Élményfestés – absztrakt képek

Amikor egy három részből álló cikksorozatban bemutattuk a jelentősebb festészeti irányzatokat időrendi sorrendben, csak érintőlegesen volt szó az absztraktról, amelyet nonfiguratív művészetnek vagy tárgyatlan művészetnek is nevezni. Most ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni azzal, hogy bemutatunk néhány olyan művészt ebben a bejegyzésben, akik maradandót alkottak a festészet területén és megalapozták vagy éppen kiteljesítették az absztrakt irányzatot.

Mi az absztrakt?

Absztrakt művészetnek elsősorban az Európában létrejött, de később az egész világon elterjedt modern és posztmodern, az avantgárdban gyökerező művészeti irányzatokat és iskolákat nevezzük, amelyek kiküszöbölik és a művészi munkában tudatosan figyelmen kívül hagyják a valóság tárgyi összefüggéseit és alakjait (mint pl. a tárgyak, élőlények, tájak, tér- és időbeli viszonyok), szembe helyezkednek a hagyományos természetelvű és ábrázoló jellegű művészettel, valamint a természetben is megtalálható motívumokra még csak nem is utalnak.

Az absztrakt művészetben a formákat és színeket kizárólag önmagukért ábrázolják, és főképp ezek elvont összefüggései, a szemlélőben kiváltott hatásai (ösztönös érzések) és kölcsönhatásai a fontosak, nem pedig az, hogy egy fizikai értelemben létező tárgyat, vagy akár egy társadalmi jelenséget mutassanak be. Az absztrakt tehát a műalkotás elemeinek (formák, színek, testek, szavak, mondatok) és azok jelentésének bizonyos mértékű feloldását jelenti. Egy absztrakt festményen egy négyzet nem ábrázol sem szobafalat, sem ablakot, hanem pusztán önmagát jelenti.

A latin eredetű ’absztrakt’ szó a középkortól kezdve jelen van az európai nyelvekben és az eredeti értelme szerint valamitől való megfosztottságot, eltávolítottságot jelent.

Irányzatok az absztrakt festészetben

Az absztrakt festészet kezdeti szakaszában két nagyobb irányzatot különböztetünk meg. Az egyiket kizárólag a színekre és azok esztétikai hatására koncentráló lírai vagy romantikus absztrakciónak nevezzük, a másikat pedig a különféle konstruktivista irányok alkotják.

A lírai absztrakt művek látszólag véletlenszerűen elhelyezett, erőteljesen színezett festékfoltokból állnak, míg a konstruktivista jellegű művek alapszerkezetét szigorú rendszer szerint, körzővel-vonalzóval megszerkeszthető geometriai formák adják, emiatt nevezzük ezeket geometrikus absztrakcióknak is. Az absztrakt művészet azonban a kezdeti időkhöz képest egyre sokszínűbbé vált és a folyamat közben számos más – a festészetben is felbukkanó – stílus (ilyen például a szürrealizmus, a dadaizmus, a pop-art, az op-art stb.) hatott rá, így a kezdetekben még könnyen meghatározható kategóriák összemosódnak.

Az absztrakt festészet művészei

Az irányzatok részletes elemzésétől az előbbiekben leírtak miatt eltekintünk, inkább egy-egy alkotót emelünk ki név szerint, akiknek a neve összekapcsolódott az absztrakt festészettel. Születési dátumuk szerinti időrendi sorrendben következnek ők.

Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij (1866 – 1944)

30 éves volt, amikor úgy döntött, hogy félretéve addigi tanulmányait, Oroszországból Németországba költözik és festeni fog. Később meghatározó történés volt az életében, hogy egy saját maga által festett képet fejjel lefelé felakasztva látott. Ezáltal azt is felismerte, hogy egy képen a motívumok önmagukban is megállhatnak, azaz tárgyábrázoló jelleg, konkrét jelentés vagy bemutatni vágyott téma nélkül is lehet egy festménnyel hatást gyakorolni a nézőre, jelentős vizuális élményt okozva a számára.

1910-ben volt a következő fordulópont az életében, ekkor készítette el az első absztrakt képet. Ő maga nem szerette absztraktnak nevezni a képeit, inkább a ’konkrét’ szót használta. Behatóan foglalkozott a színek pszichológiai hatásaival, szerinte a színek egy mélyebb tudás hordozói.

Egészen elképesztő és sokszínű életművet hagyott maga után, amelyet a szakértők több korszakra bontva szoktak részletesen elemezni.

Kazimir Szeverinovics Malevics (1879 – 1935)

Kijevben született és ott is tanult festészetet egy magániskolában. 1912-ben egy rövidebb időt Párizsban töltött, majd 1926-ban Németországba is eljutott, hogy előkészítse A tárgy nélküli világ című könyve kiadását. Hiába volt könyve (amit a Szovjetunióban ki sem adhatott) és festményei is korszakalkotó jelentőségűek, Malevics mégis szegénységben, elfeledve halt meg Leningrádban.

Paul Klee (1879 – 1940)

Svájcban született, majd Németországban tanult, később grafikusként kezdett dolgozni. Jó barátságot ápolt Kandinszkijjel, amely kihatott a művészetére is. 1914-ben Afrikában járt és ezzel egyidőben talált rá saját színvilágára. Akvarelleket, olajképeket, temperával és pasztellel készült képeket is festett, ugyanakkor nem hagyott fel a grafikával sem.

Művészeti korszakai jól elhatárolható egységekből állnak és minden ilyen korszakban felfedezhetők azok a jegyek, amelyeket az éppen aktuális benyomásaiból megihletve épített be a saját alkotó folyamatába.

1920-ban Walter Gropius meghívta festőtanárnak az alig egyéves Bauhausba, és még ugyanebben az évben egy berlini folyóirat megjelentette az Alkotói vallomás című jelentős művészetelméleti munkáját.

Az alkotói szempontból is termékeny és nyugodt időszaknak a gazdasági világválság és aztán a nemzetiszocialisták németországi hatalomra jutása vetett véget. Klee is nemkívánatos művész lett, így utolsó éveire visszaköltözött szülőföldjére és ott is élt 1940-ben bekövetkezett haláláig.

Mark Rothko (1903 – 1970)

Oroszországban született és 10 éves volt, amikor a családjával az Egyesült Államokba emigrált. Az egész fiatalkora a szegénységről és a nélkülözésről szólt, elég gyakran éhezett. Ugyan tanult szervezett keretek között is festeni, saját magát mégis inkább autodidakta festőművésznek tartotta mindig.

Festészetének első szakaszában az expresszionizmust követte, később pedig szürrealista tájképeket is alkotott. A keleti filozófiákkal való találkozása elemi erővel hatott a művészetére is, attól kezdve teljesen elutasította a tudatos értelmi beavatkozást a művészi alkotófolyamatba.

Festményein elmosódó körvonalú színfoltokat láthatunk, melyek látszólag lebegnek a térben. Az alkotás folyamata egyfajta rítus volt számára és titokban tartotta a nyilvánosság előtt, hogy pontosan hogyan is készülnek a képei. A kiállításokon, amin részt vett, ő döntött arról, hogy a festményei hol és milyen megvilágításban legyenek elhelyezve, ezzel is növelve érzelmi hatásukat.

Barnett Newman (1905 – 1970)

Az absztrakt expresszionista mozgalom egyik befolyásos alakja volt, aki a festészet, a szobrászat és az irodalom területén is maradandót alkotott. New Yorkban született és gyermekkorát is itt töltötte. Azt vallotta, hogy minden korábbi huszadik századi festészeti stílus idejétmúlt és ezen nézetével összefüggésben elpusztította az addig készült legtöbb festményét.

Amikor aztán az 1940-es évek közepe táján ismét festeni kezdett, Newman új stílust keresett magának, és már első műveit is a jellegzetes függőleges elemekkel készítette, amelyek műveit jellemezték és amelyek célja az volt, hogy elválassza a vásznak egyszínű részeit egymástól.

1948-ban Mark Rothko-val és másokkal összefogva meglapította a Subjects of the Artist School csoportot, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy az absztrakt expresszionizmus lehetőségeivel, attitűdjeivel, témáival és inspirációival kapcsolatos ötleteket kutassa és terjessze.

Jackson Pollock (1912 – 1956)

1925-től tanult festészetet Los Angelesben, a Manual Arts High School-ban. Sokat tanult és sokat is festett, de két év múlva mégis kicsapták a nézetei miatt. 1929-től a bátyja rábeszélésére New Yorkba költözött és ott folytatta a tanulmányait. Fontosnak ítélte meg, hogy része legyen egy ún. amerikai festészet kialakulásában, amely teljesen függetleníthető az európai festészettől.

Felfedezte magának az amerikai indián kultúrát és művészetet, valamint a mexikói freskófestészetet, amelyek mind hatással voltak a művészete további alakulására. 1936-tól már szertelen, fél-absztrakt képeket festett.

Már 1936-ban, egy mexikói festő által szervezett festők közötti tapasztalatcserén felvetette a folyékony festékekkel való kísérletezés lehetőségét, és aztán később, az 1940-es évek elején már a gyakorlatban is alkalmazta ezt a technikát. A padlóra leterítve festette nagyméretű vásznait, és csorgatással, csöpögtetéssel, az ún. dripping technikával készítette alkotásait.

1950-től nagyjából két évig csak fekete-fehér képeket készített, majd élete végéig még újra visszatért a színekhez, de ebben az időszakában már nem alkotott túl sokat, úrrá lett rajta a szorongás és az alkoholizmus. Autóbalesetben vesztette életét, 1956-ban.

A Kreatívliget Élményfestő Stúdió foglalkozásain elkészíthető képek között is mindig találhattok absztrakt festményeket, amelyek segítségével Ti is kibontakoztathatjátok a bennetek rejlő tehetséget. Keressétek az aktuális lehetőségeket az Események menüpontban!