Napjaink egyik „legfelkapottabb” állata a láma, a lajhár és a flamingó mellett: a róka. Sikerét valószínűleg jellegzetesen helyes pofájának és sikkes kinézetének is köszönheti.
A vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó a Földön. Megtalálhatjuk az északi sarkkörtől kezdve egészen a mediterrán vidékekig. Közép-Amerika és Észak-Afrika néhány területén, és a nagy ázsiai sztyeppéken is. Magyarországon mindenhol előfordul, amit elsősorban a kiváló alkalmazkodóképességének köszönhet. Ahogy a természetes élőhelyei beszűkültek, úgy költözött be az emberi településekre és mezőgazdasági termőterületekre is.
A rókák külalakja és képességei
Általában vöröses-sárgás barna a színe, felülnézetben inkább rozsdavörös a bundája, a hasa és a végtagok belső oldala pedig fehéres. Sárgásvörös szőrméje sűrű és puha. Homlokán, vállain és háta hátulján a farok tövéig fehéren foltos; ajka, pofája és torka ugyancsak fehér. A végtagokon fehér sáv vonul lefelé, a fülek a mancsokhoz hasonlóan feketék.
Farka hosszú és bozontos. Esetenként a farok hegyén fehér szálak nőhetnek vagy éppen teljesen fehér a farka. Nagyon ritkán, de Magyarországon is előfordul teljesen fekete egyed, amit a vadászati szaknyelvben „szenes rókának” hívnak. A vörös róka nagy számban tenyésztett színváltozata az ezüstróka.
Mérete a kis, illetve a közepes termetű kutyákéhoz hasonló, de azoknál jóval karcsúbb és nyúlánkabb. Koponyája is hosszabb, arcorra pedig hegyesebb a kutyákénál.
A rókák szeme alkalmazkodott a sötétben való tájékozódáshoz, és hallásuk is nagyon jó. A magas hangokat (ilyen például a füvön átfutó egér) is érzékelik. Nem csak a pofájukon nőnek hosszabb szőrszálak (bajusz), hanem a lábukon is. Ezek a hosszabb szőrök segítik őket a minél jobb tájékozódásban.
A rókák szociális élete
Territóriumuk (területének) méretét elsősorban a rendelkezésre álló táplálék és a rókaállomány sűrűsége határozza meg. A rókák többnyire törekszenek arra, hogy a territóriumok összeérjenek egymással, azaz mindig legyen szomszédjuk. Ez egyfajta szociális igény a részükről.
Angliában megfigyelték, hogy egy olyan területen, amely egyébként minden tekintetben ideális lett volna (bőséges táplálék és menedék állt rendelkezésre) mégsem telepedtek meg a rókák, mivel a közelben nem élt egyetlen fajtársuk sem korábban.
A vizelettel történő jelölés elsősorban a territórium határán fordul elő, míg az ürülék hátrahagyása a teljes területen előfordul. Ez utóbbi elhelyezésénél a kissé kiemelkedő tereptárgyak (vakondtúrás, kidőlt fatörzsek, kövek) erősen preferáltak.
Érdekes dolog, hogy a rókák tappancsán, a lábujjaik között apró szagmirigyek vannak, így miközben az erdőt járják, megannyi szagos lábnyomot hagynak maguk után.
A rókák szívesen mozognak természetes határvonalak mentén, mint például erdős területek széle, nádasok és bozótosok.
Közép-Európában a rókák többnyire magányosan élnek az év nagy részében. Ezzel szemben az olyan területeken, mint például Anglia, ahol sok róka él viszonylag kis területen, ott a „rókasűrűség” miatt az egyedek kisebb csoportokba verődnek. Ez többnyire egy kant és 4-5 szukát jelent. A szukák közül csak egy vemhesül, a többi nem. Ezek egyébként többnyire az előző évekből származó alom tagjai.
A mozgásuk ősszel a legaktívabb, ilyenkor hosszabb utakat járnak be, mint az év többi részében. A kanok vélhetőleg ilyenkor fokozottabban kontrollálják és jelölik a területüket, hogy a szeptember végén elvándorló fiatal rókáktól azt megvédjék.
A rókák családi élete
A párzási időszakban a hím róka keresi a nőstények társaságát, ezt nevezzük koslatásnak. A hím a szuka feromonjait akár 3-4 kilométeres távolságból is megérzi. A hím gyakran úgy követi párját, hogy annak közvetlenül a nyomaiba lép. Ezért sokszor előfordul, hogy egészen addig azt hihetjük, hogy egyetlen róka nyomait követjük a hóban, amíg váratlanul egyszer csak a nyomok valahol kettéválnak.
