Mai cikkünkben egy hosszú életű, termékeny, varázslatos világot ábrázoló festőt mutatunk be, aki oly’ sok művésztársához hasonlóan Párizsban lelt otthonra. Az orosz-zsidó származású Marc Chagall, vagy orosz nevén Moise Zaharovics Sagalov olyan művész, akit nem igazán lehet besorolni egyik művészeti irányzat követői közé sem, mégis a modern festészet egyik legkiemelkedőbb alakja, a párizsi iskola tagja. Vizuális metaforái példa nélküliek a modern művészetben, a múlt század egyik legnépszerűbb újítója.
Szegény gyermekkora később művészete gazdag táptalaja lett
1887-ben született Vityebszkben, Fehéroroszországban, egy kilenc gyerekes haszid zsidó családba. Apja heringkereskedő, anyja eladó volt. Életének ezt a szakaszát úgy emlegette, hogy szegény, de boldog időszak volt. Gyermekkorából és szülővárosából rengeteget témát merített későbbi alkotásaihoz. 1906-ban kezdett festészetet tanulni egy helyi művész, Jugyel Pen keze alatt, nem sokkal később azonban, 1907-ben Szentpétervárra költözött. Ehhez akkoriban külön engedélyt kellett kérnie, hiszen a zsidók csak számukra kijelölt övezetekben mozoghattak szabadon. Itt különböző iskolákban festészetet tanult, és itt kezdett ismerkedni a művészeti irányzatokkal.
Boldog házasság várt rá
Egészen 1910-ig maradt Szentpéterváron, de rendszeresen visszalátogatott szülőfalujába, ahol 1909-ben megismerkedett későbbi feleségével. Bella Rosenfeld egy jómódú ékszerész lánya volt, aki lángra lobbantotta az ifjú festő szívét. Egymásnak szárnyakat adó szerelmüknek Chagall varázslatos szépségű festményei állítanak örök emléket.
Chagall 1922-ben kiadott ‘Életem’ című memoárjában így ír imádott feleségéről: „Minden reggel és este megjelent a műtermemben, hordta hozzám a finom süteményeket, sült halat, forralt tejet, és különféle színes szöveteket is hozott, meg deszkákat, amiből állványt csinálhattam. Csak az ablakomat kellett kinyitni, és Bellával együtt behatolt szobámba a kék esti levegő, a szerelem és a virágok. Talpig fehérben vagy talpig feketében régóta ő kísértette képeimet, ő vezette ecsetemet.”
A szerelemből 1915-ben lett frigy, és 1916-ban megszületett lányuk, Ida.
Rengeteg helyen élt a világban
Párizsba végül 1910– ben jutott el, itt 1914-ig alkotott. Támogatója és mecénása Makszim Moiszejevics Winawer ösztöndíjának köszönhetően volt lehetősége a Montparnasse közelében élni és alkotni. Itt sok barátra lelt, Guillaume Apollinaire, Robert Delaunay, Modigliani és Fernand Léger is közel került hozzá. Az hírnevet a Sturm 1914-es berlini kiállítása hozta el neki, azonnal ismert festővé vált.
Sok helyen megfordult a világban, családjával éltek Moszkvában, Litvániában, Németországban. 1923-ban azonban ismét Párizsban találta magát, ahol francia állampolgárságot kapott 1937-ben. A német megszállás elől egy darabig Marseille-ben talált menedéket a Chagall család, majd Spanyolországon és Portugálián keresztül Amerikába emigráltak. New York-i tartózkodása 1941-1947-ig tartott, de Chagall imádott felesége nélkül tért vissza Európába. Bella ugyanis 1944-ben egy bakteriális fertőzés következtében életét vesztette.
Szerelem nélkül nem tudott élni
Élete hátralévő részében Franciaország nyújtott neki otthont, de továbbra is sokat utazott. Görögországban és Izraelben is készültek munkái, freskói. Miután hazatért Amerikából, újra visszatalált az élénk, vibráló színekhez, az alkotásai témáit a szerelem és az életöröm adta. Első felesége után két nagy szerelem adatott még meg neki. Elsőként a nála 28 évvel fiatalabb Virginia Haggard dobogtatta meg szívét, aki kezdetben házvezetőnőként dolgozott nála. Az akkor házas nővel szeretői viszonyba kezdtek, ekkor fogant meg Chagall törvénytelen fia. A fiú a David McNeil nevet kapta, vezetéknevét Virginia férjétől örökölte, de Chagall volt jelen az életében apaként.
Virginiával való szerelme nagy inspirációt nyújtott a művésznek, élete egyik legtermékenyebb időszaka volt, karrierjének legsikeresebb időszaka. A viszonynak végül Virginia vetett véget, amikor 1951-ben hivatalosan is elvált férjétől, hogy egy belga fotós mellett keresse tovább a boldogságát, Chagallt is elhagyva.
A festő 1952-ben újranősült, Valentina Brodsky lett a szerencsés kiválasztott. A nőt lánya, Ida mutatta be, amikor édesapja házvezetőnőt keresett franciaországi otthonába. A munkaviszonyból ezúttal is szerelem szövődött, Valentina hosszú élete végéig társa és szolid múzsája maradt Chagallnak.
Marc Chagall művészete
Annak ellenére, hogy stílusa nem besorolható egyetlenegy századeleji avantgárd irányzatba sem, óriási hatással volt a későbbi szürrealista és expresszionista irányzatokra.
Nem a látható valóságot ábrázolta, hanem emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot. Alkotásain szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelemmel bírnak. Életműve nagyrészt ifjúsága emlékeiből merít ihletet. Vityebszk zsidó negyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből. Rendkívül sokoldalú művész volt, sok műfajban alkotott. Ismertek grafikus, keramikus, szobrász, formatervező, színházi díszlettervező, és illusztrátor munkái is. Számos ólomüveg ablak alkotása is van.
Marc Chagall így foglalta össze filozófiáját: “Szeretem az egyszerű embereket, szeretem az igazságot, az őszinteséget. Szeretem az Istent. A művészetben is az igazságot és az őszinteséget keresem és akarom visszaadni. Irtózom a mesterkéltségtől… én ha adok valamit, önmagamat adom.” Művein keresztül láthatjuk, hogy valóban eszerint élt.
főoldal
események
kosár
menü