyamán, egészen a civilizációk kialakulásának a kezdetétől.

 

A Hold az egyetemes kultúrában és a vallásokban

Földünk égi kísérője az emberiség története során folyamatosan fontos szerepet töltött be a különböző kultúrákban. A korai időkben istenségként tisztelték. A Hold ciklusa lett az alapja az ókorban keletkezett legtöbb naptárnak és az ezekben szereplő ünnepnek. Az ókorban élt emberek a Holdat a halál és újjászületés, a termékenység és teremtés istenének és jelképének tartották.

A legkorábbi időkben az ember a természeti jelenségeket természetfeletti erők érzékszervekkel is felfogható megnyilvánulásának tekintette, és ezzel együtt istenként tisztelte. Így a legfőbb égitest, a Nap mellett a Hold is istenséggé vált és szervesen beépült az ókorban létező többistenhívő kultúrákba is.

A nyugati kultúra első holdistene a görög hitvilágból ismert Szeléné istennője volt. A Hold keringési idejének és a nők menstruációs ciklusának hasonlósága miatt az ókori kultúrákban nőneműként képzelték el a Holdat, az ikertestvérének tartott Napot pedig férfiként személyesítették meg.

Szeléné a mai napig jelen van a Hold „életében”. Az égitest felszínének felderítésével foglalkozó tudományt szelenológiának nevezik.

Egyes vallásokkal kapcsolatos hiedelemvilágokban a Nap-Hold páros egyben a férfi-nő párost is megtestesítette. A kínai filozófiában a jin-jang ellentétpár egyik megszemélyesítője a Hold, a jin szerepben, a másik pedig a Nap, a jang szerepben.

 

A holdsarló helyzete a hónapok során folyamatosan változik és függ a földrajzi helytől is. Így lehetett az, hogy bizonyos afrikai kultúrákban a Hold vékony sarlóját az év nagy részében vízszintesnek látták. Úgy képzelték, hogy esővíz van benne és amikor megdőlt, akkor érkezett meg valójában is az esős évszak. Az amerikai Kalifornia környékén élő indiánok máshogy látták a Holdat. Az ő szemszögükből a félhold majdnem függőleges helyzetben jelent meg, ami az indiánok számára azt jelentette, hogy a Hold kiürült, vagyis nincs benne víz. A vízszintes állású Hold aztán az esős évszak beköszöntét jelentette, mintha ahogy egy tálhoz hasonlóan tele lehet vízzel.

A Hold egymás után következő fázisait az ókori egyiptomiak az elmúlás és az újjászületés örök körforgásával magyarázták.

 

A Hold, mint meghatározó égitest

Már a többistenhívő társadalmak gondolkodó tagjaiban felvetődött, hogy az állandóan helyét és fényét változtató égi jelenség nem más, mint egy hatalmas kőgolyó, egy égitest az égen, amely a Nap fényétől lesz csak fényes, így látható.

Arisztotelész sem istenként képzelte el a Holdat. Az gondolta, hogy a Hold a négy őselemből (föld, víz, levegő, tűz) álló szilárd gömb és azt egy éppen még ki nem fejlődött csillag átmeneteként értelmezte. Ez az értelmezés még nem tudta megtörni az égitest korábbiakban megszokott kulturális szerepét és istenként való tiszteletét. A későbbiekben az egyistenhit alapjaiban változtatta meg a többistenhitekben még elfogadott képet. A kereszténységben, majd az iszlám hitben nem maradt hely egy égitest számára sem a világmindenséget irányító erők között.

A középkorban aztán legelőször az arab kultúrában vált jelentős „szereplővé” a Hold, mint egy jól működő időmérő. Az iszlám vallásban az időmérésnek kiemelkedő szerepe volt mind a napi ima, mind a Ramadán időszakának kijelölésében. A hatalmas birodalomban kaotikus időszámításhoz vezetett, hogy amikor nem volt tiszta az ég, az emberek nem tudták pontosan meghatározni a Hold aktuális fázisát, így akár többnapos eltérések is voltak a városok között az időszámításban.

Később a matematika fejlődésével fejlődtek a módszerek is, és a trigonometria segítségével, a szinuszfüggvény alkalmazásával sikerült leírni a Hold ciklikus mozgását. Onnantól kezdve előre tudták jelezni az újhold idejét és egységes időszámítást vezethettek be az egész muzulmán világban.

 

A Hold megjelenése a művészetekben

A Hold számos irodalmi, zenei, képző és színművészeti alkotásban szerepet kapott, számos művet ihletett. Ezek közül a teljesség igénye nélkül sorolunk fel itt párat.

 

Zene

Joseph Haydn: Il mondo della luna (Élet a Holdon; 1777)

Ludwig van Beethoven: Holdfény szonáta (1801)

 

Képzőművészet

Caspar David Friedrich: Két férfi nézi a Holdat (1819)

Vincent van Gogh: Csillagos éj (1889)

 

Irodalom

Johannes Kepler: Az álom (1634)

Jules Verne: Utazás a Holdba (1865)

Weöres Sándor: Holdbéli csónakos (1941)

Isaac Asimov: A Hold tragédiája (1973)

 

Fessünk együtt holdas képeket!

Amint azt láthatjuk, sokféle módon ábrázolták és jelenítették meg a Holdat elődeink és neves művészek a világ minden tájáról és korszakából. Festményeken legtöbbször valószínűleg a teliholdat láthatjuk viszont, más holdfázisokat ritkábban és kevésbé látványos módon szoktak ábrázolni.

