Festők fordulatos élete – Diego Velázquez

A festők életéről szóló cikksorozatunk már jó néhány részt megért. A kiemelkedő és híres festőművészek közül sorra kerültek már korábban is spanyolországi születésűek, ilyen volt Pablo Picasso és Salvador Dalí. Ebben a bejegyzésben most sokkal régebbre kalandozunk, mint a múlt század, egészen a 17. századig utazunk vissza az időben gondolatban.

 

Velázquez korai évei

Diego Rodríguez de Silva y Velázquez 1599-ben született Sevillában, Spanyolországban, kisnemesi családban. A festészet iránti tehetsége már korán megmutatkozott, amikor Juan de Herrera festőművész tanonca lett 11 éves korában. Később aztán a fiatal Velázquez öt évig tanult Francisco Pacheconál, a manierista stílusáról ismert festőnél. Velázquez feleségül vette Pacheco lányát, Juana-t, és az idős festő továbbra is a mentora maradt.

Velázquez alkotásaiban ebben az időszakban meglepően ötvözött két stílust. Képei előterében hétköznapi, dolgozó embereket ábrázolt, miközben a háttérben az Újszövetség miniatűr jeleneteit festette meg.

Velázquez mestere volt a fénynek és az árnyéknak, a felületek és textúrák aprólékos ábrázolásának és az emberek közötti hasonlóság megragadásának.

 

Az udvari festő

1622-ben Velázquez felkeltette IV. Fülöp egyik tanácsadójának figyelmét, és a következő évben már fel is kérték a király portréjának megfestésére. Az uralkodó olyan elégedett volt az elkészült festménnyel, hogy miután az udvari festője meghalt az előző évben, Velázquez átvehette ezt a megüresedett posztot Madridban, a spanyol királyi udvarban.

A művészetek támogatójaként ismert IV. Fülöp egyébként a “Költő király” becenevet kapta az utókortól.  Uralkodása alatt a spanyol kultúra aranykorát élte. Művészeti gyűjteménye képezte az alapját a Museo Nacional del Pradonak, azaz a spanyol nemzeti művészeti múzeumnak, ahol a Las Meninas (Udvarhölgyek) című Velázquez kép ma is előkelő helyet foglal el.

Az udvari festőnek való kinevezését követő évtizedekben Velázquez megmutatta kiváló képességeit, lefestve a királyt, feleségeit, gyermekeit és a királyi udvartartás többi tagját.

Sikerült szoros, személyes kapcsolatot kiépítenie a királlyal, és 1652-ben Velázquez-t kinevezték a palota kamarásának. Ezt követően már a palotában lakott, és ez állandó közvetlen kapcsolatot biztosított számára a királyi családdal.

A művész egyéb feladatokat is kapott: kikérték tanácsait a királyi művészeti gyűjteménnyel kapcsolatban, sőt még diplomáciai kérdésekben is.

A kutatók megjegyzik, hogy a művésznek az udvari festők hatáskörét jóval meghaladó ambíciói voltak. Ennek tulajdonítják, hogy Velázquez nem volt nagyon termékeny festő, összesen mintegy 120 képet festett élete során. A Las Meninas (Udvarhölgyek) élete egyik utolsó alkotása volt, és arról tanúskodik, hogy ő tényleg nem csupán egy átlagos udvari festő volt.

 

Az Udvarhölgyek című festmény

Nagyrészt a 18. századi művészettörténésznek, Antonio Palominonak és az 1724-ben spanyol festőkről írt könyvének köszönhetően viszonylag sokat tudunk a Las Meninas (Udvarhölgyek) című festményen látható emberekről és magáról a helyszínről is.

A kép helyszíne Velázquez műterme a madridi Royal Alcázarban, az erődből átalakított palotában, ahol a király és családja élt. A szoba hátsó falán Peter Paul Rubens – Fülöp király egy másik kedvenc festője – képeinek másolatai láthatóak a háttérben.

A szoba közepén áll a hercegnő, Ausztriai Margarita Maria, IV. Fülöp királynak és második feleségének első gyermeke. A hercegnő Fülöp negyedik gyermeke volt, a kép keletkezésekor nagyjából öt-hat éves lehetett. Ő volt a művész egyik kedvenc témája, és a király megrendelésére többször is megfestette a portréját.

Margarita élénk krémszínű ruhát visel, bő szoknyával és áttetsző ruhaujjakkal. Szőke hajával és rózsaszín orcájával angyali hatást kelt. Közvetlenül a hercegnőtől balra térdel Doña María Augustina Sarmentio, aki a gyermeknek ezüst tálon egy kis kancsót nyújt oda. Jobbra látjuk Doña Isabel de Velasco-t előrehajolva, kezével terjedelmes ruháját fogva.

A kép jobb oldalán áll még Maribárbola, a női törpe és Nicolás Pertusato udvaronc, akik a királyi udvarhoz tartoztak. Nicolás a lábát egy nagy, szelídnek látszó, masztiffként azonosított kutyára helyezi.

Az udvarhölgyek mögött egy apáca áll, aki egy őrrel beszélget éppen. Balra pedig magát Velázquez-t látjuk, egy nagy vászon mögül kitekintve. Gyönyörű fekete udvari öltözetet visel, melyre egy vörös Santiago kereszt van festve, a lovagrend szimbóluma, amelyet a király 1659-ben adományozott neki.

Talán a kompozíció legfontosabb részlete egy tükör Velázqueztől jobbra, amelyben a királyi pár, Fülöp és Mariana megvilágított tükörképe látható.

 

A festmény értelmezése

Tudjuk, hogy a Las Meninas a király számára készült, és először a nyári rezidenciája dolgozószobájában volt kifüggesztve. A festmény létrejöttének bizonytalan időpontja azonban kétségessé teszi, hogy Velázqueznek mi is volt a célja ezzel a hatalmas munkával.

A festményt 1919-ig a királyi palotában őrizték, majd áthelyezték a Prado múzeumba. “A kép sokkal inkább Velázquez portréja, mint a hercegnőjé” – írta Felix da Costa portugál író a La Meninas-ról, amikor 1696-ban azt megtekintette. Valami igazság lehet is ebben, hiszen a festő magát is ráfestette a képre, a mellén a lovagi kereszttel, ezzel a szemlélő számára is egyértelművé téve a saját státuszát. A kép eredetileg IV. Fülöp családjának festménye volt, 1843-ban a művet Las Meninas-nak nevezték el azért, hogy a státusza sokkal előkelőbb legyen egy hagyományos családi portrénál.

Napjainkban széles körben elfogadott az a nézet, hogy a képen egy elképzelt jelenet látható, és a mű kizárólag a festő fantáziájának terméke. Velázquez a festmény minden részletét pontosan kidolgozta, majd maga helyezte a szereplőket egymás mellé, és  maga találta ki a számára megfelelő narratívát is hozzá.

 

Ha tetszett, amit olvastál: merülj el a festészeti stílusokban és sok más festészettel kapcsolatos írásban, olvasd a KreatívLiget Élményfestő Stúdió blogját!

Ha pedig festeni támadt kedved: nézz körül a webshopunkban és válassz a számos lehetőség közül! Akár kész festményt, akár otthon is megfesthető változatot szeretnél, jó helyen jársz.

Áprilistól újra várunk a KreatívLiget Élményfestő Stúdióba egy élményfestésre. Az aktuálisan elérhető képeket és időpontokat az Események menüpontban találod meg. Jelentkezz a kedvencedre akár már ma!

Szeretettel várunk.

Blog

Élményfestés – Nagyvárosok

Városban élni nem mindenki szerint a legjobb dolog a világon, de vitathatatlan tény, hogy azért van jó pár előnye. A modern életvitel minden vívmánya és szükséges eleme elérhető közelségben van és jó esetben rendelkezésre állnak az elvonulás, a kikapcsolódás és a természetjárás lehetőségei is. Ha tudományosan vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a város az emberi településformák legmagasabb szerveződési szintje. Az ember számára a város az egyetlen olyan élőhely típus, ahol számban és sűrűségben élnek a benne szereplő egyedek, és mint ilyenek lényegében természetesen vannak jelen.   A városok történelme Az első állandó emberi települések és a letelepedett életmód a sikeres mezőgazdasági technikai fejlődés egyeneságú következményei voltak. Mintegy 9000 évvel ezelőtt az egyre hatékonyabbá váló földművelési módszerekkel – az emberiség történetében először – tartósan felesleg keletkezett az élelmiszerek területén. Ez a változás aztán lehetővé tette más munkaformák, más tevékenységek fejlődését is. Az állandó települések sikere abban állt, hogy bennük egyszerre több, egymást kiegészítő tevékenység koncentrálódott. Ez pedig a fejlődő kézműipar és a kereskedelem fokozódását is lehetővé tette. Nem mellékes tény, hogy városok fejlődésén át vezetett a kereskedelmi útvonalak, így a kereskedő városok hálózatának kialakulása is. A városok és a falvak közti különbség azonban nem pusztán azok méretében vagy az ott lakók számában

Olvass tovább »
Kreatív időtöltés ősszel

Kreatív időtöltés ősszel

Itt van az ősz, itt van újra… Az évnek ebben az időszakában kicsit átalakulnak a szabadidő eltöltésének a lehetőségei. A szabadban tölthető idő lerövidül a korábbi sötétedés és a hőmérséklet csökkenése miatt, ráadásul nem mindenki szeret kirándulni vagy a városban sétálni, sokan pedig nem tudják ezeket művelni akkor sem, ha szeretnék, mert fizikailag nem képesek rá. Mit tehetünk a nyáron oly’ kellemes félárnyékban olvasgatás vagy kötögetés helyett a hűvös őszi időszakban, ha a kreatív energiáinkat is szeretnénk kamatoztatni és a szabadidőnket jól eltölteni? Ebben a bejegyzésben adunk pár ötletet és szeretnénk inspirálni azokat is, akik már a szeretteik karácsonyi ajándékán töprengenek.   Kavicsfestés Vége lett a nyárnak és lehet, hogy ehhez a kreatív tevékenységhez már meg is van az alapanyag, mert a nyaralásról egy kupac lapos és simára csiszolódott kaviccsal tértél haza. De akkor sincs baj, ha ez nem így van. Folyó- vagy tóparton is keresgélhetsz megfelelő alanyokat a kavicsfestéshez. Az a jó, hogy szinte kimeríthetetlen a lehetőségek száma, ami a festés témáját illeti, hiszen készíthetünk absztrakt, nonfiguratív díszítéseket, de akár aprólékos részletességgel kidolgozott tájképeket, madarakat, virágokat vagy bármi olyat, ami kedvünkre való és el tudjuk képzelni otthonunk vagy kertünk dekorációjának, ajándéknak, apró meglepetésnek valamilyen alkalomra. A festett kavicsokat használhatjuk

Olvass tovább »

Mitől lett igazán híres a Mona Lisa festmény?

Ha száz embert megkérdeznének, hogy melyik a világ leghíresebb festménye, valószínűleg a többségük egyből rávágná a választ, hogy a Mona Lisa. Teljesen jogosan egyébként, mert Leonardo da Vinci portréja a sejtelmes mosolyú hölgyről, a köré épülő legendákkal egy olyan jelenséget alkotnak, amelyet nagyon sokan ismernek. Ma már nehéz elképzelni, de ez nem mindig volt így. Bár az igazi műértők mindig nagy becsben tartották ezt a festményt, a nagyközönség évszázadokon át alig ismerte. Az 1860-as években kezdték el a művészettörténészek a reneszánsz festészet kiemelt alkotásai között emlegetni, de a laikus közönséghez ez az információ nemigen ért el. Karl Baedeker, a híres német útikönyvszerző Párizs nevezetességeit bemutató kötete 1907-ben konkrétan két mondatban emlékezett meg a festményről. Csak mellékesen lett megemlítve a Louvre kiállításainak igazi sztárjai, a Milói Vénusz és Szamothrakéi Niké szobrok mellett.   A Mona Lisa festmény eltűnése 1911-ben aztán a kép eltűnt a helyéről. Jellemző az akkori biztonsági körülményekre, hogy másfél napig ez fel se tűnt senkinek. A Louvre-ban kiállított műtárgyakat ugyanis éppen akkoriban egy nagyszabású projekt keretében egyesével lefotózták. A Mona Lisa hűlt helyét pedig mindenki azzal magyarázta, hogy biztosan éppen elvitték fényképezni. A Louvre teljes biztonsági személyzete akkoriban 150 őrből állt. Ez ezer helyiségre és 250 ezer műtárgyra

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü