Eltűnt és megkerült festmények – Esterházy Madonna

Raffaello egyik híres festményének kalandos történetét mutatjuk be a mai írásunkban. 1983. novemberében a Budapesti Szépművészeti Múzeumból egy éjjel lába kélt 7 igen értékes festménynek, köztük a cikkben bemutatott Esterházy Madonnának . Az alkotások összértéke az eltűnés évében megközelítette az 1,5 milliárd  forintot. Ilyen hihetetlen értékű rablás elkövetőiről joggal feltételezhetnénk, hogy nagypályás és profi bűnözők, de ennek ellenkezője bizonyosodott be a nyomokat felgöngyölítve.

A tönkrement riasztó

1982-ben kezdődött a Szépművészeti Múzeum homlokzatának felújítása, és hogy az állványzatról ne lehessen bemászni észrevétlenül a kincseket rejtő termekbe, ideiglenes riasztóberendezést szereltek fel. Azonban ez 1983. november 1-jén mondta fel végleg a szolgálatot, így 4 nappal később, az éj leple alatt megtörtént a évszázad egyik legnagyobb műkincsrablása. Azon az éjszakán 3 biztonsági őr teljesített szolgálatot a riasztó nélkül maradt múzeumban. 20 órakor körbementek az épületben, és egy órás sétájuk végén még mindent rendben találtak. Ezt követően éjfélig a szolgálati helyiségben tartózkodtak, ekkor indultak újabb őrjáratra. Megdöbbenve vették észre, hogy a régi képtárból két, másik két teremből további öt kép eltűnt. A műkincstolvajok Raffaello Esterházy Madonnáját és az Ifjú képmását, Gianbattista Tiepolo Mária hat szenttel  című alkotását vitték magukkal. Továbbá Giandomenico Tiepolo a Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben című képeit, valamint Tintoretto Női mellképét és Férfi mellképét, valamint egy ismeretlen festő művét, Giorgione képmását tulajdonították  el. A tolvajok természetesen kifigyelték az őrök szokásait, így egyáltalán nem volt nehéz dolguk, és még különösebb rizikót sem vállaltak a betöréssel. A képek kiválasztása nem véletlenszerű volt, ezek a legértékesebb alkotások voltak a múzeumban.

Raffaello Madonnájának útja a tolvajok kezéig

Raffaello még Firenzében tervvázlatot készített erről a Madonnáról,  majd Rómában festette meg, 1508-ban. A kép a művész egyik jelentős alkotása, még úgy is, hogy nem fejezte be. Csak a középen elhelyezkedő Madonnát dolgozta ki teljesen. A festmény, elkészülte után még vagy 200 évig Olaszországban maradt, többek között XI. Kelemen pápa is birtokolta, egészen 1720-ig. Ekkor – halála előtt egy évvel – a pápa ajándékba adta III. Károly német-római császár és magyar király feleségének, Erzsébet Krisztinának.

Nem sokkal később a festmény a császári gyűjteményből Mária Terézia kancellárjához, Wenzel Anton Eusebius von Kaunitzhoz került. A kancellárnak – aki 40 évig Ausztriát irányította – hatalmas, több mint 200 tételből álló gyűjteménye volt. A szóban forgó festményt, több másik igen értékes darabbal együtt Esterházy Miklós (1765-1833) birodalmi herceg vásárolta meg, a pompakedvelése, fényűző életmódja okán elhíresült, az Esterházy-kastélyt is építtető „Fényes” Miklós unokája.

Miklós világhírű képtárat állított össze. Ezernél is több képet, 50 ezer metszetet, több ezer rajzot gyűjtött és rendezett össze. Gyűjteményének egyik legértékesebb darabja kétségtelenül a Raffaello festmény lett, amely innentől Esterházy-Madonna néven lett ismert. A festménynek nem a rablás volt az első kalandja. Még Miklós volt a tulajdonosa, mikor többszöri árvíz, vagy akár Napóleon seregei elől kellett menekíteni. A herceg halálával felmérhetetlen mennyiségű kincset, de hatalmas adósságot is hagyott hátra örököseinek. Végül a szintén Miklós névre keresztelt unokája az egész gyűjteményt Pestre szállíttatta 1865-ben, ahol a magyar állam megvette a képtárat az Esterházy családtól. Így került a  Magyar Tudományos Akadémia egyik falára, majd a Szépművészeti Múzeumba ez a sokat látott festmény.

Görög megrendelő, olasz-magyar kivitelező csapat

Mikor a 3 biztonsági őr észlelte éjfél körül a felbecsülhetetlen értékű képek eltűnését, soha nem látott hajsza indult az elkövetők felkutatására. A tolvajok egészen amatőr módon több nyomot is hagytak maguk után. A helyszínen találtak egy olasz gyártmányú csavarhúzót, egy olasz feliratú zsákot, egy piros-fehér-zöld fonállal átszőtt kötelet, de még több ujjlenyomatot és lábnyomot is.

Pár nappal később a százhalombattai hőerőmű zsilipjénél találtak egy szintén olasz zsákot, amiben az ellopott képek vakkeretei rejtőztek. Miután ennyire nyilvánvalóvá vált az olasz érintettség, a hatóságok számba vették azt a több ezer olaszt, akik ekkoriban Magyarországon tartózkodtak.  Hamarosan ötvenre csökkent a gyanúsítható olaszok száma, ráadásul a rablás másnapján Letenyénél három, Hegyeshalomnál két olasz állampolgár hagyta el az országot. A nyomozás során az is kiderült, hogy mivel Budapesten közösen béreltek lakást, a két társaság kapcsolatban volt egymással.

Fiatal lány olasz nyelvtudással

A végső bizonyítékokat egy alig 17 éves magyar lány szolgáltatta. Ugyanis a történtek után nem sokkal egy aggódó apa jelentkezett a rendőrségen, akinek kamaszkorú lánya egyik napról a másikra eltűnt. A lány, Jónás Katalin rendkívüli módon vonzódott az olasz kultúrához, nagyon jól beszélt olaszul és tervei között egy olasz férfival kötendő házasság is szerepelt.  A lányt – eltűnése után egy hónappal – december elején találták meg a biharkeresztesi határátkelőnél, ahogy éppen hazafelé tartott Bukarestből. A lány elismerte, hogy olasz szerelme után utazott Romániába, aki azzal kecsegtette, hogy hamis útlevéllel Olaszországba szökteti és ott feleségül veszi. A lány csak Bukarestben jött rá, hogy az egész országot lázban tartó műkincsrablás mögött a vőlegénye és annak cimborái állnak. Méghozzá egy görög étolajgyáros, Efthimiosz Moszkoklaidesz és testvére megbízásából.

A lányra az olasz bandának nagy szüksége volt. Ő tolmácsolt az olaszok és a műkincsrablás magyar érintettjei között. Kovács Gusztáv és Raffai József a lány vallomása alapján hamarosan rendőrkézre jutott. Kovács több mint egy hónapon keresztül kitartott az ártatlansága mellett. Raffai hamarabb megtört, egy négyórás kihallgatás után beismerő vallomást tett. Maga mutatta meg, hogy Törökbálinton hova ásták el Raffaello nejlonzacskóba csomagolt, Ifjú képmása című művét. A kép biztosítékként szolgált, hogy az olaszok mindenképp visszajöjjenek és kifizessék a nekik ígért tízezer dollárt. Arra a kérdésre, hogy fiatal tolmácsuk jelenléte nélkül hogyan értették meg egymást olasz kollégáikkal, Kovács a bíróságon ekként válaszolt: Mutogattunk, kérem. Ez sok mindent megmagyaráz a hátrahagyott nyomokat illetően…

A felbujtó megúszta

A maradék 6 kép egy Fiat és egy Lada csomagtartójába rejtve érkezett meg Görögországba, de pontos hollétükről nem lehetett tudni. A feltételezett görög megbízóból nem tudták kiszedni a hatóságok az információt.  Miután elfogták az olasz műkincsrablókat, egy telefonos bejelentés alapján előkerültek  a festmények is. A görögországi Ageion városka egy elhagyott kolostorának kertjében egy zöld bőröndben rejtették el a képeket. Az alkotások a rablás során jelentős sérüléseket szenvedtek, a fatáblára festett Esterházy-Madonna kettérepedt. Szerencsére sikerült a műremeket megmenteni, Móré Miklós restaurátor kiváló munkát végzett.

A megrendelőként gyanúsított görög vállalkozót bizonyítékok hiányában felmentették, a többi résztvevőt fegyházra ítélték. A szerencsésebbek 4 évet kaptak, míg volt aki 12 évet ült ezért a rablásért.

A sokáig csak az évszázad bűntényeként emlegetett esetről Gilberto Martinelli és Nagy Anna készített érdekes dokumentumfilmet 2019-ben, A Budapest-művelet címen.

Ha te is szeretnél egy szép képet a faladra, akkor szerencsére neked nem kell egy olasz-magyar amatőr bűnbandát felbérelned, hogy megkaphasd a kiszemelt képet. Elég csak körbenézned  helyszíni élményfestő alkalmaink vagy otthoni  szettjeink között, egy rablás kifizetésénél jóval csekélyebb összegért segítünk megfesteni! 🙂