Élményfestés – A teknős

Jellegzetes karakterű és fizimiskájú állatok a teknősök. Több kultúrában, vallásban és mondavilágban kiemelt szerepük volt és van még a jelenkorban is. Vajon tudunk-e róluk bármit is, azon kívül, hogy teknőt „hordanak” a hátukon, amely védelmi funkciót is ellát és hogy nagyon lassan képesek csak haladni a szárazföldön?

Ebben a bejegyzésben igyekszünk minél több információt átadni olvasóinknak ezekről a különleges állatokról.

A teknősökről általában

A teknősök a hüllők egyik meghatározó csoportja. Kihalt és még élő fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első teknősfajok a Földön. Ma 327 ismert teknősfaj létezik, 14 családra osztva. A különböző fajok majdnem fele védett. A teknősök legfőbb jellegzetessége, amely minden más gerincestől megkülönbözteti őket, az a testüket hasi- és hátoldalon egyaránt beborító csontos páncélzat.

A vízben élő teknősök alapvetően ragadozók, bár valamennyi növényi táplálékot is fogyasztanak. A szárazföldön élő fajták pedig növényevők, mivel a különösen lassú mozgásuk miatt nem tudnának semmilyen állatot sem zsákmányul ejteni.  A teknősök tojással szaporodnak. Különleges tulajdonságuk, hogy a legtöbb teknősfaj nemét a tojást érő hőmérséklet dönti el a kikelés előtt. a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez.

A teknősök rendjének Magyarországon egyetlen faja őshonos: a mocsári teknős. Emellett persze számos teknősfaj él a háztartásokban, a hobbi állattartóknál is. Ezek közül a legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős. Sajnos a felelőtlen teknőstartók által szabadon engedett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését is okozhatják, mivel azonos élettérben élnek és hatással vannak egymásra.

A teknősök közismerten lassan tudnak haladni a szárazföldön. Két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy hónapok alatt sem jutottak túl messze a kiindulási ponttól. Az egyik 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométert tett meg, a másik pedig 3 hónap alatt 5 kilométerre tudott eltávolodni a gazdájától.

A teknős, mint szimbólum

A kínai szimbolikában a teknős a négy szent állat egyike az egyszarvú, a főnix és a sárkány mellett. Az ottani hiedelemvilág szerint a hosszú élet, a bölcsesség, az erő és a kitartás jelképe, a kígyóval közösen pedig az Univerzum megteremtői.

Indiában, a hindu hit szerint a teknős az első élőlény, az ős-állat, a világ őrzője. A hinduizmusban a világ születését is a teknőshöz kapcsolják. Az ábrázolása úgy néz ki, hogy egy teknős a páncéllal borított hátán viszi azokat az elefántokat, amelyek tartják a világot. Más vallásokban és ősi legendákban is feltűnik a teknős ebben a szerepben, amikor is segít egyesíteni a mennyet és a földi létet, átjárót biztosítva a mennybe vezető úton.

A teknős a hosszú élet, az elpusztíthatatlanság és a halhatatlanság jelképe is. Olyan, mint egy bölcs tanító, aki az idő viszonylagosságára és kiterjeszthetőségére nevel minket. Az ereje a nyugalomban rejlik és ez a tanításának a lényege is. Fontos tudatosítani magunkban, hogy mi az, amire tényleg szükségünk van és így már könnyebben tudjuk követni a saját utunkat, a saját ritmusunk szerint. A másik mondanivaló az, hogy bármilyen hatás ér bennünket, azt igyekezzünk békésen viselni, a belső harmóniánk megtartásával. Ha harcolni vagy dühöngeni volna kedvünk ezzel magunkra haragítva másokat is, akkor az a jó magatartás, ha inkább visszavonulunk a képzeletbeli teknőspáncélunk védelmébe.

A maori bennszülöttek gyakran tetováltatnak magukra teknős mintát, amely náluk a családot is szimbolizálja, az erő, a biztonság és a jólét mellett.

Az Észak-Amerikában élő indián őslakosok hite szerint az egész kontinens egy óriási teknős által a mélyből felhozott földből áll. A teknős az a totemállat, amely képviseli a föld erejét és a tápláló, védelmező anyai energiákat.

A teknős és a nyúl meséje

A történet legkorábbi változata Aiszóposz ókori görög meseírótól származik, amelyet aztán a következő évszázadokban többen feldolgoztak. Híres változat még Jean de La Fontaine verziója és a Grimm testvérek feldolgozása.

Az eredeti történet nagyjából ez:

A teknős és a nyúl versengett egymással, hogy melyikük a gyorsabb. Kitűzték a célt, és elkezdődött a versenyfutás. A nyúl bízott természetéből fakadó gyorsaságában, elhanyagolta hát a futást, leheveredett az út mellé és szépen elaludt. A teknős viszont nem felejtette el nehézkességét, nem hagyta abba az előre haladást, így megelőzte az alvó nyulat, és elsőnek ért célba. A mese bizonyítja, hogy a hanyag természetet sokszor legyőzi a kitartó igyekezet.

A teknősök a képzőművészetben

Az ekkora szimbolikus erővel bíró állatok mindig népszerű témái a képzőművészeti alkotásoknak is. Főleg a spirituális témákat kedvelők találhatnak maguknak stílusos képeket, amelyek teknőst ábrázolnak. Ha körülnézel a KreatívLiget Élményfestő Stúdió weboldal Események menüpontjában, Te is láthatod az aktuális lehetőségeket, amelyek naponkénti bontásban találhatók meg.