Salvador Dalit a katalán szürrealista festőt valószínűleg senkinek nem kell bemutatni és biztosan jó pár festményét is ismeritek már akár az élményfestés foglalkozásokról, akár azért, mert élőben is meg tudtátok csodálni őket valahol, például a Magyar Nemzeti Galéria szürrealista kiállításán, amelyet egyébként még 2019. október 20-ig meglátogathattok, ha eddig nem tettétek.
Nem is kizárólag az életútjáról és a művészetéről szeretnénk most elsősorban írni ebben a bejegyzésben, hanem inkább olyan részleteket szeretnénk megmutatni az életéből, amik kevésbé ismertek és talán más megvilágításba helyezhetik az alkotásait is az érdeklődő olvasóink számára.
Kilenc érdekes és bizarr epizód Salvador Dalí életéből
1. Saját testvére reinkarnációja
Dalí életének bizarrságát megalapozta egy olyan meghatározó esemény, ami a születéséhez és sajátos gyermekkorához köthető. Mielőtt az a Salvador Dalí megszületett, akit mi a híres festőként ismerünk, az édesanyja életet adott egy másik gyermeknek, aki a Salvador Dalí nevet kapta. Sajnos az első Salvador Dalí 22 hónapos korában, egy súlyos gyomorfertőzés következtében elhunyt. Halála után nagyjából kilenc hónappal azonban megszületett a második Salvador Dalí, akiből végül a híres festő lett.
Mivel ez a gyermek igencsak hasonlított az elsőre és kilenc hónappal annak halála után született, a szüleinek az a rögeszméje támadt, hogy halott gyermekük minden bizonnyal újjászületett. Amikor a második Salvador Dalí betöltötte az ötödik életévét, a szülei elvitték az első Salvador Dalí sírjához, és elmesélték neki mély hitüket azzal kapcsolatban, hogy ő az elhunyt testvére reinkarnációja lehet.
Ez a (sokk)élmény óriási hatást gyakorolt Dalí pszihéjére. Későbbi munkái is ezt tükrözik, amelyek gyakran utalnak arra a halott gyermekre, akiről bizonyosan ő is elhitte, hogy „a személyiségének a legjobb része”.
2. A szadista hajlamú gyermek
A fiatal Dalínak egészen különös szokásai voltak, nem tudta különválasztani az örömet és a fájdalmat, vagy legalábbis az ő fejében valahogy ez a kettő tulajdonképpen eggyé forrt. Ezzel az érzéssel függhet össze az is, hogy gyakran minden nyilvánvaló ok nélkül megtámadta az embereket, ezzel fizikai fájdalmat okozva nekik. Erre a legrosszabb példa az volt, amikor a gyermek Dalí egy barátjával sétált és észrevette, hogy a hídról, amelyen átsétáltak hiányzik a korlát. Dalí ebben a helyzetben úgy döntött, hogy egyszerűen lelöki a barátját a hídról. A fiú majdnem öt métert zuhant a patakban elhelyezkedő kiálló sziklákra, amelynek következtében súlyosan meg is sérült. Dalí látszólag egyáltalán nem érzett bűntudatot, bűnbánatot vagy hasonlót ezzel kapcsolatban. A helyszínre érkezők szerint miközben a sérült fiút ápoló anyát figyelte, Dalí nyugodtan ült egy padon, mosolygott és cseresznyét evett, amit a véres vizet átszelve szedett egy fáról.
3. A lázadó fiatal művész
1920-ban sikeresen felvételizett a madridi Szent Ferdinánd Szépművészeti Akadémiára, ahol festészeti tanulmányokat folytatott. Önbizalma határtalan volt már ebben az időszakban is, így kerülhetett sor arra, hogy az utolsó vizsgái előtt kijelentette, hogy „egyik tanár sem elég képzett ahhoz, hogy elbírálják a művét”.
Nagyon valószínű azonban, hogy tettének sokkal prózaibb oka van, mint elsőre gondolnánk, mégpedig az, hogy Dalí apja korábban azt mondta a fiának, hogy amint lediplomázik, nem fog több pénzt kapni otthonról.
4. Figyelemfelkeltő „mutatványok” elkövetője
1936-ban Londonban Dalí egy szürrealista előadása közben teljes mélytengeri búvárfelszerelést viselt, amelyet nem is volt hajlandó levenni és emiatt majdnem megfulladt. A búváröltözet viselésének ötlete abból a gondolatból származott, hogy ő a tudatalattijának tengerében létezik, annak is a legmélyén.
Egy másik alkalommal, már 1955-ben egy karfiolokkal teli Rolls-Royce-szal érkezett egy hivatalos eseményre, ahol beszédet mondott. Magyarázatként annyit mondott, hogy egyszerűen lenyűgözte őt a zöldség formavilága, a logaritmikus vonalai.
Annak érdekében pedig, hogy amerikai évei alatt az 1942-ben megjelent önéletrajzi könyvét, a Salvador Dalí világát minél több példányban eladja, bevitetett egy kórházi ágyat az egyik manhattani könyvesboltba és belefeküdt. Az ágyat álorvosok és álápolónők vették körül, és a minél drámaibb hatás érdekében Dalí rákapcsoltatta magát egy olyan gépre is, amely az agyhullámait mérte valós időben. Ezután pedig bárki, aki megvásárolta a könyvét, megkapta a műszer által mért eredményeket igazoló dokumentum egy másolatát is.
5. Szürreális álmok látója
Dalí festményeket nézegetve könnyen juthatunk arra a (téves) megállapításra, hogy a festő valamilyen drog vagy drogok hatása alatt kapott ihletet ezekre a különleges képekre. Ő azonban cáfolta ezt, amikor kijelentette: „Nem élek semmiféle kábítószerrel. A drog én magam vagyok.” A drogok helyett azonban volt néhány trükkje ahhoz, hogy még kreatívabbá tegye önmagát és hogy szabadon szárnyalhasson a képzelete. Az egyik módszere az volt, hogy egy székben ülve aludt, és egy kanalat fogott az egyik kezében, amely ahogy ő elaludt, hangos csörömpöléssel leesett egy óntányérra, ezzel olyan zajt keltve, amely egészen biztosan felébresztette a művészt. Ő pedig így veszteség nélkül fel tudta jegyezni az álmában látott szürreális képeket, ezek pedig később jó alapjai lehettek egy új festménynek.
Más alkalommal Dalí fejen állást végzett mindaddig, mígnem már majdnem elájult és ebben az állapotban támadtak szinte látomásszerű víziói.
Dalí leghíresebb technikáját pedig „kritikus paranoia módszernek” nevezte el. Ez egy olyan önmaga által gerjesztett paranoid állapot megteremtését foglalta magában, amely lehetővé tette számára, hogy irracionális kapcsolatokat találjon a valóságban egymáshoz egyáltalán nem kapcsolódó tárgyak között és ezeket aztán képessé vált ábrázolni is, mint a saját tudatalattijának tájait.
6. Az ékszertervező
Dalí zsenialitását jól illusztrálják a kitérői, amelyeket a festészeten kívül létező művészetek irányába tett. Ezek közül is az egyik legkülönlegesebb projektje az ékszertervezés volt.
A Dalí Joies névre keresztelt általa tervezett ékszerek, amelyeket az amerikai illetőségű Cummins Catherwood közreműködésével készített. A mérhetetlenül gazdag Catherwood több millió dolláros értékű drágaköveket biztosított a számára, amelyeket aztán Dalí tett igazán különlegessé azzal, hogy ékszereket és dísztárgyakat tervezett belőlük. A kollekció Dalí tervei alapján, New Yorkban készült Carlos Alemany argentin származású ezüstművész segítségével. Az ékszerekből összesen csak 39 darabot készítettek, amelyek többször cseréltek gazdát a XX. század folyamán, aztán végül 1999-ben, 5,5 millió euróért vásárolta meg őket a Salvador Dalí Alapítvány.
Az ékszerkollekció legkülönlegesebb központi darabja a The Royal Heart. Az ékszer tiszta aranyból készült, a közepén egy 46 rubinnal, 42 gyémánttal és 2 smaragddal díszített szívvel, amelynek legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy ténylegesen ütemesen dobog, mint egy élő, emberi szív.
7. A designer
Dalí újabb kitérői a design és a reklámszakma világába például a híres Chupa Chups nyalóka 1969-ben tervezett logója, illetve ugyanebben az évben a madridi Eurovíziós Dalverseny színpadi díszlete.
Természetesen ezeknek a műveinek az elsődleges célja nem az volt, hogy maradandót alkosson, hanem az, hogy sokkal hamarabb válthassa készpénzre a szakmai tudását, mint mondjuk egy-egy festményével kapcsolatban. Dalí egyszerűen pénzt akart keresni a designer munkával. Nevének anagrammájával egy időben a háta mögött Avida Dollarsnak nevezték, amivel arra utaltak, hogy kimondottan szereti a pénzt.
8. A filmes
Az 1920-as évek végétől több filmrendezővel is dolgozott együtt, ezek közül a legismertebb alkotást, Az andalúziai kutyát Luis Buñuellel közösen készítették el.
Alfred Hitchcock 1945-ös Elbűvölve című filmjének ismert álomjelenetét is Dalí komponálta egységgé és ebben az évben a Walt Disney Company-val is együttműködött a Destino című, akkor befejezetlenül maradt animációs rövidfilm megalkotásakor. A film végül csak 2003-ban látott napvilágot.
9. A férj
Az eddig felsoroltak alapján valószínűleg már mondanunk sem kell, hogy Salvador Dalí szerelmi élete is meglehetősen furcsán alakult. 1927-ben találkozott Paul Éluard francia szürrealista költő feleségével, Elena Ivanovna Diakonovaval, ismertebb néven Galaval. Kapcsolatuk egyre mélyült, melynek eredményeként végül az asszony elvált a férjétől és feleségül ment Dalíhoz, és egy kisebb megszakítással a saját haláláig vele maradt mint (nem igazán hű) társa és múzsája.
Meglehetősen bohém életet éltek, hajszolták és szórták a pénzt, amelyből mindig volt elég, Dalí a képeivel jól keresett. 1968-ban Gala kapott egy spanyolországi kastélyt a férjétől, amely ajándékot csak egyetlen feltétellel fogadott el. Dalí csakis az ő írásos engedélyével léphetett be oda.
Gala halála után Dalí már nem volt önmaga és nem akart élni sem. Többször próbált önkezével véget vetni az életének, nem vett magához ételt, sem italt. Életre szóló, különleges kapcsolat volt az övék.
főoldal
események
kosár
menü