Ha a napraforgók és a festmények egyszerre kerülnek szóba, akkor általában mindenkinek legelőször Vincent van Gogh napraforgós képei jutnak eszébe, nem véletlenül.
Van Gogh hét napraforgós csendéletet festett. Az első négyet 1888 nyarán, majd ezeket az elkészült képeket téli magányában később még háromszor lemásolta. Ezek a festmények ma a világ legnagyobb múzeumaiban találhatók és a világ legdrágább képei közé tartoznak, akkoriban nem kellettek senkinek. Aki mindet meg szeretné nézni, annak bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia és még akkor is csak ötöt tud megnézni. Van napraforgós festmény Londonban, Münchenben, Amszterdamban, Amerikában és Japánban is. Egy festményt titkos helyen őriz 1948 óta egy milliárdos, és soha nem adja kölcsön, csak a legjobb barátai láthatják, egy kép pedig elpusztult a második világháború alatt.
Koyata Yamamoto, a híres műgyűjtő tengerparti háza is egy bombának vált áldozatául, és az ott keletkezett tűzben elégett Van Gogh egyik napraforgós képe is. Az egyetlen, amelynek kék volt a háttere.
Van Gogh pár hónappal a napraforgós képek megfestése után levágta a saját fülét (más vélemények szerint barátja, Paul Gauguin vágta le neki), majd elmegyógyintézetbe került, és öngyilkos lett.
A napraforgók és a Fibonacci számsor
A Fibonacci-számok a matematikában az egyik legismertebb sorozat elemei. A nulladik eleme 0, az első eleme 1, a további elemeket az előző kettő összegeként kapjuk.
Az egymás melletti számok hányadosa 1.618 – vagyis a titokzatos Phi, ami az aranymetszési állandó. A természetben gyakran megtalálható ez a számsor, még ha ezt nem is gondoljuk elsőre. Fibonacci-spirálba rendeződnek a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a málna szemei, a karfiol rózsái és a napraforgó magjai is. Ez pedig a tökéletes szépség arányszáma. Keresve sem találhatott volna Vincent van Gogh jobb alanyt a festményeinek a napraforgóknál.
Tények a napraforgókról
Minden napraforgó több ezer pici virágból áll. A sárga szirmok és barna középrészek egy-egy virágot jelentenek. Egy nagy napraforgó tányérban akár 2000 darab ilyen kicsi virág is lehet.
Ha a lakásban szeretnénk gyönyörködni a napraforgókban, és vázába szeretnénk tenni, akkor korán reggel kell leszednünk, mert délutánra összehúzódik a tányérja.
A napraforgó őshazája Észak-Amerika, ahol mintegy ezer éve háziasították. Az emberiség gyorsan felfedezte, hogy nem csupán a virágja szép, és pirított magja finom, hanem megtapasztalták, hogy olaj is kinyerhető belőle. Olajának kedvező élettani hatásai miatt a napraforgó gyógynövénynek számít. Magyarországon a legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény.
A napraforgó magja a madarak egyik kedvenc eledele is. Ha jót akarunk nekik, akkor ezt tesszük a kerti madáretetőkbe, főleg a téli hónapokban és akkor megcsodálhatjuk őket. Egy napraforgó tányér egyébként átlagosan 1000-2000 magot tartalmaz.
Jelenleg mintegy 70 féle napraforgó fajta ismert a világon. Mindegyikük a görög szóból származó Helianthus nemzetséghez tartozik, de az egyes fajták formája egészen eltérő lehet. Vannak olyanok, ahol a mag kevesebb és a sárga szirom hatalmas, és fordítva is lehet ez.
Miért forog a napraforgó?
A napraforgó képes olyan mozgásra, ami követi a nap állását az égen. Őseink már több ezer éve rácsodálkozhattak erre a nem mindennapi jelenségre, de egészen 2016-ig senki nem jött rá, hogy mi az, ami irányítja a folyamatot.
A kutatók több kísérletet is elvégeztek. A vizsgálatok során azt látták, hogy a napraforgó szára az egyik oldalon gyorsabban növekszik, mint a másikon. A reggeli időben egyes gének sokkal nagyobb számban működtek a szár kelet felé eső részén, majd délutánra ez megfordult. Mindezek ismeretében elmondhatjuk, hogy először a szár egyik oldala nő, majd a másik.
Ez alapján két növekedési mechanizmust dolgozik a napraforgóban. Az egyik a növény normál növekedését működteti a rendelkezésre álló fény függvényében, a másik pedig a belső, biológiai óra szerinti növekedés, ami a szárat egyik majd másik irányba hajlítja.
A kutatók azt is észrevették, hogy a kelet felé fordult napraforgók reggelente hamarabb felmelegednek és emiatt ötször annyi rovart vonzanak a virágzatukhoz, mint a nyugat felé fordult társaik. A Nap felé fordulás tehát egyfajta evolúciós előnyhöz is juttatja a virágokat, hiszen amelyik a legmelegebb, azt fogják a legtöbben beporozni, így a szaporodási siker borítékolható.
A napraforgók fakulása
A leghíresebb napraforgós festményeknek, amelyeket Vincent van Gogh készített, csodálatos sárgája gyorsan fakult az utóbbi évtizedekben. A hét napraforgós festményből négy van veszélyben, ezeket olyan festékkel festette Van Gogh, amelyet a 19. század második felében használtak. A sárga festék ólom-kromátból áll, ami az ólom krómsavas sója. Ez az anyag vízben szinte oldhatatlan és mérgező hatású.
Van Gogh háromféle sárgát kevert, ezzel érte el azt a színhatást, amit a képeiről ismerhetünk. Az évtizedek alatt ezek a színek folyamatosan fakultak és változtak. A gond az, hogy nem tudni, melyik az eredeti és melyik a megfakult sárga.
A kutatók egy hordozható spektrométerrel és egy röntgengéppel meg tudják állapítani, hogy a festmények egyes részein milyen rétegek vannak. Ebből aztán tudnak a festék összetételére is következtetni, így talán rá tudnak jönni arra, hogy mely színeknél van veszély a további fakulásra.
A már bekövetkezett károkat sajnos már nem tudják visszafordítani, de talán meg tudják előzni, hogy tovább romoljon a helyzet.
főoldal
események
kosár
menü