Az erre irányuló kutatások szerint a macskák mintegy 10000 évvel ezelőtt kezdtek el az emberek társaságában élni, illetve fokozatosan háziasították őket. Az első háziasított macskák valószínűleg az ókori Egyiptomban éltek, ahol nagy tiszteletnek örvendtek és különleges bánásmódban részesültek.
Napjainkban, a közösségi média korában talán egy állat sincs, amely akkora figyelmet kapna, mint a macska. A macskát ábrázoló képek népszerűsége nem most kezdődött. Amióta a macskák az emberrel együtt élnek, azóta a faliképek, a festmények, a szobrok és az egyéb iparművészeti alkotások főszereplőivé is váltak.
Ebben a cikkben nálunk is a macskákról szól minden és arról, hogy milyen szerepet töltöttek be a különböző korszakokban az emberek életében és ezzel összefüggésben hogyan ábrázolták őket.
A macska, mint szimbólum
Az állat szimbolikája sokrétű, pozitív és negatív értelemben egyaránt szerepelhet. Jelképezheti a hatalmat, a lustaságot, a kéjvágyat, az ördögöt, a halált, a démoni erőket és a női testet. Köztudott, hogy a macska a sötétben is jól lát, ezért az éleslátás, a belső látás megtestesítője, az éjszaka és a titkos tudás megtestesítője.
A macska az ókorban
A Nílus partján élő emberek szerint Ré, a hatalmas napisten éjszakánként fekete kandúr alakjában harcolt Agep, a sötétség gonosz kígyója ellen. Ezért az akkoriban élő házimacskákat is különleges tisztelet övezte és kiemelt helyre kerültek az istenségekkel kapcsolatos kultúrában.
A macskát mindenekelőtt Bastet istennő állataként tisztelték, ezért a gyermekek születéséért és a Hold égi útjáért felelős termékenységistennőt gyakran ábrázolták macskafejű asszonyként.
Bastet istennő kultuszának központja a Nílus deltájától keletre fekvő Bubasztisz városa volt. Amikor i.e. 950 körül Szeszonk fáraó itt rendezkedett be állandó tartózkodásra, az istennőt minden korábbinál jobban kezdték tisztelni és a kultusza az egész országban elterjedt. Az i.e. 450-ben Egyiptomban járt a híres görög történetíró, Hérodotosz. Írásaiban aztán beszámolt a gyönyörű, 300 méter hosszú templomról, amelyet Bastet istennő tiszteletére építettek. A fennmaradt írás szerint az épület több ezer macskának adott otthont, ahol a rendkívüli tiszteletnek örvendő papok vigyáztak rájuk. A templomot széles vizesárok övezte, a rendkívül gazdagon díszített oltáron pedig ott magasodott az istennő szobra.
Ebben az időben az összes nagyobb városban pompás Bastet templomokat emeltek, és az egyiptomi emberek fából, agyagból vagy fémből készült macska amulettet hordtak maguknál. Tavasszal a zarándokok Bubasztiszba vándoroltak, hogy egy nagyszabású ünnepségen táncokkal és énekkel, finom ételekkel és gazdag áldozatokkal ünnepeljenek.
A macskák Egyiptomban különleges védelmet élveztek. Volt olyan is, hogy halállal büntették, ha valaki megölt egy állatot, akár véletlenül vagy akarattal. A legenda szerint a perzsa király, Kambüzész ravaszul ki is használta ezt az egyiptomi szokást, amikor III. Pszammetik fáraó és serege ellen háborúzott. Állítólag macskákat köttetett saját katonái pajzsára, amely tettnek az lett az eredménye, hogy az egyiptomiak inkább megadták magukat, mint hogy a szent állatokat megsebesítsék vagy megöljék a harc közben.
A macska a kínai és a japán kultúrában
Az ősi Kínában a macskák elsősorban jótékony állatként jelennek meg, mivel a gabonát elpusztító egerek ellenségei, ám bizonyos esetekben megjelenhettek a rontó hatalmak és a jin állataként is.
Japánban a macska a szent iratok megóvásában nyújtott segítséget. A metszeteken gyakran hétköznapi jelenetekben örökítették meg a macskák életét. Ilyen volt az evés, az alvás, a nézelődés vagy az állat és gazdájának bensőséges kapcsolata.
A macska az európai kultúrában
A középkori Európában sajnos nem igazán volt jellemző és népszerű a macskák ábrázolása, mivel számos rossz tulajdonságot tulajdonítottak nekik és a macska megjelenése az ördöggel való kapcsolatot jelképezte. A keresztény vallás általában az állat negatív vonásait emelte ki, így válhatott a lustaság és a kéjvágy kifejezőjévé. A fekete macska pedig a démoni erők, a szerencsétlenség, a halál és a Sátán megtestesítője lett.
A macska gyakran volt erotikus szimbólum. Testének hajlékonysága, hullámzóan kecses mozgása, puha, nesztelen járása miatt a női testre is emlékeztetheti a szemlélőt. A macska kiszámíthatatlan és megismerhetetlen, változékony természete a női lélekre utal. Az egyik pillanatban még barátságosan doromboló macska utána hirtelen kiereszti a karmait és karmol.
A későbbi ábrázolások során gyakran jelentette a macska a női szépséget és az engedelmes szeretetet.
Leonardo da Vinci és Albrecht Dürer is festett olyan vallási témájú képet, amelyen egy macska is szerepel. A barokk kortól kezdve a macskák a vidéki életet bemutató alkotásoknak is rendszeres szereplői lettek.
A 19. századtól egyre több festményen jelentek meg a macskák. Pierre-August Renoir, Édouard Manet, Théodore Gericault és Pablo Picasso is festett macskás képeket, amelyek a leghíresebbek ebben a témakörben.
A macska, mint terápiás lehetőség
A macskákról szóló videók állítólag nagyon jó hatással vannak azokra az emberekre, akik megnézik ezeket a kisfilmeket. Egy kérdőíves felmérésben 7000 internetfelhasználó előzetes tulajdonságait, viselkedését, macskavideó nézési szokásait és ez utóbbi okát térképezték fel.
A felmérés szerint a videók megnézését követően a nézők jelentős többsége reménytelibbnek, pozitívabbnak és jobban inspiráltnak érezte magát, ezzel egyidőben pedig a szorongás és a düh érzése csökkent bennük.
főoldal
események
kosár
menü