Elérkezett minden idők legfurcsább, legnagyobb körültekintéssel szervezett olimpiája. Minden szem Tokióra szegeződik, és megkezdődik a küzdelem a ötkarikás játékokon. A résztvevő sportolók közül sokaknak van civil szakmája is magas szintű sportkarrierjük mellett. Mi magyarok, egy tornában és festészetben is egyaránt sikeres sportolóval, Gellért Imrével büszkélkedhetünk ebből a szempontból. Grünfeld Imre néven született 1889. július 24-én Budapesten. Később, 1915-ben magyarosította nevét Gellértre. Amerikában Emery Gellert néven vált ismertté, a mai napig igen népszerűek festményei az amerikai aukciós oldalakon.
A bohém tornász
Az 1912-es – Stockholmban rendezett – olimpiára 121 fővel érkezett a magyar csapat. Végül 8 éremmel tért haza a küldöttség, ebből 3 arany volt. Különösen emlékezetes év volt ez a magyar tornasportnak, hiszen ebben az évben állhatott először dobogóra magyar tornászcsapat olimpián. Akkor még más volt a kerete a versenynek, öt nemzet 91 sportolója vágott neki a megmérettetésnek, ahol a magyar csapat szerezte meg a történelmi ezüst érmet Olaszország mögött, Nagy-Britannia előtt.
Ezen csapat tagja volt a művészlelkű Gellért Imre is, aki háromszor nyert magyar bajnokságot 1909-ben, 1911-ben és 1912-ben. Többek között a Postás és az MTK sportolója volt, egyik klubtársa, Dückstein Zoltán ezt nyilatkozta róla:
“Gellért festőművész, bohém, művészhajlamú ember, egész tornászásában kifejezésre juttatta ezt a jellemvonását. Egy-egy gyakorlata, melyet jókedvében eszelt ki, valósággal drámai feszültséget váltott ki a szakértő nézőkből. Egyszer-másszor tréningben a korláton kézen állva huszonöt támaszcserét is csinált valamely divatos valcer ütemére.”
A versenyzés során, ahol a precizitás kulcsszerepet kap, nem szolgált javára ez a bohém könnyedség, könnyelműség. A korabeli sajtó azt írta róla, hogy nagyon tehetséges versenyző, munkájában csak a túlerőltetett lengéseket és a túlságos homorítást lehet hibáztatni. Ha több figyelmet fordítana az iskolagyakorlatokra, igen jó versenyző lenne belőle.
Utazás az ismeretlenbe
Gellért Imre időközben egyre inkább a művészet felé fordult, a rajzolást és festést helyezte előtérbe a sport helyett. Huszonnégy évesen megkezdte tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, 1919-ben őt érte a megtisztelő feladat, hogy elkészítse a Fővárosi Orfeum előcsarnokának festményeit.
Az ő életét is felforgatta a világháború, a főiskoláról egyenesen a frontra vitték. A háború után folytathatta tanulmányait, de nem sokkal később, 1920-ban, minden pénz nélkül egy ingyen hajójeggyel Amerikába utazott.
Az amerikai karrier
Már a hajón sem ült ölbe tett kézzel, az első osztályon utazókról portrékat készített, így már 150 dollárral a zsebében léphetett a szárazföldre.
Kezdetben egy New York közelében lévő strandon készített karikatúrákat fürdőzőkről, 25 centért cserébe. Ezzel egészen jól keresett, de a strandfényképész riválist látott benne és hamarosan elintézte, hogy lapátra kerüljön. Ekkor újra munka nélkül maradt és elkeseredésében már-már azon gondolkodott, visszatér Magyarországra. Szerencséjére befutott egy nagyobb munka, amely anyagilag egyenesbe hozta. Egy frissen felújított étterem 52 yardos freskó megfestésére adott neki megbízást. Ezután Clevelandba utazott és elkészítette az amerikai magyar karrierek albumát. Az itt töltött 5 év alatt volt még egy jelentős munkája, az ottani Reform-templom freskóinak megfestését bízták rá.
Ahogy egyre ismertebbé vált, úgy szaporodtak meg az egyéni megbízásai is. Tematikája nagyon széles körű, művészetének sokoldalúságát mindig hangsúlyozzák a kiállításainak kritikusai. Itthon elsősorban expresszív tájképek festőjeként tartják számon, de Amerikában elismert grafikus, portréfestő. Portréiban sem tudta megtagadni karakter- és humorérzékét, még ha ez nem is mindig tudatosodott modelljeiben. Talán még önmaga sem vette ezt észre önarcképei készítésekor, ezeken érezni ugyanis atléta alkatának eltúlzását.
1931 után Los Angelesben talált otthonra, ott és más amerikai nagyvárosokban több kiállítása is volt. Az is megbecsültségét jelzi, hogy a new yorki zsinagóga freskójának megfestését is rábízták, amely azt a jelenetet ábrázolja, ahol József megfejti a fáraó álmát.
Örökké tornász
A festészet mellet azért a tornász mivoltát sem hanyagolta el teljesen. Ennek ékes bizonyítéka, hogy még 1934-ben is aranyérmet szerzett egy Los Angeles-i versenyen. Előtte 2 évvel, 1932-ben önkéntesen jelentkezett a magyar torna szövetség akkori kapitányánál, korábbi edzőjénél, hogy szívesen részt venne a los angelesi olimpián, ha szükség van rá. Még azzal is humorizált, hogy vele tudnának spórolni, hiszen helyben van, nem kell kiutaztatni drága pénzen. Végül volt edzője, Kmetykó János nem őt hívta, ami végül jó döntésnek bizonyult, mert a Magyarországot képviselő Pelle István 2 arany- és 2 ezüstéremmel térhetett haza.
Egy produktív és hosszú élet után, 1982-ben halt meg az Egyesült Államokban. Sokszínű életműve és nem mindennapi tornász teljesítménye megérdemli, hogy emlékezzünk rá és számontartsuk
főoldal
események
kosár
menü