Nem véletlenül nagy kedvence a közönségnek a jégmadarat ábrázoló élményfestő alkalmunk. Nagyon hálás téma ez az igazén gyönyörű, kékes árnyalatú, zömök testalkatú, karakteres madárka, akivel ráadásul hazánkban is találkozhatunk, ha kellő türelemmel és csendben várakozunk valamelyik tó, vagy folyó közelében, ahol löszfal is található.
Kiváló vadász a jégmadár
Első ránézésre nem is néznénk ki belőle, hogy milyen nagy vadász. A kis halakat leginkább a víz fölé nyúló ágakról figyeli és választja ki magának. Egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul ülve lesi a vizet és a benne úszkáló halakat. Amint egy pisztráng vagy más hasonló hal közel úszik a víz felszínéhez, a jégmadár lecsap rá és rendkívül éles csőrével megragadja a prédát. Utána lerázza róla a vizet, újból egy ágra ül és elfogyasztja a zsákmányt. Hihetetlenül gyors az emésztése, a szálkákat, a pikkelyeket és az úszóhólyagot pedig kiöklendezi.
Feltűnősége ellenére jól álcázza magát
A jégmadár tarka színe a védekezést és a megtévesztést egyaránt szolgálja. A hasoldal olyan színű, mint valami száraz levél, így a halak nem is veszik észre, amikor a fán ülve várakozik. A hátoldala pedig olyan, mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem vehető észre olyan könnyen a ragadozó madarak számára.
Ez a mindössze 16 cm hosszúságú madár egyike a világ legszínpompásabb szárnyasainak, nem hiába szokták úgy is emlegetni, hogy ő a madarak ékszere. Könnyű felismerni és aki egyszer már látott élőben, annak biztosan élesen az emlékezetébe vésődött a látványos megjelenése. A jégmadárnak mintegy 4 cm hosszú, fekete színű csőre van, a feje pedig viszonylag nagy méretű a teljes testméretéhez képest.
Narancsszínű mellével, kék alapon türkiz pettyekkel díszített felsőtestével, szárnyaival és fejével bárkinek megragadja a figyelmét. A fiatal madarak színe nem annyira irizáló, és inkább a zöld szín az uralkodó árnyalat a tollaikon. A lábaik színe is jellemző, a hússzínűtől a narancssárgáig terjedhet, a felnőtteké leginkább piros.
A jégmadarak magányos szépségek
Mivel főként halakkal, vízi rovarokkal táplálkozik, erősen kötődik a vizes élőhelyekhez, leginkább a mély vizű tavakhoz, patakokhoz, folyókhoz. Fészkelőhelyét a meredek partfalba vájva készíti évi két költéséhez. Költőüregének kialakítását eleinte a csőrével kezdi, majd a lábaikkal folytatja. A kialakított járat mélysége akár 50-100 cm-es hosszúságú is lehet, aminek végébe 6-10 tojást rak. A kotlásban és az etetésben is mindkét szülő részt vesz. Azonban territoriális madár, költési időn kívül még saját párját sem tűri meg vadászterületén.
A jégmadár a mitológiában
Ennek a pompás állatnak jutott egy kis epizódszerep a görög mitológiában. A jégmadár latin neve (Alcedo atthis) a görög alküon mitológiai madárnévből származik. Alküoné Kéüsz király felesége volt és Aiolosz lánya is egyben, aki a szelek uraként tartottak számon. Egy tengeri hajóúton Kéüsz király a nagy viharban vízbe fulladt, ezt a történést a felesége előre megálmodta. Ahogy a partra sietett, meg is pillantotta halott szerelmét és bánatában jégmadárrá változott. Óriási gyászát látva az istenek Kéüsz király halott testét feltámasztották jégmadár képében, így végül a szerelmesek legyőzve a halált együtt maradhattak.
A mitológia szerint Aiolosz a tél legrövidebb hét napján hatalma segítségével megállítja a szelet és a hullámokat, hogy a két szerelmes madár nyugodtan kikölthesse a tojásait a vízben úszó fészkén. Az alcedonia latin kifejezés is innen ered, magyarul szélcsendet jelent. Erről a madárról az ókorban azt tartották, hogy a párok szerelmesen és gyöngéden viselkednek egymással, ezért változott jégmadárrá Kéüsz és Alküoné.
Ha te is kedveled ezt a színpompás madarat és szívesen látnád viszont egy saját készítésű festményen, akkor jelentkezz helyszíni élményfestő alkalmunkra, ahol júliusban és augusztusban is van lehetőséged részt venni a madarat elkészítő élményfestésen. Amennyiben otthonod kényelmében szeretnél alkotni, akkor válaszd a jégmadaras videós szettünket!
főoldal
események
kosár
menü