Ha körülnézel a KreatívLiget Élményfestő Stúdió kínálatában a megfesthető képek között, biztosan Te is találsz magadnak olyat, amelyet szívesen látnál a saját szobád falán.

Az Események menüpontban az aktuális választékot találod, amelyben mindig szerepelnek holdas festmények, az évszaknak megfelelő hangulatban.

Blog

Élményfestés – Macskák és cicák

Az egyik legnépszerűbb háziállat napjainkban is a cica, ami nem véletlenül van így. Több ezer éve társa az embernek ez a barátságos, hízelgő, pihe-puha állat, amely sokaknak a magányán enyhít, vagy éppen teljesebbé tesz egy családot a jelenlétével. A legtöbb macskatartó arról számol be, hogy kedvence mindig megérzi, hogy milyen a gazdája hangulata, és eszerint keresi a kapcsolatot vele. Ha kell játszani hívja, bújik hozzá, hízeleg dorombol, vagy éppen rá se hederít. A következőkben néhány érdekességet sorolunk fel erről a páratlan állatról.   Az első bizonyíték a macska-ember barátságra Ez a rendkívül ügyes ragadozó egyes tudósok szerint körülbelül 10 000 éve kezdett az ember társaságában élni. Erre 2004-ben talált bizonyítékot egy francia kutató, Jean-Denis Vigne egy ciprusi sírban. A  körülbelül 9500 éves holttest mellett egy macska csontváza is feküdt a földben. Mivel a cicák nem voltak őshonosak Cipruson, az állat a közeli levantei partokról kerülhetett oda. Ez a lelet bizonyítéka a tudatos macska-ember együttélésnek, és ez a felfedezés nagyjából összhangban van a genetikai kutatások eredményeivel, amelyek szintén ezt a földrajzi és időbeni eredetet valószínűsítik a macskák háziasításával kapcsolatban.   A macskák világhódító útja Az ókori Egyiptomból 4000 évvel ezelőttről vannak írásos bizonyítékok arra, hogy az ott és akkor élő emberek

Olvass tovább »

Élményfestés – Vincent van Gogh

Ő az a holland származású festő, akinek a nevét még azok is hallották már, akik nem érdeklődnek különösebben a művészetek és a festészet iránt. Még az is lehet, hogy ismerik néhány alkotását, például az egyik legnépszerűbbet, az 1888-ban festett Napraforgók címűt vagy valamelyik önarcképét. Ez utóbbiakból több is készült, 1886 és 1889 között harmincnál is több képet festett magáról.   Születés és gyermekkor Vincent van Gogh élete később sincs híján a bizarr fordulatoknak, de egy ilyennel már születésével kapcsolatban is szembesülhetünk. A festő anyja korábban várandós volt egy fiúgyermekkel, aki sajnos szülés közben meghalt. Egy évvel később, 1853. március 30-án pontosan ugyanazon a napon született meg Vincent, aki ugyanazt a nevet kapta, mint egykor bátyja. Első rajzai még 1862-ből származnak, de komolyabban festeni csak 1879 körül kezdett el. Iskolába csak 1861-től 1868-ig járt, de nem is egy helyen tanult. Saját anyanyelve mellett tanult angolul, németül és franciául is.   A művészetek és a teológia hatásai 1869. július 30-án elkezdett a híres hágai Goupil & Cie Galériában dolgozni. 1871 januárjában apját, aki református lelkipásztor volt áthelyezték Helvoirt-be és az egész család vele költözött. Vincent az 1870-es évek elején Brüsszelbe költözött, ahol a Galéria ottani üzletében, majd májustól a Londonban kezdett el

Olvass tovább »

Élményfestés – A teknős

Jellegzetes karakterű és fizimiskájú állatok a teknősök. Több kultúrában, vallásban és mondavilágban kiemelt szerepük volt és van még a jelenkorban is. Vajon tudunk-e róluk bármit is, azon kívül, hogy teknőt „hordanak” a hátukon, amely védelmi funkciót is ellát és hogy nagyon lassan képesek csak haladni a szárazföldön? Ebben a bejegyzésben igyekszünk minél több információt átadni olvasóinknak ezekről a különleges állatokról.   A teknősökről általában A teknősök a hüllők egyik meghatározó csoportja. Kihalt és még élő fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első teknősfajok a Földön. Ma 327 ismert teknősfaj létezik, 14 családra osztva. A különböző fajok majdnem fele védett. A teknősök legfőbb jellegzetessége, amely minden más gerincestől megkülönbözteti őket, az a testüket hasi- és hátoldalon egyaránt beborító csontos páncélzat. A vízben élő teknősök alapvetően ragadozók, bár valamennyi növényi táplálékot is fogyasztanak. A szárazföldön élő fajták pedig növényevők, mivel a különösen lassú mozgásuk miatt nem tudnának semmilyen állatot sem zsákmányul ejteni.  A teknősök tojással szaporodnak. Különleges tulajdonságuk, hogy a legtöbb teknősfaj nemét a tojást érő hőmérséklet dönti el a kikelés előtt. a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. A teknősök rendjének Magyarországon egyetlen faja őshonos: a mocsári teknős. Emellett persze számos teknősfaj él

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü