Az őszi-téli szezonban a nappalok rövidülése és az időjárás kevésbé vonzó mivolta miatt felértékelődnek a beltéri kikapcsolódási lehetőségek. Tavaly a koronavírus miatt rengeteg kulturális esemény maradt el, a koncertek, színházak, táncszínházak, múzeumok mind téli álomba kényszerültek. Idén azonban -egyelőre- lehetőségünk van kiszakadni a hétköznapjainkból pár órára és beülni egy-egy értékes előadásra. A mai cikkünkben az egyik legkecsesebb, légiesebb táncformáról írunk, a balettről, mely csupán mozdulatokkal, szavak nélkül mesél el nekünk egy történetet. A balett rajongóinak kedveskedtünk a Táncoló balerina az éjszakában című képünkkel, melynek megfestése is egy kiváló programnak ígérkezik egy szürke novemberi hétvégére.
Mint sok szépség a művészetben, a balett is olasz gyökerű
Az a színpadon látott tánc, amit ma balettnek hívunk, több száz éves hagyománnyal rendelkezik. A XV. századi Olaszországban találhatjuk meg a gyökereit, ekkor kezdtek el hivatásos táncmestereket is alkalmazni az udvaroknál. A cél az volt, hogy a fényűző, pompás és látványos rendezvényekkel kápráztassák el a vendégeket. Akkoriban vált szokássá, hogy az udvaroncok, elsősorban az udvarhölgyek drámai párbeszédeket és fennkölt táncokat adtak elő. A tánc neve olaszul ballo, innen eredeztethető a mai balett kifejezés. Ma már különösen hangzik, de az első balettekben párbeszédek, szöveges részek is voltak.
A Napkirály udvara lett a barokk balett bölcsője
A francia királyi udvarban is csakhamar közkedveltek lettek az olasz udvarokból beszivárgó látványos táncok Medici Katalin révén, aki II. Henrik francia király felesége lett. Az udvari balettelőadások azonban XIV. Lajos trónra lépésével egyidőben, 1643-ban kezdtek igazán felvirágozni. Olyannyira, hogy maga a király is szívesen vett részt az előadásokon fellépőként. Tulajdonképpen becenevét is a balett miatt szerezte, ugyanis az Éjszaka balettja című előadásban játszott nap jelmeze után kapta a “Napkirály “ nevet és így írta be magát a történelembe.
A főúri, kedvtelésből táncolók mellett hamarosan hivatásos udvari balett táncosok kaptak több szerepet az udvari színpadon. A tánc és a színészet akkoriban még nagyon összefonódott. A balettművészet tökéletesítése céljából azonban XIV. Lajos 1661-ben megalakította a Királyi Táncakadémiát. Tíz évvel később létrehozta a Királyi Zeneakadémiát is, ezek későbbi egyesülése nyomán jött létre a mai párizsi Opera elődje, a Királyi Zene- és Táncakadémia.
Az első balettiskola
Az első hivatásos balerinákat képző, a mai napig is működő balettiskola Párizsban jött létre 1710-es években. Ekkor még önálló balettelőadások nem léteztek, legtöbbször az akkor kibontakozó opera divat szerint balett betéteket adtak elő az énekes számok között.
Ennek a balettiskolának egyik első híres növendéke Marie-Anne de Camargo volt, aki azzal írta be magát a balett történetébe, hogy ő táncolt először nyilvánosan rövid szoknyában. Azért döntött emellett, hogy a közönség megcsodálhassa a lábait, pontosan követhesse a mozdulatai, kivételes lábmunkája szépségét. A korai balett csillagok közül még Marie Salle női, és Luis Dupré férfi balett táncost érdemes megemlíteni.
A balett, mint táncműfaj kialakulásának idején is egy táncos pályája szintén nagyon fiatalon indult. Ugyanakkor később fejezték be karrierjüket, mint a mai modern balett táncosok. Ennek oka az, hogy akkoriban a balett nem volt annyira fizikailag kimerítő, mint napjainkban. A táncosok életkora továbbá azért sem volt döntő fontosságú, mert nagyobb, látványosabb jelmezeket, olykor maszkokat viseltek a fellépés során.
A mai balett kialakulása
A mai klasszikus balett stílus sajátosságai a XVIII. századi Jean-Georges Noverre francia koreográfus nevéhez fűződnek. Ő sokféle táncstílus egyesítésével egyedi elgondolásait ötvözte, és valósította meg a színpadon. Noverre volt az, aki a nagy és nehézkes jelmezek helyett a maihoz már inkább hasonlító balett ruhákat, balettcipőket vezette be, melyek szabadabb mozgást biztosítottak a táncosoknak, így több lehetőségük volt csak a mozdulatok révén kifejezni az általuk játszott szereplő karaktervonásait, érzelmeit. Jean-Georges Noverre olyan nagy hatással volt az egyetemes táncművészetre, hogy születése napján, április 29-én van a tánc világnapja.
Az új stílus új színpadi darabokat kívánt
Az első modern balettelőadás 1789-ben volt, Jean Duberval a Rosszul őrzött lány című darabja. Itt már nem volt szó klasszikus istenekről, mitológiai hőstettekről, amik az előző korok, a barokk és a klasszicista kor előadásait jellemezték. Ez egy egyszerű, átélhető mese volt, ráadásul egy tanyasi lány volt a főszereplő, a darab a humoros elemeket sem nélkülözi. Ez az egyik legrégebbi, mai napig is játszott előadás a balett színpadokon. A romantikus balett kezdetének ezt a darabot szokták számon tartani,s ez vezetett a ma is játszott legismertebb orosz és francia balettelőadásokhoz.
A balett megjelenése a modern zenében
Napjainkban a balett az internet térhódításának köszönhetően már nem csak egy szűk réteghez jut el. A világháló lehetővé teszi a különböző művészeti ágakban alkotó művészek egymásra találását, a közös munka pedig bárki számára elérhető otthoni eszközökön. A zenés videóklipek gyakran balett táncművészek közreműködésével emelkednek komolyabb művészeti magasságokba. Erre jó példa a rendkívül tehetséges Sergei Polunin balett művész által előadott koreográfia, melynek zenei aláfestését Hozier Take Me to Curch című száma adja.
főoldal
események
kosár
menü