A megszülető rókakölykök átlagosan 55%-a hím és 45%-a nőstény, emellett ráadásul kölyökkorban a nőstények halandósága magasabb, mint a hímeké. Ebből fakadóan a felnőtt egyedek között a hím egyedek jelentős túlsúlyban vannak.
A rókák gyakran elhagyott borzkotorékokba költöznek be, azonban sokszor az is előfordul, hogy a két faj közösen használ egy kotorékot. Ilyenkor a rókák a felsőbb, míg a borzok az alsóbb járatokban laknak. A borzok jelenléte melegebbé teszi a földalatti szállást, ami fontos tényező az önálló hőszabályozásra képtelen újszülött rókakölykök túlélése szempontjából.
Érdekességek a rókákról
Ezek a különlegesen szép állatok akár 180 fokban is képesek hátrafordítani a fejüket.
A farok végén található fehér szőrfoltnak feltehetőleg a szociális viselkedésben van jelentősége. Az egyes farok tartások, amelyek szociális jelzések is egyben, így könnyebben felismerhetők. A rókakölykök számára egyfajta irányt mutatóként is szolgálhatnak a farkak a sötétben, így könnyebben tudják követni a szüleiket.
Ha a rókalyuk környékén nyúl-, fácán, esetleg őzmaradványok találhatók, az azt jelenti, hogy ezek a zsákmányállatok mind nagy számban vannak jelen az adott vadászterületen, ugyanis a rókák mindig a legkönnyebben elérhető táplálékforrást részesítik előnyben. Ezt a tényt tehát a vadászok szokásos értelmezésével ellentétben, pozitívumként kellene értékelni.
A rókák a zsákmány elrejtésekor az orruk hegyével előbb mindig földet, majd ezt követően faleveleket kaparnak a rejtekhelyre. A föld abban segít, hogy a szagnyomokat elfedje, az avar pedig az árulkodó látvány ellen véd. Ez utóbbi elsősorban a dögevő madarak ellen fontos. A gödör ugyanakkor sosem lehet túlságosan mély, ugyanis a rókák csak nagyjából emlékeznek a rejtekhelyre, néhány méteres közelségből viszont a szag alapján megtalálják azt.
A rókakölykök feje kezdetben aránytalanul nagy a test többi részéhez képest, mivel a növekedés közben ez utóbbi jóval gyorsabban növekszik.
A sötétség védelmében a rókák – főleg a kölykök – sokkal kevésbé félénkek. Ilyenkor a rókakölykök akár pár lépésnyire is hagyják magukat megközelíteni. Ez a fajta viselkedés más éjjel aktív állatok esetében is megfigyelhető.
A rókák a mesékben
A mesék gyakori szereplői a rókák, általában negatív figurák, akik „ravaszságukkal” csapják be a többi állatot. Elég sok népmesében megtalálható, de szerepel róka La Fontaine híres meséiben és Antoine de Saint-Exupéry ’A kis herceg’ című művében. Ők mindketten francia írók voltak, egymástól mintegy 300 év távolságra.
A magyar irodalomban Fekete István ’Vuk’ című regényében szerepelnek rókák, amelyet később Dargay Attila rendezésében rajzfilmként is megtekinthettünk. Ugyanebben az időszakban volt népszerű a ’Futrinka utca’ című bábfilm sorozat, amelyben nem a legszimpatikusabb figura volt Sompolyogi, a róka. Az ő unokahúga, Rókica a nagybátyjánál jóval kedvesebb rókalány, aki a főszereplő Buksi kutyával is jó barátságba keveredett a történet folyamán.
A rókák a képzőművészetben
Elég régóta szerepelnek rókák például festményeken. Az Angliában igen népszerű rókavadászatot is sokan és sokszor megörökítették és a rókás mesékhez is kapcsolódnak képzőművészeti alkotások. Biztosan mindenki ismeri ’A kis herceg’ igazán egyedi illusztrációit, amelyek a róka szereplőt ábrázolják.
Most már biztosan kedvet kaptál alkotni vagy éppen kitaláltad, hogy kinek adj ajándékba saját magad által festett rókás képet. Bármelyik állítás is igaz, a legjobb helyen jársz. A KreatívLiget Élményfestő Stúdió választékában többféle rókás témájú festményt is megtalálsz. Keresd ezeket az Események menüpontban, ahol dátumok és festmények szerinti bontásban láthatod egymás mellett az alkalmakat, megkönnyítve ezzel a döntésedet.
főoldal
események
kosár
menü