Mit nevezünk tengernek?
Földünk valamivel több mint kétharmad részét tengerek és óceánok borítják. A tenger (vagy óceán) egy nagy kiterjedésű sós víztömeg, amely lehet peremtenger, beltenger, vagy egy nagy sósvízű tó, valamelyik kontinens belsejében.
A peremtenger olyan típusa a sós vizeknek, amelyet a vízáramlatok valamelyik óceánhoz kapcsolnak. A beltenger csak vékonyabb csatornákon érintkezik az óceánnal. A tengerek meghatározása a felsorolt meghatározások ellenére nem egyértelmű, ezért több tenger, illetve tó besorolása vitatott.
Hétköznapi értelemben tengernek nevezhetjük például az óceánt is a sós vize és a beláthatatlan távolságai miatt. Gyakran tenger megnevezést kapnak sós-, vagy akár édesvizű tavak is, illetve az is előfordul, hogy a széles körben tengernek tekintett vizeket mások tónak tartanak. A Kaszpi-tengert például nevezik Kaszpi-tónak is, az Aral-tavat pedig Aral-tengernek is, a jóval kisebb Holt-tengert viszont egyáltalán nem szokták tónak nevezni.
A tengerek illata
A legtöbb embernek a nyaralás, a vízpart romantikája, a hajózás és csupa kellemes emlék jut eszébe, ha megérzi a tengerillatot. Főleg így van ez, ha az év nagy részében teljesen más körülmények között tölti az idejét, például egy nagyváros kellős közepén.
De mi is az a sós, de egyébként nehezen körülírható és meghatározható illat, amelyet akkor érzünk, ha a tengerparton üldögélve beleszippantunk a levegőbe? A válasz egyszerű, még ha inkább tudományos is és sokkal kevésbé romantikus. A tengerek jellegzetes illatát főként a benne élő vízinövények által nagy mennyiségben termelt dimetil-szulfonio-propionát (azaz DMSP) baktériumok által történő lebontásakor bomlástermékként létrejövő dimetil-szulfid alkotja.
Megfesteni a tengert
Hasonlóan komplex és hosszú gyakorlást igénylő feladat, mint felhőket festeni. A romantikus tájképfestők egyik kedvenc témája volt tengert festeni, főleg háborgó, erősen hullámzó „állapotában”. Az impresszionisták is kedvükre gyakorolhatták az általuk olyannyira kedvelt fény-árnyék hangsúlyokat, amelyekhez remek terep egy tengeri naplemente vagy napfelkelte.
A víz egyébként egy nagyon különleges anyag festészeti szempontból is. Egyrészt áttetsző és átengedi magán a fénysugarak egy részét, másrészt viszont visszatükrözi mindazt, ami a környezetében van.
A felülete lehet tükörsima, de fodrozódhat is, ha épp hozzáér valami, vagy ha beledobunk egy kavicsot, esetleg végigsiklik rajta egy csónak. A szél hullámokat kelt a vízen, amelyek lehetnek alig érzékelhetők, enyhén fodrosak, kicsit habos széllel, a viharos erejű légmozgás pedig már óriási hullámokat korbácsol. Ezek a természeti hatások úgy megváltoztatják a víz nyugodt felületét, hogy nyoma sem marad a korábbi színeknek és hangulatnak. A magyar nyelvben csodálatos és egyben beszédes kifejezéseink vannak a vadul mozgó víz leírására. Ilyen például, amikor azt mondjuk, hogy tajtékzik a tenger.
Mindezeket a különböző hangulatú állapotokat a színek és az alkalmazott technikák segítségével igazán nagyszerű élmény lehet, amelynek megélésére mindenkit tiszta szívünkből biztatunk.
Tengerek és óceánok a képzőművészetben
Ez egy igen népszerű és hálás téma a festményeken és már képzőművészeti alkotásokon. Az ábrázolt tenger milyenségétől függően nagyon békés és nyugodt hangulatú tájképet és vadul háborgó vizet tajtékzó hullámokkal is jelenthet. Pont ez benne a csodálatos, hogy a sokszínűségét, amilyen a valóságban, azt remekül megmutathatjuk a festmények segítségével.
Amennyiben kedvet kaptál Te is tengert, óceánt vagy akár ezek csodás partszakaszait megfesteni, keresd az ilyen és ehhez hasonló témájú képeket a KreatívLiget Élményfestő Stúdió kínálatában. Az aktuálisan elérhető lehetőségeket mindig az Események menüpontban találod meg, dátum szerinti bontásban. Így biztosan Te is rálelsz az ízlésednek megfelelő képre, amelyet nálunk családias hangulatban el is készíthetsz.