Élményfestés – Pillangók

Különleges állatokról lesz szó ebben a bejegyzésben, amelyekről a szépségükhöz képest viszonylag kevés festmény készült. De erről majd később, nézzük először a velük kapcsolatos tényeket.

 

Tudnivalók a pillangókról

A Földön mintegy 170ezer különböző lepkefaj él és ezek többsége éjszakai életre rendezkedett be. A nappali fajok száma csak mintegy 17ezer, a színes és igen látványos példányok mind közülük kerülnek ki.

A pillangók mérete a mintázatukhoz hasonlóan meglehetősen változatos. A kifejlett példányok szárnyainak fesztávolsága néhány millimétertől egészen 25 centiméterig terjed, a fajta sajátosságaitól függően. A legnagyobb pillangó az Alexandria Királynője nevű fajta. Pápua Új-Guineában találhatjuk meg a példányait és a szárnyfesztávolságuk elérheti akár a 28 centimétert is.

Testüket szőrök és pikkelyek borítják, ezt nevezzük hímpornak. A pikkelyekben találhatóak a különböző alakú kutikuláris képződmények. Ezekben a különböző pigmentek változatos színeket eredményeznek, a pikkelyek finom lemezes vagy rácsos szerkezete pedig formákat hoz létre. Ez a jelenség adja a pillangók változatos színeit.

A pillangó fejlődése szakaszokra osztható. Az első szakaszban a megtermékenyült petéből előbújik a kis hernyó, majd a másodikban folyamatosan nő és többször vedlik is, hogy a teste egyenletesen tudjon növekedni, ha eléri a maximális méretét, a harmadik szakaszban bebábozódik. A bábállapot egy hetekig tartó nyugalmi állapot, miközben a belső test teljesen átalakul. A negyedik szakaszban a burok fölpattan, és kitódul belőle az ellenállhatatlan szépségű imágó, a kifejlett pillangó.

A legtöbb lepke igen szoros kapcsolatban van a környezetével, ezért egyes fajoknál a legcsekélyebb környezeti változás is a faj kipusztulásához vezethet. Vannak olyan lepkefajok is, amelyek hatalmas, földrészek közötti távolságokat repülnek át.

Az ősmaradványok vizsgálatából tudjuk, hogy már 140 millió évvel ezelőtt is léteztek a maiakhoz hasonló éjjeli lepkék, a nappali lepkék pedig csak mintegy 40 millió éve vannak jelen a Földön. Tudományos elnevezésüket a görög ’lepidoptera’ szóból kapták, ami szárnyat, pikkelyt jelent.

 

A pillangó, mint szimbólum

Díszes szárnyai révén a szépség, átváltozási fázisai, valamint az érdekesen csapongó repkedése miatt a pillangó a lélek szimbóluma. Negatív értelemben a gyors mulandóságra ítélt hiú és hiábavaló pompa, a fény és a láng felé való vonzódása miatt pedig az önpusztítás megtestesítője is. Hernyó-, majd bábállapotból való kibontakozása a halott testből kibontakozó, majd felröppenő lelket jelenti számos nép hitvilágában.

A kínai hagyományban a halhatatlansággal áll összefüggésben a pillangó, mivel a taoizmus a szárnyakat az öröklét kifejeződésének vélte. A kínai ábrázolásokon a feminin virágon és gyümölcsön ülő pillangó maszkulin jelkép és a szerelmes férfit szimbolizálja.

 

A pillangóhatás

A kifejezés magában foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapgondolat az, hogy egy kaotikusan viselkedő, dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai is elegendők ahhoz, hogy véletlenszerű folyamatok révén nagymértékben megváltozzon a rendszer hosszútávú működése. Ezt az elvet gyakran idézik, nagyon népszerű és elterjedt, de pontatlanul és túlzóan bemutatott megfogalmazásai szerint az van benne, hogy „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”.

A pillangóhatás felismerésének jelentősége az, hogy az olyan bonyolult és összetett rendszerek, mint például az időjárás vagy a tőzsde változásait nehéz belátható időn belül megjósolni. Ez azért van, mert bármely véges modell, ami megpróbál szimulálni egy rendszert, kénytelen elhagyni valamennyit a kezdeti tényezőkből. Például amikor a jövőbeli időjárást szimuláljuk, nem vehetjük figyelembe az összes létező pillangó összes szárnycsapása által keltett szelet. Egy rendszerben aztán minden időegység szimulációjával felnagyítódnak ezek a hibák, így végül az előrejelzések egy bizonyos idő után hasznavehetetlenné válnak.

 

Mi a különbség a pillangók és a lepkék között?

A pillangók a lepkék egyik családja. Azaz elmondható, hogy minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Általánosságban pedig kijelenthető, hogy a pillangók a legnagyobb és leglátványosabb nappali lepkék. Inkább nagy-, ritkábban közepes termetűek és a legtöbb esetben színesek.

 

A pillangók és a lepkék a művészetekben

A pillangó számos irodalmi műben is megjelenik. Legismertebb talán Henri Charrière Pillangó című regénye, mely egy ártatlanul bebörtönzött rab szökéséről szól. A történetből sikeres film is készült.

A pillangó Japánban a gésák jelképe is. Ezért adhatta Giacomo Puccini a Pillangókisasszony címet annak a három felvonásos operájának, amelyben egy gésa, Cso-cso-szán kalandos életét vitte színpadra.

Az egyik kedvenc lepkés versünk pedig Szabó Lőrinctől származik, az a címe, hogy Dsuang Dszi álma.

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

 

Pillangókat ábrázoló híres festményt nem ismerünk túl sokat. Amelyeket igen, azok Salvador Dalí és Csontváry Kosztka Tivadar művei és láthatunk még pillangókat Frida Kahlo saját magáról festett portréin is. Érdemes utánuk nézni, mind érdekes és értékes történeteket is rejtenek.

Ha pillangós képet szeretnél készíteni magadnak, nézz körül az Események menüpontban az aktuálisan megfesthető képek között és biztosan megtalálod a neked megfelelőt. Utána már nincs más dolgod, mint eljönni egy élményfestésre a KreatívLiget Stúdióba. Szeretettel várunk!

Blog

Festők fordulatos élete – Pablo Picasso

A legtöbbet emlegetett spanyol származású festőről már találhattok egy bejegyzést a blogon, ahol a festészetéről és az egymást követő korszakairól írtunk részletesen. Ebben a cikkben kicsit „bulvárosabbra” vesszük a figurát és olyan részleteket mutatunk be Picasso életéből, amelyek megmutatják az esendő embert is a világhírű festmények mögött és talán azokat is egy kicsit más megvilágításba helyezik. Picasso, a sérült zseni Amikor Picasso 1881. október 25-én (éppen 138 éve) megszületett, lila volt és nem lélegzett. A legenda szerint már éppen halottnak akarták nyilvánítani a csecsemőt, amikor aztán a nagybátyja orrfacsaró szivarfüstjére mégis életjeleket mutatott és felsírt. A hosszan tartó oxigénhiányos állapot azonban nem kímélte az agyát és a bal agyféltekéje olyan mértékben károsodott, hogy az a működésére is kihatott. Az már kiskorától nyilvánvaló vált, hogy örökölte apja tehetségét a rajzolásban, de minden más nagyon nehezen ment neki. A logikus gondolkodás, az írás, az olvasás, a számolás, szinte a fogyatékosságig nehezített volt számára, amíg a kreativitásért felelős jobb agyfélteke teljes gőzzel dolgozott a bal helyett is és a kreativitásban, a festésben és a rajzolásban felülmúlhatatlan lett. Pablo soha nem tudta elsorolni az ábécé betűit, képtelen volt számokat összesorozni és azokkal osztani. 14 éves korában aztán végre eljött az ő ideje. Az édesapja beíratta

Olvass tovább »

A szarvas motívum

Ősszel és télen valahogy mindig több figyelem irányul a szarvasokra. A szarvasbőgés és az egymásnak csapódó agancsok zaja az őszi erdő alapzajai közé tartoznak. Télen, az ünnepek közeledtével pedig a szarvasok a Mikulás és a karácsony kapcsán is felbukkanó szereplők, dekorációként is sok otthonnak válnak díszévé ebben az időszakban. De vajon mennyire vagyunk tisztában a szarvas motívum történetével, annak eredetével és a különböző népek, vallások életében betöltött szerepével? Szeretnénk egy kis eligazítást nyújtani olvasóinknak a szarvassal, mint jelképpel kapcsolatban.   A szarvasok a természetben A szarvas a szarvasfélék családjába tartozó emlősállat. Ennek a családnak a tagja a jávorszarvas, az Észak-Amerikában karibunak nevezett rénszarvas faj és a vapiti szarvas is. Néhány szarvasfaj társas életmódot folytat, míg mások magányosan élnek. A hím szarvast bikának, a nőstényt tehénnek nevezzük, a kicsinyüket pedig a borjúnak. Ausztráliát ás az Antarktiszt kivéve minden kontinensen előfordulnak. A szarvasok elsősorban növényevő állatok, bár néha előfordul, hogy elfogyasztanak egy-egy madárfiókát. Kedvtelve legelik le a zsenge növényzetet, a leveleket, hajtásokat, ágakat és a füvet. Mint bármelyik szarvasmarha, a szarvas is a kérődzők alrendjéhez tartozik, így a durván megrágott táplálékot visszaöklendezi, majd újra megrágja és lenyeli. Ez teszi lehetővé, hogy az alacsony tápértékű táplálékból nagy mennyiséget is el tudjon fogyasztani.  

Olvass tovább »

Festők fordulatos élete – René Magritte

Belgiumba születni eleve egy furcsa dolog, mert olyan, hogy belga ember, nincs is. Ott vagy flamand valaki, vagy vallon, de esetleg még lehet német származású is. Ennek ellenére mindenhol azt olvashatjuk, hogy René Magritte belga szürrealista festő. Tudjátok, ő az, aki kalapos, kabátos önarcképet festett magáról egy az arca előtt lebegő, szép, kerek zöldalmával. Ez talán a legismertebb festménye, de a többi is igazán figyelemre méltó, ahogy az élete is, amit most igyekszünk bemutatni nektek.   René Magritte származása és művészetének alapjai Magritte anyja kalaposnő, apja pedig szabómester volt. Ha ránézünk a fennmaradt fotóira, talán ennek az információnak a birtokában az is jobban érthető, hogy miért látjuk olyan gyakran a művészt kifogástalan öltönyben és keménykalapban. Ezeket a motívumokat a festményein is megtalálhatjuk, vissza-visszatérnek valamilyen formában. Életének meghatározó tragédiája volt, hogy tizennégy éves korában az édesanyja öngyilkos lett. A közeli folyóból halászták ki őt, arcát elfedte a rátekeredő hálóing. René fiatal fiúként jelen volt a holttest kiemelésénél, amely élmény életre szólóan bevésődött az emlékezetébe. Lepellel takart fejű és testű alakok, vízparton fekvő élettelen testek olyan motívumok, amelyek jó néhányszor ismétlődnek a képein a későbbiekben. Először egy tapétagyárban dolgozott, majd később kedvező szerződést kapott egy galériától, így onnantól kezdve csak a festészetnek

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü