A szitakötők igazán különleges lények, és nem csak áttetsző, lebegő szépségük teszi őket azzá. Körülbelül 300 millió évvel ezelőtt már jelen voltak a Földön, valószínűleg ők voltak a bolygó első rovarfaja. Eszerint elég hosszú idejük volt rá, hogy tökéletesítsék a repülést, a vadászati módszereiket és a megjelenésüket, már-már művészi szintre emelve azt. 2018-ban egy internetes szavazáson az év rovara címet is elnyerte.
A szitakötő különleges képességei
A szitakötők félelmetes vadászok, légi csapdákkal ejtik el a zsákmányukat, miközben bemérik pontosan az áldozatot, kiszámítják sebességét és röppályáját, és ahhoz igazítják saját repülésüket. Olyan ügyesen teszik mindezt, hogy a vadászat 95%-ban sikert hoz a számukra.
Egy amerikai kutatócsoport megállapította, hogy egy 16 idegből álló bonyolult hálórendszer szövi át a szitakötő agyát, és köti össze a mellkasában lévő motoros repülési idegpályával. A neuronhálózata segítségével a szitakötő képes nyomon követni a mozgó célt, kiszámítani annak röppályáját, valamint a sajátjáét, hogy elfoghassa a zsákmányt.
Az állatvilágban kevés olyan faj található, amely úgy képes a repülésre, mint a szitakötő. Két pár szárnya van, és képes ezeket a torhoz kapcsolódó izmaival egymástól függetlenül működtetni. Ez lehetővé teszi számára, hogy megváltoztassa az egyes szárnyak szögét, ezzel azok nagyon mozgékonyak lesznek a levegőben.
A szárnyak rendkívül bonyolult módon kapcsolódnak a torhoz, aminek következtében a szitakötők külön-külön is tudják mozgatni a szárnyaikat, így nemcsak a rovarokra általánosan jellemző repülési módra képesek, hanem olyan manőverekre is, amelyek szinte páratlanok az élővilágban. Ilyen többek között az egyhelyben lebegés vagy a hátrafelé repülés.
A szitakötő szaporodása
A szitakötők tojásaikat a vízbe rakják, és miután a lárvák kikelnek, két évig a víz alatt élnek. Néhány fajuk – földrajzi élőhelyének függvényében – akár hat évig is megmaradhat lárva állapotában.
Nagyon-nagyon kevés rovar él az óceánokban, aminek az az oka, hogy az óceán vize sós, és a legtöbb rovar nem életképes benne. Néhány szitakötőfajnak azonban ez sem jelent problémát. Ilyen például a tengerparti sárkány, ez a szitakötőfaj ugyanis olyan vízbe rakja le petéit, amely még az óceán vizénél is sósabb lehet.
A szitakötők fejlődése szempontjából az átváltozás veszélyekkel teli esemény, amelynek megfelelő helyen és időben kell lezajlani, különben az egész addigi életbe fektetett energia kárba vész. Az átváltozás közeledtét a lárván viselkedési és külső jelek alapján észre lehet venni. Mindenekelőtt csoportra, fajra jellemző kibújási helyet kezd el keresni, többnyire a partközeli területeken, majd egy időre nyugalomba vonul. Alkalmas napon pedig elhagyja a lárva a vizet, és megfelelő aljzatra kapaszkodik ki, ahol megszáradva kezdetét veszi az utolsó vedlés.
A fajok egy része viszonylag rövid időszak alatt, tömegesen, vagyis szinkronizáltan kel ki. Ez is amellett szól, hogy érzékelik a számukra kedvező meteorológiai feltételeket.
A szitakötő a művészetben
Az európai kultúrákban a szitakötő sok esetben a gonoszt jeleníti meg. Angliában az ördög varrótűjének is hívják, de nevének (dragonfly – sárkánylégy) szó szerinti fordítása is árulkodó lehet. Egy román mesében az ördög által megszállott lóként szerepel, a svédek mondái szerint pedig az ördög a szitakötők segítségével méri meg az emberek lelkét.
Az indiánok körében gyorsaságot és aktivitást szimbolizál, vagy pedig a tiszta vizet. Indonéziában más szemmel néznek erre a különleges rovarra, ott ízletes csemegének számít mind a lárva, mind az imágó.
A japánok nagy tiszteletben tartják a szitakötőket. Náluk az erőt, bátorságot és boldogságot szimbolizálja ez a nagyméretű rovar. Sokszor jelennek meg a művészetben és az irodalomban. Külön neve van majdnem mind a 200 ott élő szitakötőfajnak. A japán szülők szívesen adják fiúknak a szitakötő jelentésű ’Tombo’ nevet. Az országot alkotó szigetek formáját is szitakötőhöz hasonlítják, sőt Japán korábbi neve a szitakötő szó régies formája. A mondabeli országalapítót megcsípő szúnyogot pedig egy szitakötő falta fel.
A szitakötők gyakran jelennek meg díszítőelemként a legkülönbözőbb tárgyakon, a szitakötős függők és kitűzők pedig igen keresettek, akár olcsóbb kivitelű brossról, akár minőségi ékszerről van szó. A szitakötőt formázó ékszerek egyik kiemelkedő darabja René Lalique munkája, az 1800-as évek végén készített ’Szitakötőnő’ című alkotás. Az 1900-as párizsi világkiállításon hatalmas sikert arató, jelenleg Lisszabonban őrzött becses ékszer a szecesszió jegyében fogant. Nemes anyagok (arany, gyémánt, holdkő, krizopráz, kalcedon, zománc) felhasználásával készült. A kecses rovar szájából kiemelkedő nőalak fejét kétoldalt egy-egy bogár díszíti.
Szitakötő festmény
Keresd a szitakötőket a KreatívLiget Élményfestő Stúdió kínálatában szereplő képeken is, igyekszünk időről időre szerepeltetni ezeket a csodálatos rovarokat a festményeinken.
főoldal
események
kosár
menü