Az egyik legismertebb mesekönyv a világon, amelynek nem népmesei motívumok az alapjai és ismerjük az íróját, ’A kis herceg’ című regény. 1943-ban jelent meg először, Antoine de Saint-Exupéry francia író könyveként, azóta pedig 345 különböző nyelvre fordították le és a 80 millió eladott példánnyal bekerült a világ 50 legolvasottabb könyve közé.
Ez a könyv egy nagyon fontos mű, az emberi társadalom elé tart görbe tükröt, ugyanakkor több dologra is figyelmezteti az olvasót, úgy, mint az ősi bölcsek tanításának örökké tartó igazságára, amelyet sokszor azóta is semmibe vesz az emberiség.
A kis herceg története
A könyv az ajánlás szerint gyermekeknek íródott, a felnőttek számára is jelentős üzenetet hordoz, ráadásul a számukra már sokkal inkább befogadható és értelmezhető is ez az üzenet.
A történet szerint a könyv írója balesetet szenved, lezuhan a repülőgépével és ájultan álmodik, amiről tájékoztatja az olvasót. Ebben persze végig nem lehetünk teljesen biztosak, hogy álom vagy valóság mindaz, ami történik.
Az író a baleset bekövetkezése után találkozik a kis herceggel a sivatagban, egy apró, törékeny, aranyhajú kisfiúval, aki rendkívüli módon érdeklődő és kíváncsi természet. Addig kérdez, amíg nem kap a kérdéseire megnyugtató választ. A kis herceg szemén keresztül feltárul előttünk a világ egy másik látásmódja, amelyet a gyerekkorában a szerző és valószínűleg mindenki ismert. Ez az a képesség, amikor meg tudjuk látni, ami a felszín mögött rejlik.
Eleinte a rajzokból tűnik ki, hogy van a látható felszín alatt valami rejtett, másodlagos tartalom, ami az igazi értéket adja. Ennek a megnyilvánulása a regényben, ahogy a kis herceg meglátja a jóllakott kígyó kalapnak látszó rajzában a nemrég felfalt elefántot vagy aztán a ládában a bárányt, amit el kell képzelnie, mert a rajzon csak a láda látszik, a bárány nem.
Az író a fiúcskával eltöltött idő alatt a beszélgetéseik segítségével egyre többet tud meg a kis herceg bolygójáról, valamint a korábbi utazásai helyszíneiről és az ott szerzett élményeiről is. Közben a kis herceg maga is formálódik és egyre bölcsebbé válik a találkozásaik révén, az írót és rajta keresztül az olvasókat is néha meghökkenti a különleges szemléletmódjával, amely szokatlannak tűnik, de gyakran mégis nagyon érzékenyen a lényegre tapint.
A kis herceg és a róka
„– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…”
A fenti idézet a regény valószínűleg leglényegesebb néhány sora, amelyet a kis herceg rókája, mint szereplő mond ki. A megszelídített róka a történet legelgondolkodtatóbb és legépítőbb tanácsait adja nemcsak a kis hercegnek, hanem nekünk, mindenkori olvasóknak is.
Egyrészt a látszat mögöttire, a rejtettre való összpontosítás fontosságára emlékeztet, másrészt pedig a felelősségre, amellyel nemcsak önmagunknak tartozunk, hanem mindazon embereknek, tárgyaknak, növényeknek, állatoknak is, amelyeknek közük van az életünkhöz. Hiszen ugyanúgy, ahogy felelősséggel tartozunk saját magatartásunkért, cselekedeteinkért, megnyilvánulásainkért, felelősséggel kell viseltetünk a szeretteink, barátaink, vagy akár kollégáink iránt is.
főoldal
események
kosár
menü