Lavinia Fontana azon ritka női reneszánsz festők közé tartozik, akinek ismerjük a munkásságát. Valójában ő volt az első nő, aki saját jogán sikeres festői karriert futott be, a királyi udvar, vagy az egyház különösebb támogatása nélkül. Ez tette Fontanát úttörővé a női festőművészek között, no meg az a tény, hogy a bolognai egyetemen diplomát szerzett és nőként női aktokat is festett.
A festés, mint családi vállalkozás
Lavinia 1552-ben született Bolognában, édesapja nagy tekintélyű festőművész volt, tőle tanulta az első ecsetvonásokat. Úgy tűnik, az apák művészi vénája előfeltétele volt annak, hogy egy tehetséges nő is kibontakozzon, hiszen csak így juthatott megfelelő képzéshez. Több ismert női reneszánsz festő is az apjától tanulta az alapokat, mint például Artemisia Gentileschi és Angelica Kauffmann is. Ugyanakkor Fontana sikere -mint ahogy az előbb említett két hölgyé is- magas színvonalú munkáján és tehetségén múlott, nem a családi kapcsolatain. Már 13 évesen ő lett a családfenntartó, olyan kiemelkedően festett kamaszként is.
Fontana, a portréfestés mestere
Fontana leginkább portéiról ismert, amelyek jól szituált olasz nemeseket és méltóságokat ábrázolnak. A képek tanulsága szerint elsősorban bolognai nemes hölgyek voltak a legelkötelezettebb pártfogói, de olyan bolognai hátterű egyházi személyek, mint XIII. Gergely pápa is megbízója volt. Nem csak elhalmozták rendeléseikkel, hanem busásan meg is fizették Fontanát. Ez abban a korban igazán kuriózumnak számított az amúgy is ritka festőnők körében. Olyan elismert lett a szakmájában, hogy 1603-ban VIII. Kelemen pápa meghívta, jöjjön Rómába pápai arcképeket festeni.
Nagyon részletgazdagon ábrázolta a modelljei környezetét is, ez tette igen népszerűvé a jómódúak körében, hiszen a portré az őket körülvevő pompát is bemutatta. Volt olyan nemesasszony, akivel a munka közben annyira közeli barátságba került, hogy később gyermeke keresztanyjának kérte fel egykori megrendelőjét.
Az első nő, aki aktokat is festett
Lavinia egyházi témájú képek alkotásában is jeleskedett, oltárképei több olasz és spanyol templomban megtalálhatóak. Az, hogy nőként megbízásokat kapott oltárképek festésére, szokatlan dolognak számított abban a korban. Az, hogy történelmi festményeket is készített, még szokatlanabb. De egyik sem olyan figyelemre méltó, mint az a tény, hogy néha meztelen alakokat is ábrázolt, ez évszázadokon keresztül ugyanis tiltott volt a női festők számára. Aktjai gyakran olyan klasszikus alakokat idéztek meg, mint Mars, Vénusz és a Minerva.
A művésznő rendhagyó családja
Lavinia egy művésztársához, Gian Paolo Zappihoz ment feleségül, aki egyben apja tanítványa is volt. Önarcképét, melyet a Zappi családnak festett eljegyzési ajándékként, fő műveként tartják számon. Saját magát tükörben nézte festés közben, hogy minél pontosabban ábrázolhassa vonásait. A kép címe Egy szűz portéja szolgájával, melyen egy korabeli zongoránál ülve ábrázolja magát, háttérben szolgálólányával.
Férjével meglepően modern felfogásban irányították családi életüket. Fontana volt a kenyérkereső, míg házastársa munkájához asszisztált neki és ügynöke volt, valamint a gyermekeiket nevelte. Igen népes családról gondoskodtak, de tizenegy gyermekük nem jelentett akadályt Fontana fényes festői karrierjének kibontakozásában. A sok munka és a család mellett doktori címet szerzett a Bolognai Egyetemen, és a Római Akadémia tagja lett.
Róma, a végső nyughely
Élete utolsó évtizedében Rómában élt és dolgozott, ahol annyira tisztelték, hogy arcmását gyönyörű bronz pénzérmére tették nagyrabecsülésük jeléül. Fontana több önarcképet festett, ahol sikeres művészként és művelt nőként ábrázolja magát. Úgy tűnik, nem érdemtelenül. 1614-ben, 62 éves korában, Rómában érte a halál és a Santa Maria Sopra Minerva templomban temették el.
Több, mint száz művéről van tudomása a kutatóknak korabeli dokumentumok alapján, de csak 32 aláírt és keltezett műve ismert. Ezeken túl még 25 képet tulajdonítanak neki, így ő a legnagyobb ismert életművel rendelkező reneszánsz női festő.
főoldal
események
kosár
menü