Híres magyar festők – Rippl-Rónai József

Jellegzetes festményei közül biztosan Te is fel tudsz idézni párat. A fejét támasztó Babits portré, az ibolyacsokrot szorongató nénike vagy a kalitkát tartó hölgy olyan alkotások, amelyeket mindenki megjegyez, aki akár egyszer is látta őket. Fontos alkotóelemei a 19. század végén és a 20. század elején a magyarországi poszt-impresszionista és szecessziós irányzatoknak.

Rippl-Rónai életrajz

Sváb származású, római katolikus vallású, első generációs értelmiségi apa és horvát ősökkel is rendelkező anya fiaként született Kaposváron, Rippl József néven. Családnevét apját és két testvérét egy évvel később követve 1889-ben változtatta meg Rippl-Rónaira. Művészi pályafutásának kibontakozása előtt a pécsi Arany Sas patikában és Kaposváron, az Arany Oroszlán Gyógyszertárban volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerész mesteroklevelet is szerzett. Gyógyszerészi tevékenységéhez köthető baleset érte, amelyben élete végéig megmaradó sérülést szerzett, amikor kénsavval leöntötte bal kézfejét.

1882-ben már Zichy Ödön családjánál házitanítóskodott, élt Szurdon és Kalksburgban is, közben pedig rajzórákat vett. 1884-től a müncheni Művészeti Akadémiára járt. 1887-ben Párizsba ment és az ott élő Munkácsy Mihálynál tanult, akinek később a segédje is lett. Festészetén eleinte meglátszott mestere hatása, akinek a stílusát utánozta is. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett az új, kibontakozóban lévő stílusirányzatokkal.

Miután hazatért Franciaországból, 1900-ban kiállítása volt Budapesten, majd 1902-ben Kaposváron is, ahol végül egy Fő utcai házban telepedett le. 1906-ban, a Könyves Kálmán reprodukciós cég gyűjteményes kiállításán már 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.

Rippl-Rónai alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Az 1910-es évek elején újra Franciaországba utazott, így aztán az első világháború kitörésekor 1914-ben, mint ellenséges állam polgárát elfogták, majd kitoloncolták, 1915-ben tért haza Kaposvárra, a már 1908-ban megvásárolt Róma-villába, ahol aztán tovább alkothatott. A festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. 1912-ben ő tervezte meg az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát.

 

Rippl-Rónai munkássága

Festészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és nagyfokú dekorativitás jellemző. Az 1900-as évek elején finom pasztell technikájú képeket is festett. Művein bemutatta a kisváros életet, erre legjobb példaként a Piacsek bácsit bemutató sorozatot említhetjük. Kialakított egy sajátos stílust, amit ő maga „kukoricásnak” nevezett el. A technika lényege az volt, hogy a felhasznált olajfestéket vatta szerűen, foltonként hordta fel kartonpapírra.

Ez a stílus leginkább a fauvizmushoz vagy a pointillizmushoz hasonlítható, úgy, hogy tarka rikító színek is megjelentek benne. Késői korszakában drámai hatású íróportrékat, önarcképeket festett és készített pasztellel. A Róma-villában a festéshez gyakran nem a műtermébe elvonulva látott hozzá, hanem a kertben, családtagjainak, barátainak és állatainak körében.

Újító törekvéseinek elismertetésében jelentős szerepet játszott öccse, Ödön, aki vasutas létére remek műérzékkel rendelkezett, és amiben csak tudta, támogatta művész bátyját. Behatárolt anyagi keretek között, viszont korlátlan utazási lehetőségei által népszerűsítette bátyja, József műveit, és aztán létrehozott egy igen nívós képzőművészeti gyűjteményt Kaposváron. Az általa rendezett kiállításon Rippl-Rónai képei olyan nagy nevek körében kerültek bemutatásra, mint például Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Vaszary János vagy Kernstok Károly.

Rippl-Rónai nevéhez mintegy tízezer festmény és pasztellkép köthető, azonban ezek egy része mára már bizonyosan megsemmisült, valamint sok képe a tengerentúlon vagy ismeretlen helyen van. 2016 májusában például egy erdélyi magángyűjteményből került elő egy Ady Endrét ábrázoló pasztellkép, amely Rippl-Rónai munkájának bizonyult.

 

Rippl-Rónai megkésett szerelme

A festőt és szeretőjét, Bányai Elzát a festő felesége hozta össze egymással, amikor egy alkalommal a házaspár egy kisvendéglőben ebédelt. Rippl-Rónai felfigyelt egy különleges arcú pincérnőre, és felhívta rá felesége, Lazarine Baudrion figyelmét is. Az asszony tudta, hogy a férje épp modellt keres, így maga javasolta a festőnek, hogy hívják el a lányt a műterembe. Így indult az ismeretség az ekkor ötvennégy éves festő és az akkor még alig tizennyolc esztendős Bányai Elza között. A fiatal lány végül Rippl-Rónai magánéletére épp olyan felforgatóan hatott, mint a festészetére.

A müncheni évek után aztán a festő Párizsba ment, ahol Munkácsy Mihály keze alatt kezdett dolgozni, ám fokozatosan elhagyva mestere stílusát, lassanként rátalált saját hangjára. Ezekhez az új képeihez a várost járva keresett modelleket. Így ismerte meg a nőt, aki később a felesége lett. Lazarine Baudrion is festőnek készült. Házasságuk harmonikus volt. Egyetlen bánatuk az lehetett, hogy nem született gyerekük. Amikor aztán Lazarine húga váratlanul meghalt, Rippl-Rónai és a felesége magukhoz vették az árván maradt kislányát, Anette-et, akit a festő saját lányaként szeretett.

A feleség nem volt féltékeny Rippl-Rónaira, pedig a festő modelljeivel többször is szoros barátságba került. Olyan is előfordult, hogy valaki egy időre hozzájuk költözött, így érthető, hogy eleinte a pincérlányra sem gyanakodott egyáltalán. Elza jó ideig eleve csak szülői felügyelettel ülhetett modellt a festőnek, ám egy idő után kialakult a bizalom, így már egyedül is elengedték a műterembe. Az ártatlannak indult kapcsolatból azonban egyszer csak szerelem lett, ami szétrombolta az addigi családi idillt is. Lazarine egyre inkább a kaposvári házukban töltötte idejét, és a festő viszonya a nevelt lányával is megromlott.

 

 

Az utolsó időszak

Elza, akit ő csak Zorkának nevezett, tizenkét évig maradt a festővel, bár többször előfordult, hogy mással is létesített kapcsolatot. Zorka Rippl-Rónai köreiben igen kelendő és népszerű volt, ő pedig nem egyszer engedett az udvarlásnak.

Végül azért váltak el útjaik, mert a festő egészsége végzetesen megromlott. Három agyvérzése után, félig lebénulva hazatért feleségéhez a kaposvári házba, és ott töltötte aztán élete utolsó szakaszát. Zorka alakja Rippl-Rónai számára távolba veszett. Azonban a műértő közönség számára ezerarcú alakját mintegy háromszáz olaj- és pasztellkép őrzi, ezzel ő lett a magyar művészettörténet egyik legtöbbet ábrázolt modellje.

Ha szeretnél még többet olvasni a festészetről és a művészek fordulatos életéről, akkor nézz körül további bejegyzésekért a KreatívLiget Élményfestő Stúdió blog oldalán.

Blog

Élményfestés – Star Wars

A Csillagok háborúja (Star Wars) eredetileg egy több filmből álló sci-fi (vagy más megközelítésben) fantasy sorozat, amely George Lucas filmrendező ötletein alapszik és ő volt az, aki, az első forgatókönyveket írta. Az elkészült filmek cselekménye a „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…” élő szereplők történetét meséli el.   A Star Wars filmek története Az első filmet 1977-ben mutatták be, ez volt a ’Csillagok háborúja’, a film gyorsan megkerülhetetlen klasszikussá vált, amolyan kult-filmmé, amely számos más filmre és tudományos-fantasztikus műre is hatással volt. Az első filmet két további sikeres folytatás követte, az 1980-ban bemutatott ’A Birodalom visszavág’, illetve az 1983-ban bemutatott ’A Jedi visszatér’. Ez a három film alkotja az eredeti Star Wars trilógiát. Az első három filmet 1999 és 2005 közötti bemutatókkal egy előzmény trilógia követte, amely nem egyértelműen csak jó reakciókat váltott ki a rajongókból és a kritikusokból. 2015-ben újabb trilógia vette kezdetét, amely ’A Jedi visszatér’ című rész eseményei után játszódik és ’Az ébredő Erő’ című epizóddal indult, majd ’Az utolsó Jedik’ című résszel folytatódik és jelenleg a harmadik részt, a ’Skywalker kora’ címűt várjuk. A Star Wars filmek összességében hatalmas sikernek bizonyultak, az összes bemutatott film együttvéve már több mint 8,5 milliárd dollár bevételt termelt a mozik kasszáinál. Az

Olvass tovább »

Élményfestés – Virágzó cseresznyefák

A tavasz érkeztével virágba boruló cseresznyefák illatát és pompás kinézete meghatározó jelenség, amely sok mindenkinek tetszik. Nem lehet elfelejteni egy ilyen élményt, ha egyszer valaki megcsodálta a rózsaszín csodák, sokáig emlékezni fog rá. Egyáltalán nem meglepő, ha egy ilyen látvány a festőművészeket is megihleti, ez az illatos esemény örök téma lehet, amely minden évben kora tavasztól a természet ébredését jelzi mindannyiunk számára.   A díszcseresznye jellemzői Az akár tíz méteresre is megnövő, széles koronájú, számtalan nemesített változatban fellelhető fának nemcsak az a különlegessége, hogy a rózsafélék családjába tartozik, hanem az is, hogy nincs termése. A díszcseresznyék különleges jellemzője, hogy a porzók és a bibék helyett is sziromlevelek nőnek, így sterilek, tehát nem hoznak termést. Kizárólag a virágaik miatt, dísznek tartják őket. A cseresznye virága Japán nemzeti virága, számtalan zenei, képzőművészeti és irodalmi mű ihletője. A virágok színe napjainkra már igen széles skálán mozog. Nem csak hófehér és rózsaszín lehetséges, hanem a folyamatos nemesítéseknek is köszönhetően ezek mellett a sárgászöldtől kezdve jó pár színben felfedezhetőek még.   Turista látványosság Japánban A japán szakura, azaz magyarul cseresznyevirág nemzeti szimbólum, amelyet az évente tartott Hanami, azaz magyarul virágnézés fesztiválokon ünnepelnek meg az emberek. Az esemény sok ezer turistát is vonz a szigetországba minden

Olvass tovább »

Mitől lett igazán híres a Mona Lisa festmény?

Ha száz embert megkérdeznének, hogy melyik a világ leghíresebb festménye, valószínűleg a többségük egyből rávágná a választ, hogy a Mona Lisa. Teljesen jogosan egyébként, mert Leonardo da Vinci portréja a sejtelmes mosolyú hölgyről, a köré épülő legendákkal egy olyan jelenséget alkotnak, amelyet nagyon sokan ismernek. Ma már nehéz elképzelni, de ez nem mindig volt így. Bár az igazi műértők mindig nagy becsben tartották ezt a festményt, a nagyközönség évszázadokon át alig ismerte. Az 1860-as években kezdték el a művészettörténészek a reneszánsz festészet kiemelt alkotásai között emlegetni, de a laikus közönséghez ez az információ nemigen ért el. Karl Baedeker, a híres német útikönyvszerző Párizs nevezetességeit bemutató kötete 1907-ben konkrétan két mondatban emlékezett meg a festményről. Csak mellékesen lett megemlítve a Louvre kiállításainak igazi sztárjai, a Milói Vénusz és Szamothrakéi Niké szobrok mellett.   A Mona Lisa festmény eltűnése 1911-ben aztán a kép eltűnt a helyéről. Jellemző az akkori biztonsági körülményekre, hogy másfél napig ez fel se tűnt senkinek. A Louvre-ban kiállított műtárgyakat ugyanis éppen akkoriban egy nagyszabású projekt keretében egyesével lefotózták. A Mona Lisa hűlt helyét pedig mindenki azzal magyarázta, hogy biztosan éppen elvitték fényképezni. A Louvre teljes biztonsági személyzete akkoriban 150 őrből állt. Ez ezer helyiségre és 250 ezer műtárgyra

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü