Különleges állatokról lesz szó ebben a bejegyzésben, amelyekről a szépségükhöz képest viszonylag kevés festmény készült. De erről majd később, nézzük először a velük kapcsolatos tényeket.
Tudnivalók a pillangókról
A Földön mintegy 170ezer különböző lepkefaj él és ezek többsége éjszakai életre rendezkedett be. A nappali fajok száma csak mintegy 17ezer, a színes és igen látványos példányok mind közülük kerülnek ki.
A pillangók mérete a mintázatukhoz hasonlóan meglehetősen változatos. A kifejlett példányok szárnyainak fesztávolsága néhány millimétertől egészen 25 centiméterig terjed, a fajta sajátosságaitól függően. A legnagyobb pillangó az Alexandria Királynője nevű fajta. Pápua Új-Guineában találhatjuk meg a példányait és a szárnyfesztávolságuk elérheti akár a 28 centimétert is.
Testüket szőrök és pikkelyek borítják, ezt nevezzük hímpornak. A pikkelyekben találhatóak a különböző alakú kutikuláris képződmények. Ezekben a különböző pigmentek változatos színeket eredményeznek, a pikkelyek finom lemezes vagy rácsos szerkezete pedig formákat hoz létre. Ez a jelenség adja a pillangók változatos színeit.
A pillangó fejlődése szakaszokra osztható. Az első szakaszban a megtermékenyült petéből előbújik a kis hernyó, majd a másodikban folyamatosan nő és többször vedlik is, hogy a teste egyenletesen tudjon növekedni, ha eléri a maximális méretét, a harmadik szakaszban bebábozódik. A bábállapot egy hetekig tartó nyugalmi állapot, miközben a belső test teljesen átalakul. A negyedik szakaszban a burok fölpattan, és kitódul belőle az ellenállhatatlan szépségű imágó, a kifejlett pillangó.
A legtöbb lepke igen szoros kapcsolatban van a környezetével, ezért egyes fajoknál a legcsekélyebb környezeti változás is a faj kipusztulásához vezethet. Vannak olyan lepkefajok is, amelyek hatalmas, földrészek közötti távolságokat repülnek át.
Az ősmaradványok vizsgálatából tudjuk, hogy már 140 millió évvel ezelőtt is léteztek a maiakhoz hasonló éjjeli lepkék, a nappali lepkék pedig csak mintegy 40 millió éve vannak jelen a Földön. Tudományos elnevezésüket a görög ’lepidoptera’ szóból kapták, ami szárnyat, pikkelyt jelent.
A pillangó, mint szimbólum
Díszes szárnyai révén a szépség, átváltozási fázisai, valamint az érdekesen csapongó repkedése miatt a pillangó a lélek szimbóluma. Negatív értelemben a gyors mulandóságra ítélt hiú és hiábavaló pompa, a fény és a láng felé való vonzódása miatt pedig az önpusztítás megtestesítője is. Hernyó-, majd bábállapotból való kibontakozása a halott testből kibontakozó, majd felröppenő lelket jelenti számos nép hitvilágában.
A kínai hagyományban a halhatatlansággal áll összefüggésben a pillangó, mivel a taoizmus a szárnyakat az öröklét kifejeződésének vélte. A kínai ábrázolásokon a feminin virágon és gyümölcsön ülő pillangó maszkulin jelkép és a szerelmes férfit szimbolizálja.
A pillangóhatás
A kifejezés magában foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapgondolat az, hogy egy kaotikusan viselkedő, dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai is elegendők ahhoz, hogy véletlenszerű folyamatok révén nagymértékben megváltozzon a rendszer hosszútávú működése. Ezt az elvet gyakran idézik, nagyon népszerű és elterjedt, de pontatlanul és túlzóan bemutatott megfogalmazásai szerint az van benne, hogy „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”.
A pillangóhatás felismerésének jelentősége az, hogy az olyan bonyolult és összetett rendszerek, mint például az időjárás vagy a tőzsde változásait nehéz belátható időn belül megjósolni. Ez azért van, mert bármely véges modell, ami megpróbál szimulálni egy rendszert, kénytelen elhagyni valamennyit a kezdeti tényezőkből. Például amikor a jövőbeli időjárást szimuláljuk, nem vehetjük figyelembe az összes létező pillangó összes szárnycsapása által keltett szelet. Egy rendszerben aztán minden időegység szimulációjával felnagyítódnak ezek a hibák, így végül az előrejelzések egy bizonyos idő után hasznavehetetlenné válnak.
Mi a különbség a pillangók és a lepkék között?
A pillangók a lepkék egyik családja. Azaz elmondható, hogy minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Általánosságban pedig kijelenthető, hogy a pillangók a legnagyobb és leglátványosabb nappali lepkék. Inkább nagy-, ritkábban közepes termetűek és a legtöbb esetben színesek.
A pillangók és a lepkék a művészetekben
A pillangó számos irodalmi műben is megjelenik. Legismertebb talán Henri Charrière Pillangó című regénye, mely egy ártatlanul bebörtönzött rab szökéséről szól. A történetből sikeres film is készült.
A pillangó Japánban a gésák jelképe is. Ezért adhatta Giacomo Puccini a Pillangókisasszony címet annak a három felvonásos operájának, amelyben egy gésa, Cso-cso-szán kalandos életét vitte színpadra.
Az egyik kedvenc lepkés versünk pedig Szabó Lőrinctől származik, az a címe, hogy Dsuang Dszi álma.
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Pillangókat ábrázoló híres festményt nem ismerünk túl sokat. Amelyeket igen, azok Salvador Dalí és Csontváry Kosztka Tivadar művei és láthatunk még pillangókat Frida Kahlo saját magáról festett portréin is. Érdemes utánuk nézni, mind érdekes és értékes történeteket is rejtenek.