A legtöbbet emlegetett spanyol származású festőről már találhattok egy bejegyzést a blogon, ahol a festészetéről és az egymást követő korszakairól írtunk részletesen. Ebben a cikkben kicsit „bulvárosabbra” vesszük a figurát és olyan részleteket mutatunk be Picasso életéből, amelyek megmutatják az esendő embert is a világhírű festmények mögött és talán azokat is egy kicsit más megvilágításba helyezik.
Picasso, a sérült zseni
Amikor Picasso 1881. október 25-én (éppen 138 éve) megszületett, lila volt és nem lélegzett. A legenda szerint már éppen halottnak akarták nyilvánítani a csecsemőt, amikor aztán a nagybátyja orrfacsaró szivarfüstjére mégis életjeleket mutatott és felsírt. A hosszan tartó oxigénhiányos állapot azonban nem kímélte az agyát és a bal agyféltekéje olyan mértékben károsodott, hogy az a működésére is kihatott.
Az már kiskorától nyilvánvaló vált, hogy örökölte apja tehetségét a rajzolásban, de minden más nagyon nehezen ment neki. A logikus gondolkodás, az írás, az olvasás, a számolás, szinte a fogyatékosságig nehezített volt számára, amíg a kreativitásért felelős jobb agyfélteke teljes gőzzel dolgozott a bal helyett is és a kreativitásban, a festésben és a rajzolásban felülmúlhatatlan lett.
Pablo soha nem tudta elsorolni az ábécé betűit, képtelen volt számokat összesorozni és azokkal osztani. 14 éves korában aztán végre eljött az ő ideje. Az édesapja beíratta a barcelonai művészeti iskolába. Ő lett a legfiatalabb, de egyben a legtehetségesebb tanítvány is.
Picasso kalandozásai más művészetekben
Nem csak festmények kerültek ki a keze alól, hanem szobrok és kerámia tárgyak is, ezenkívül pedig költő, drámaíró és afféle designer is volt. A párizsi Ballets Russes társasággal is együttműködött, hatalmas sikert arató jelmezeket és díszleteket tervezett nekik az I. világháború alatt, amikor meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parádé című balett előmunkálataiban. Ezen munka apropóján találkozott első feleségével, Olga Koklovával, aki táncosként működött közre a produkcióban. A költészet és az írás később kezdte mozgatni, annak ellenére, hogy fiatalabb korában kínkeserves küzdelmekbe került, hogy megtanuljon írni és olvasni. 1935-ben kezdte el megírni első házasságának történetét. 1935 és 1959 között aztán több mint 300 verset írt.
Spanyolul és franciául írta a versekeit és a színdarabokat. Kéziratai hemzsegtek a helyesírási hibáktól, de ezeket nem volt hajlandó kijavítani. Úgy gondolta, az egyénisége veszne el egy olyan szabályrendszerben, amelyhez neki igazán semmi köze sincs.
Picasso kalandozásai a nők között
Számára csak kétféle nő létezett: az istennő és a lábtörlő, és ezt előszeretettel hangoztatta is. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy nála ezt a két posztot egyszerre is betöltheti ugyanaz a személy.
Életének hét jelentős múzsája (Fernande Olivier, Eva Gouel, Olga Koklova, Marie-Thérèse Walter, Dora Maar, Françoise Gilot és Jacqueline Roque) közül ketten öngyilkosak lettek, ketten pedig megőrültek, egy nő természetes halállal halt meg kapcsolatuk negyedik évében. A maradék kettőnek is voltak a festő mellett szinte elviselhetetlen időszakai. Rajtuk kívül érdemes megemlékeznünk legalább érintőlegesen arról a(z állítólag) többszáz mára név nélküli hősnőről is, akikkel hosszú élete folyamán valamiféle szerelmi kapcsolatban volt és akiknek egy közös jellemzőjük van: előbb utóbb mindegyiküket megcsalta.
Picasso furcsa szokásai
Amint erre lehetősége nyílt anyagilag, galambokat tartott, amelyeket mindig is ingerlékeny madaraknak gondolt. Állítólag sosem értette, hogy miért pont ezt a madarat tartják világszerte a béke szimbólumának. Picasso viszont nem volt annyira békés, amikor szokásává vált, hogy a puskáját minél gyakrabban elsüsse, csak úgy, a móka kedvéért. Úgy tudni, hogy mindig magánál tartotta a fegyverét, amikor épp leendő vevőivel tárgyalt. Így próbált nyomást gyakorolni rájuk, hogy ne ajánljanak túl alacsony árat.
Voltak olyan rigolyái, amiket nehéz ép ésszel felfogni és megmagyarázni, hogy azoknak mi értelme volt. Ilyen például az a furcsa berögződése, hogy a levágott körmét és haját nem volt szabad kidobni a szemétbe, hanem meg kellett őrizni.
Picasso hatása az utókorra
Picasso művészi értelemben is megkerülhetetlen alakja a XX. századnak, időn és téren átívelő hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat mi sem. Egymás után következő korszakainak változatossága, a különböző technikákkal és művészeti ágakkal való kísérletező kedve és az elkészült műveinek felfoghatatlan sokasága emeli Picasso-t a valaha élt legnagyobb művészek sorába.
Hosszú pályafutása alatt több mint 10 ezer festményt, mintegy 34 ezer grafikát és illusztrációt, valamint több mint 100 ezer metszetet és nyomatot készített. Mintegy 700 szobra és kisplasztikája is fennmaradt az utókornak, azonban ezek közül főleg azok ismertek, amelyek valamilyen közterületen állnak, a többi kevésbé, mert ezeket haláláig megtartotta magának, – a képeivel és grafikáival ellentétben – nem eladásra szánta.
főoldal
események
kosár
menü