Ha azt mondjuk, hogy híres norvég festő, sokan biztosan elgondolkodnak, hogy ismerünk-e olyat egyáltalán. Szerencsére igen. Ő Edvard Munch, akiről ebben a bejegyzésben megtudhattok néhány érdekes dolgot, hiszen a fordulatokban bővelkedő életéből bőven találhatunk ilyeneket.
Munch és a halál
A híres norvég festő középosztálybeli családból származott, apja orvos volt. Gyermek- és ifjúkorában saját szavai szerint a betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe őt. Öt éves volt, amikor elveszítette édesanyját, kamaszként az egyik húgát, huszonéves volt, amikor pedig az édesapja és egyik bátyja is meghalt, egyik nővére pedig megőrült.
Ezek után nem csoda, hogy maga Munch is meglehetősen labilis alkattá vált, alkoholproblémákkal küzdött, többféle pszichés betegségtől szenvedett és nikotinfüggő is volt. Az előzményeket ismerve egyik dolgon sem tudunk igazán csodálkozni vagy megütközni.
Képeinek is visszatérő motívuma lett a halál és az elmúlás: a Halottas ágynál, a Halál a betegszobában, a Halott anya és gyermeke című képein gyerekkori élményeit próbálta meg feldolgozni.
Munch pályafutása
Eredetileg mérnöknek készült, de a műszaki főiskoláról kimaradt, ezután a kristianiai (oslói) Királyi Művészeti Iskolában tanult festészetet és tagja lett a Kristianiai Bohémok nevű művészcsoportnak.
22 éves korában Párizsba utazott, ahol a Louvre és a Szalon festményeit tanulmányozta nagy figyelemmel, különösen Manet művei voltak rá hatással. Első önálló kiállítását 1889-ben, Oslóban rendezte meg, nem volt egyértelműen pozitív a fogadtatása. Ezért sem esett nehezére, hogy ezután állami ösztöndíjjal Párizsba utazzon, ahol aztán szakított a naturalizmussal és alakuló stílusával az impresszionizmushoz közeledett. Hazatérése után Berlinbe kapott meghívást egy önálló kiállításra, de az olyan botrányosra sikeredett, hogy egy hét múlva be is zárták.
Munch képeinek szenvedélyessége és a hagyományokat elvető képzelőereje miatt egyébként is állandóan a viták kereszttüzében állt. Ebben az időben bontakozott ki a saját, a művészettörténetben is egyedi lenyomatot hagyó stílusa. A szecessziósan kígyózó vonalak, a táj ívei, a komor tónusok nem díszítőelemek, segítségükkel mély lelki folyamatokat tárt fel.
Munch még Berlinben kezdett dolgozni Az Élet fríze című, az életről, a szerelemről és a halálról szóló festménysorozatának motívumain. Ennek darabjai A hang, A csók és a Madonna című képek is, a nő és a férfi bonyolult, olykor ambivalens kapcsolatának sajátos ábrázolásai. Az alkotó elég jól ismerte a szerelem gyötrelmes oldalát, harmonikus kapcsolatban azonban nem nagyon volt része.
Az 1890-es évek közepétől egy évtizeden keresztül állandó utazásban telt élete, Norvégia mellett főként Berlinben és Párizsban élt és alkotott, s az Egyesült Államokban is voltak kiállításai. Az állandó utazás, a megfeszített munka idegösszeroppanáshoz vezetett, 1908-ban és 1909-ben szinte hosszabb időt töltött szanatóriumban, mint kint. Gyógyulása után az oslói egyetem aulájának kifestését kezdte meg, fő motívuma az allegorikus képekkel körülvett Nap lett.
Késői alkotásai kevéssé avantgárd jellegűek, több önarcképet is készített. Képeit a nácik degenerált művészetnek titulálták és nem sokkal hatalomra kerülésük után eltávolították őket a német múzeumokból.
A sikoly
1893-ban készült legismertebb műve, A sikoly, a kozmikus erejű félelem megjelenítése. A műnek négy változata készült, három közülük norvégiai múzeumokban található, a negyediket 2012-ben akkor rekordot jelentő 120 millió dolláros összegért egy amerikai sajtó- és pénzmágnás vásárolta meg.
Munch naplójában leírta a kép megalkotásának körülményeit:
„Egy este épp egy gyalogúton sétáltam, amikor a város az egyik oldalon volt, míg a fjord alatta. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam és elnéztem a fjord fölött, – a Nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá.”
Munch emlékezete
Edvard Munch 1944. január 23-án az Oslo melletti Ekelyben halt meg. Vagyonát és minden művét Oslo városára hagyta, ahol 1963-ban ezen festmények felhasználásával nyílt meg a Munch Múzeum.
Az expresszionizmus előfutáraként számontartott művész alkotásai a tolvajok körében is igen népszerűek lettek. 1994-ben az oslói Nemzeti Múzeumból lopták el A sikoly egyik változatát. A rablók aztán három hónappal később visszaszolgáltatták a festményt a múzeumnak.
A sikoly című festmény egy másik változatát a Madonna című alkotással együtt 2004 augusztusában a Munch Múzeumból vitték el ismeretlenek. Ezek a képek sajnos súlyos károkat szenvedtek, de két évvel később előkerültek és így megmenekültek az enyészettől.
A sikoly folyamatos szereplője a világ leghíresebb festményeit felsoroló válogatásoknak. Sokszor olyanok számára is ismerős a kép, akik az alkotóról nem is tudnak semmit, sőt, még a nevét sem ismerik. Filmet és mémeket is ihletett, elmondható róla, hogy folyamatosan része az emberiség egyetemes kultúrájának.
Élményfestés mindenkinek
Pályája kezdeti időszakában még Munch is másolta a nagy elődök képeit a múzeumban. Amikor az élményfestést illetik kritikával, sokszor jönnek elő azzal az érvvel az emberek, hogy ez az egész nem más, mint egyszerű másolás és semmiképp nem nevezhető művészetnek.
Attól még, hogy egyszerű másolásnak nevezzük az élményfestést, attól még igenis lehet értékes időtöltés, amely nem csak szórakoztató, hanem fontos része lehet egy olyan tanulási folyamatnak is, amelynek egy előrehaladott szakaszában már elmondhatjuk, hogy az addig festmények másolásával nem kevés időt töltő és gyakorló festő tanonc a megszerzett és elmélyített technikai tudás birtokában képessé válhat saját elgondolása alapján új alkotások létrehozására.
főoldal
események
kosár
menü