Eltűnt és megkerült festmények – Mona Lisa

Éppen 110 éve, hogy Leonardo da Vinci leghíresebb műalkotásának, a Mona Lisának egyszerűen lába kélt. A rendőrségnek két éven át fogalma sem volt, merre lehet a Louvre-ból ellopott festmény. A nagyszabású nyomozás során még Picassót is a gyanúsítottak közé sorolták. A tolvajlás tárgyát képező képet mindenki ismeri, azonban azt kevesen tudják róla, hogy egy rablás kapcsán ismerte meg az egész világ. A képről pár szót már írtunk egy korábbi bejegyzésünkben. 

 

A festmény eltűnését nem az őrök vették észre

Egy francia festő, Louis Béroud augusztus 22-én úgy döntött, hogy felkeresi kedvenc képeit a nagy hírű múzeumban. Azonban döbbenten tapasztalta, hogy a híres reneszánsz festménynek csak a hűlt helyét látja a falon. Mivel Louis Béroud aznap pont a Mona Lisa festési technikájának tanulmányozása végett ment a múzeumba, rögtön megkérdezte a biztonsági őröket, merre találja a képet. A személyzet első körben azt feltételezte, hogy fotózás céljából szállították el a műalkotást. Béroud el is fogadta ezt a magyarázatot és tovább ment szemlélődni, de amikor pár órával később sem került vissza a kép a helyére, újbóli érdeklődése nyomán az őrök rádöbbentek, hogy a képet ellophatták.

 

Hajsza az egyik legértékesebb festmény felkutatására

A Louvre élete azonnal felfordult. A múzeum  egy hétre bezárt és a rendőrség azonnal vizsgálódni kezdett. Rejtély volt, hogyan tűnhetett el ez a magasan őrzött festmény  a biztonsági óvintézkedések ellenére. A rendőrség először egy Géry Piéret nevű művészt gyanúsított meg, ami nem csoda, hiszen ő korábban már többször is lopott alkotásokat a Louvre-ból. Miután Piéret felkutatása hiábavalónak bizonyult, felkeresték a művész munkáltatóját Guillaume Apollinaire-t, aki elismert költő volt és akit a francia szürrealizmus “ősatyjának” tartanak.

Miután a költő korábban nyilvánosan tett olyan kijelentést, hogy legszívesebben felgyújtaná az egész Louvre-t, indokoltnak tartották börtönbe zárni ügye tárgyalásáig. Ezzel párhuzamosan Picasso is a rendőrség látókörébe került, pár napig börtönben is ült, mert korábban néhány Ibériából származó kőfejet vásárolt Piéret-től. Mentségére szóljon, nem volt tisztában azzal, hogy a szobrocskák lopottak voltak és a Louvre-ból származtak. Végül a Piéret-el kapcsolatos nyomozás vakvágánynak bizonyult, így felmentették őt és a vele kapcsolatban állókat a vád alól.

 

A hazafias tolvaj

Az ügy megfejtése két évet váratott magára, amikor 1913. november 29-én, egy olasz műkereskedő, Alfredo Geri levelet kapott egy Vincezzo Peruggia nevű embertől. A tolvaj fél millió líráért kínálta neki eladásra a Mona Lisát. Ugyanakkor azt erőteljesen kihangsúlyozta, hogy a képet Olaszországnak szeretné visszaadni. Az volt ugyanis Peruggia téves elképzelése, hogy ezt az itáliai remekművet Napóleon lopta el, és ezáltal lett francia tulajdon. Ehhez képest valójában I. Ferenc, francia király a XVI. században teljesen törvényes úton vásárolta meg, azóta pedig a francia állam jogos tulajdonát képezi.

A műkereskedő erőteljes fenntartásokkal volt a levélben említett kép eredetiségét illetőleg, de a biztonság kedvéért szólt Giovanni Pogginak, a firenzei képtár akkori igazgatójának, aki inkognitóban részt vett a tolvajjal megbeszélt találkozón. A kép minden kétséget kizárólag eredeti volt, így azonnal értesítették a rendőröket, akik aztán őrizetbe vették az olasz tolvajt.

 

A lopás részleteiről

Peruggia 1910-1911-ig a Louvre dolgozója volt, ekkor fogalmazódott meg benne a kép ellopásának ötlete. 1911. augusztus 20-án a tettek mezejére lépett. Bár nagyon sokáig úgy tartották, hogy tettét egyedül hajtotta végre, ma már azt feltételezik, hogy voltak társai. Ezen elmélet szerint Peruggianak két társa is akadt a Lancellotti fivérek személyében. A tettesek 1910. augusztus 20-án egy nagy közönséget vonzó esemény alatt elrejtőztek egy kis raktárhelységben, ahol a múzeumban tanulmányi festéseket végző festők eszközeit tárolták. Másnap, hétfőn a múzeum szünnapján nem voltak látogatók, de a személyzet egyes tagjai bent voltak. Peruggia és társai takarítóruhát öltöttek, majd besétáltak a  Salon Carrébe, ahol akkoriban a Mona Lisa ki volt állítva. A képet nemes egyszerűséggel leakasztották a falról majd elsétáltak vele.

Végül csak Peruggia került rendőrkézre, de az máig ismeretlen, hogy mi célból lopta el a festményt, ha nem hiszünk csak a hazafias érvelésének. Elméletek azért akadnak bőven. Egyesek úgy tartják, hogy  Peruggia mögött lehetett egy megbízó, Eduardo de Valfierno. Az argentin műkincskereskedő ugyanis még a festmény ellopása előtt másolatokat készíttetett a Mona Lisáról, amelyeket később a fekete piacon gazdag amerikaiaknak adott el, miután a világsajtó beszámolt a Mona Lisa elrablásáról.

Az biztos, hogy az eredeti alkotás végig Peruggiánál volt egy – a Louvre-tól pár perc sétányira lévő – kis lakásban. Egészen 1913-ig, amikor a férfi egy bőröndbe téve Olaszországba csempészte a festményt, ahol megpróbálta eladni Alfredo Gerinek. Ez az ötlete nem bizonyult túl bölcsnek, ahogy az fentebb olvasható.

A tolvajt végül csak 8 hónapos börtönbüntetésre ítélték, és az olaszoknak annyira bejött a hazafias magyarázata a bűncselekménynek, hogy Peruggiát nemzeti hősként tisztelték egy darabig.

 

A Mona Lisa kálváriája folytatódott

Azzal, hogy 1913-ban a kép visszakerült méltó helyére a múzeum falán, nem értek véget a Mona Lisát ért atrocitások. 1956-ban a kép egy része súlyosan megsérült, amikor egy elmebeteg vandál savat öntött rá. Ugyanezen évben a nőalak bal könyökén érte sérülés a festményt, amikor valaki kővel dobálta meg. 1974-ben a műremeket a Tokiói Nemzeti Múzeum vendégkiállításán mutatták be, ahol egy elborult elméjű nő vörös festékkel permetezte le.

2009-ben egy orosz asszony a múzeum ajándék boltjában vásárolt csészével dobta meg a képet. Abbéli frusztráltságát vezette így le, hogy a francia állam megtagadta tőle az állampolgárságot. Azonban az utóbbi két esemény szerencsére nem tett kárt a képben, mert golyóálló üveg és zárt tároló védi azt. Ennek továbbra is létjogosultsága van, ugyanis a Dan Brown által írt Da Vinci kód című bestseller még nagyobb őrületet váltott ki a kép körül.

Amennyiben kedvet kaptál te is valami maradandót alkotni, válogass bátran kínálatunkból. A helyszíni élményfestő alkalmaink, valamint az otthoni élményfestő szettjeink között biztosan találsz olyat, ami elnyeri tetszésedet.

Blog

Élményfestés – Gustav Klimt

Klimt nevét és néhány alkotását általában még azok is ismerik, akiket egyáltalán nem, vagy csak felületesen foglalkoztatnak a képzőművészettel és a művészeti stílusokkal kapcsolatos ismeretek. Sokak számára az ő neve összeforrt az osztrák szecesszióval, amelytől tényleg nem függetleníthető, de munkássága sokkal összetettebb és teljesen egyedi mintázatot mutat. Érthetjük ezt szó szerint is, hiszen a Gustav Klimt képeken megjelenő motívumok, anyaghasználat és ábrázolásmód összetéveszthetetlenül jellemzi a festőt. Persze akadtak és akadnak követői és másolói mindig, de azt a tudást és látásmódot, ami neki megadatott, nem lehet csak úgy lemásolni. A szecesszió, mint művészeti irányzat Klimt munkássága szempontjából is érdekes, ezért pár mondatban összefoglaltuk, hogy mit érdemes tudni róla.   A szecesszió Az impresszionizmus mellett a szecesszió a másik olyan művészeti irányzat, amely a XIX. és a XX. század fordulóján az akkori akadémikus művészettől való tudatos elfordulást, a hazugnak gondolt neogótikus, neoreneszánsz és neobarokk stílusoktól való elszakadást jelenti, visszatérve a természetből elleshető motívumokhoz. Jellemző a stílusra a növényekből inspirált és a geometrikus mintákra épülő ornamentika, a hangsúlyos, élénk színek használata és az organikus formák előtérbe helyezése a szigorúan egyenes vonalak vagy a szabályos díszítőelemek helyett. A szecesszió építészei a lágy vonalvezetést és a lekerekített formákat alkalmazták a derékszögek és az egyenesek helyett.

Olvass tovább »

Eltűnt és megkerült festmények – A sikoly

Az egyik leghíresebb norvég festő, az expresszionista Edvard Munch Sikoly című festményével vélhetőleg már mindenki találkozott. Azt azonban kevesebben tudják, hogy ennek az alkotásnak négy változata ismert, két festett és két pasztell. Ebből kettő az oslói Nemzeti Galériában tekinthető meg, a Munch Múzeum pedig egy festett és egy pasztell verziót őriz. Arról viszont még kevesebbeknek van ismerete, hogy ezen képek valamelyikét kétszer is ellopták, de szerencsére minden alkalommal visszakerült méltó helyére.   A természet kiáltása A kultikus képsorozat darabjait Munch 1893 és 1910 között festette. A kép hátterében az Oslo fjord található a naplementében. Munch egy sétára indult két barátjával, mikor kissé lemaradva felpillantott és egy furcsa, megmagyarázhatatlan szorongás lett úrrá rajta a tájt nézve. A festmény keletkezéséről a következőt nyilatkozta: “Egy este épp egy gyalogúton sétáltam, amikor a város az egyik oldalon volt, míg a fjord alatta. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam és elnéztem a fjord fölött, – a Nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá.”   A rejtélyes felirat Az egyik festmény bal

Olvass tovább »

Érdekességek a napraforgóról

Ha a napraforgók és a festmények egyszerre kerülnek szóba, akkor általában mindenkinek legelőször Vincent van Gogh napraforgós képei jutnak eszébe, nem véletlenül. Van Gogh hét napraforgós csendéletet festett. Az első négyet 1888 nyarán, majd ezeket az elkészült képeket téli magányában később még háromszor lemásolta. Ezek a festmények ma a világ legnagyobb múzeumaiban találhatók és a világ legdrágább képei közé tartoznak, akkoriban nem kellettek senkinek. Aki mindet meg szeretné nézni, annak bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia és még akkor is csak ötöt tud megnézni. Van napraforgós festmény Londonban, Münchenben, Amszterdamban, Amerikában és Japánban is. Egy festményt titkos helyen őriz 1948 óta egy milliárdos, és soha nem adja kölcsön, csak a legjobb barátai láthatják, egy kép pedig elpusztult a második világháború alatt. Koyata Yamamoto, a híres műgyűjtő tengerparti háza is egy bombának vált áldozatául, és az ott keletkezett tűzben elégett Van Gogh egyik napraforgós képe is. Az egyetlen, amelynek kék volt a háttere. Van Gogh pár hónappal a napraforgós képek megfestése után levágta a saját fülét (más vélemények szerint barátja, Paul Gauguin vágta le neki), majd elmegyógyintézetbe került, és öngyilkos lett.   A napraforgók és a Fibonacci számsor A Fibonacci-számok a matematikában az egyik legismertebb sorozat elemei. A nulladik eleme 0,

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü