Ő az a holland származású festő, akinek a nevét még azok is hallották már, akik nem érdeklődnek különösebben a művészetek és a festészet iránt. Még az is lehet, hogy ismerik néhány alkotását, például az egyik legnépszerűbbet, az 1888-ban festett Napraforgók címűt vagy valamelyik önarcképét, amelyből több is készült, 1886 és 1889 között harmincnál is több képet festett magáról.
Születés és gyermekkor
Vincent van Gogh élete később sincs híján a bizarr fordulatoknak, de egy ilyennel már születésével kapcsolatban is szembesülhetünk. A festő anyja korábban várandós volt egy fiúgyermekkel, aki sajnos szülés közben meghalt. Egy évvel később, 1853. március 30-án pontosan ugyanazon a napon született meg Vincent, aki ugyanazt a nevet kapta, mint egykor bátyja.
Első rajzai még 1862-ből származnak, de komolyabban festeni csak 1879 körül kezdett el. Iskolába csak 1861-től 1868-ig járt, de nem is egy helyen tanult. Saját anyanyelve mellett tanult angolul, németül és franciául is.
A művészetek és a teológia hatásai
1869. július 30-án elkezdett a híres hágai Goupil & Cie Galériában dolgozni. 1871 januárjában apját, aki református lelkipásztor volt áthelyezték Helvoirt-be és az egész család vele költözött.
Vincent az 1870-es évek elején Brüsszelbe költözött, ahol a Galéria ottani üzletében, majd májustól a Londonban kezdett el dolgozni. Itt megismerhette az angol festők munkásságát (Constable, Turner, Gainsborought és Reynolds képeit biztosan) és sokat olvasott. Később Párizsban is dolgozott a Galériában, de valahogy nem igazán találta a helyét és úgy érezte, hogy az igehirdetésre van hivatva, mint az édesapja. Jones lelkész segítője lett London környékén, közben pedig francia és német nyelvórákat adott, hogy meg tudjon élni valamiből.
Vincent továbbra is sokat olvasott, rátalált Victor Hugo-ra, Heinrich Heine-re, John Keats-re, George Eliot-ra, és legfőképpen a Bibliára, ennek eredményeképpen pedig egyre vallásosabb és visszahúzódóbb lett.
1876. áprilisától kisegítő tanárként dolgozott egy londoni iskolában, majd júliustól segédlelkész lett egy metodista közösségben. 1876. november 5-én tartotta meg első saját prédikációját. 1877-ben Amsterdamba utazott, hogy ott folytassa teológiai tanulmányait, de a következő évben már meg is szakította azt.
1878-ban a szegények közé költözött a belga Borinage szénbányavidékre, ahol független hittérítőként hirdette az evangéliumot a bányász- és parasztcsaládok között. Nagyon megérintette az ottani emberek élete és a megtapasztalt szegénységük. Nem csak prédikált , hanem a gyermekeket tanította írni, olvasni és még a betegeket is ápolta.
1879-80-ban kezdett el igazán komolyan a szabadidejében rajzolni és festeni. Ebből az időszakból származnak az első tájképei is.
Theo nevű öccse és unokafivére Anton Mauve, aki maga is festőművész volt beszélték rá, hogy kezdjen el a festészettel foglalkozni. 1880. októberétől Brüsszelben, a Beau-Arts Akadémián tanult anatómiai és perspektivikus rajzot.
Különleges kapcsolat Theo és Vincent között
A legszorosabb testvéri kapcsolat a négy évvel fiatalabb öccséhez, Theodoriushoz (Theo) fűzte, aki szellemileg és anyagilag is folyamatosan támogatta Vincentet. A két testvér közötti levelezés különösen szoros kapcsolatot mutat meg nekünk, ráadásul a körülbelül 600 megőrzött levélből származik a legtöbb ismeretünk Van Goghról, amelyeket ezek nélkül a levelek nélkül nem is tudnánk.
Theo négy évvel volt fiatalabb Vincentnél. Egész életében kiegyensúlyozottabb körülmények között élt és ő volt talán az egyetlen, aki feltétel nélkül bízott testvére tehetségében. Azzal is támogatta bátyját, hogy kiállításokat szervezett neki. Ez a tett minden bizonnyal nem esett nehezére, mert a párizsi Goupil Galéria vezetőjeként dolgozott és ő volt az, aki megismertette bátyjával az impresszionisták műveit és bemutatta neki a kor jelentősebb festőit.
Hiába élt boldog családi életet, Vincent halála után Theo megőrült. Megszállottjává vált annak a gondolatnak, hogy ő is gyógyíthatatlan idegbajban szenved, akárcsak a testvére. Miután őrületében megpróbálta megölni a feleségét és a kisfiát, beszállították egy idegklinikára, aztán felesége Hollandiába vitte és ott is halt meg 1891. január 21-én, fél évvel Vincent után.
Van Gogh életének és festészetének története
27 éves volt, amikor készült el első festménye. 10 évvel később bekövetkezett haláláig több mint 900 alkotást (festményeket és rajzokat) készített, amelyek közül nagyon sok el is pusztult, mert a saját korában egyáltalán nem tartották értékesnek és életében mindösszesen egy festményt sikerült pénzért eladnia, a The Red Vineyard (A vörös szőlőhegy) című tájképet.
1880-tól teljesen a festészetnek kezdett élni. Első képein és vázlatain a bányászok életét örökítette meg, majd a parasztok mindennapjait ábrázolta. Ezek a képek sötét tónusúak voltak és nagyon távol álltak attól a polgári nyugalomtól, amelyet a néző addig megszokhatott a Van Gogh kortársainak képein. Vincent ezekkel szemben inkább a szegények életét szerette volna megmutatni az általa alkalmazott sötét színekkel. Képeiről lerí a nyomor és a kilátástalanság.
Ebből a korszakból származik az első olyan képe, amely nagy visszhangot váltott ki, a Krumplievők című. A festményen a parasztemberek fáradtak, kimerültek és minden színből sugárzik a szegénység. Ezzel tulajdonképpen felrúgta az addigi kimondatlan „szabályt”, amely szerint a parasztok a föld egyszerű, de boldog népe és ekként lehet őket ábrázolni is.
1886-ban a francia fővárosba költözött, a világosabb színek használatát és a tónusok felbontását tanulta az impresszionisták technikái alapján. A tanultak szerint festette meg Tanguy apó portréját, aki egy festőfelszereléseket árusító ember volt és vevőinek megengedte, hogy a festőművészek az elkészült képeikkel fizessenek.
Ezután Dél-Franciaországba költözött, ahol a megtapasztalt fények és színek teljesen magukkal ragadták a képzeletét, megfelelő ihletet adva a művészetének. Ezekben az években alkotta meg szinte az összes remekművét, viszonylag rövid idő alatt. Műtermében a falat rövidesen elborították a képek.
Első jelentős műve ebből az időből a Langlois-híd, amely képén erősen érződik a japán festészet hatása, mind színhasználatban, mind az alkalmazott technikában. Az impresszionista technika tulajdonképpen már nem tapasztalható meg a képein.
1888-ban festette híres napraforgós csendéletét, az eredetileg a műhelye dekorálására szánt virágokról. A képen ábrázolt sárga szín annyira lenyűgözte, hogy ezután ezt a különleges árnyalatot minden, az ebben az időszakban készült képén megtalálhatjuk.
Van Gogh hihetetlenül különc figura volt, de különcségében rejlett a zsenialitása is. Olyan ötletei támadtak, amiket korábban egy festő sem próbált ki. Például kitalálta, hogy a szabad ég alatt fest éjszakai képeket is. Állítólag a megvalósításhoz egy olyan kalapot viselt, amelynek a peremére gyertyákat tudott erősíteni. Ezek voltak a segítségére abban, hogy a festékek árnyalatait felismerje.
Ezzel a módszerrel készülhetett az Éjjeli kávézó című kép is 1888-ban és a Csillagos éj is, amelyet a KreatívLiget Élményfestő Stúdióban most Te is elkészíthetsz, természetesen megfelelő világítással.
1889-ben állandó rohamok, hallucinációk és álmatlanság gyötörte. Teljes összeomlása után a saint-remy-i szanatóriumban és Auvers-sur-Oise-ban is megengedték neki, hogy folytathassa a festést.
Ebben az időszakban (1890 júliusáig) mintegy 150 képet festett, többek között sokkoló erejű önarcképeket, mint például az Önarckép levágott füllel címűt, amelynek háttér történetét egy külön blogbejegyzésben fogjuk részletesen feltárni. Utolsó képein a végtelen magányosságot láthatjuk viszont, amelyek bizonyára a festő érzelmeit mutatják meg teljes valójukban és azt a lelkiállapotot, amiben élete utolsó hónapjaiban létezett.
Az állandó idegrohamoktól szenvedő művész halálának körülményei a mai napig nem teljesen tiszták. Amit biztosan tudunk róla, hogy 1890. július 24-én írta meg az utolsó levelét az öccsének, majd július 27-én az Auvers-i házhoz közel, sétálás közben szíven lőtte magát egy pisztollyal. A saját lábán ment haza, a bérelt házba. Amint Theo arról, hogy mi történt, azonnal utazott a bátyjához. Vincent állítólag úgy tett, mintha egyáltalán nem szenvedne, pipázott és hosszan beszélgetett. 1890. július 29-én, éjjel fél kettőkor halt meg.
Van Gogh emlékezete
Képei közül szerencsére azért egy jelentős hányad megmaradt az utókor számára is, ezek legtöbbjét az Amszterdamban alapított Van Gogh múzeumban lehet megcsodálni, illetve előfordul, hogy néhány képet más múzeumoknak és helyszíneknek is kölcsönadnak egy határozott idejű kiállítás idejére.
Ilyen kiállítás volt a budapesti Szépművészeti Múzeumban 2006. decembere és 2007. áprilisa között megrendezett Van Gogh kiállítás, amelyen 80 alkotását tekinthették meg az érdeklődők a legtöbbször posztimpresszionistaként meghatározott holland származású festőnek.
főoldal
események
kosár
menü