Közös kiállítással emlékezik a 170 éve született Csontváry Kosztka Tivadarra a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. Az évfordulós Csontváry 170 tárlat Budapesten 2023. április 13-tól, Pécsen pedig augusztus 1-jétől lesz látható. A mintegy 40 művet felvonultató kiállítás tisztelgés a magyar festészet történetének egyik legeredetibb és legismertebb alkotója előtt.
Csontváry évfordulós tárlat
A festőgéniusz műveit legnagyobb számban őrző két közgyűjtemény anyagából összeállított tárlat a Szépművészetiben három hónapig, azaz július 16-ig látogatható. Az életművet átfogóan bemutató közös kiállítás augusztusban érkezik Pécsre, az idén 50 éves Csontváry Múzeumba. A közös tárlatot november 5-ig láthatja a baranyai város közönsége. A Szépművészeti Múzeumban utoljára 60 évvel ezelőtt, 1963-ban nyílt kiállítás Csontváry műveiből. Pécsen pedig a Csontváry Múzeumban látható alkotások első alkalommal egészülnek ki a fővárosi gyűjteményben őrzött művekkel.
A két intézmény egyesített gyűjteményének köszönhetően együtt lesz látható Csontváry híres Önarcképe és Magányos cédrusa, a nagy méretű Taorminai görög színház romjai című alkotása és a Nagy Tarpatak a Tátrában című festménye, ahogy a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban és a Jajcei vízesés című művek is.
Csontváry festészete
Talán az egyik legkülönösebb és legkülönlegesebb magyar festőművész Csontváry Kosztka Tivadar. 1880 őszén – már évek óta patikusként dolgozva – egy amolyan isteni sugallatra fordult a festészet felé. Egyre erősödő hivatástudata sem a gyógyszerész szakma felé terelte, bár még hosszú éveket töltött el tanult szakmáját gyakorolva, hogy elegendő pénzt gyűjtsön a későbbi tanulmányaira és utazásaira.
Egyes véleményekkel szemben Csontváry nem volt autodidakta festő, több helyen és mesternél tanult Németországban, Olaszországban, valamint Párizsban. Az 1890-es évek második felétől folyamatosan úton volt és mindenhol festett. Ebben az időszakban készültek azok a több négyzetmétert lefedő tájképei, amelyek az örökösei „jóvoltából” az enyészeté lettek volna mind, mert a jó minőségű vászon alapra készített képeket anyagárban, kocsiponyva céljára akarták értékesíteni.
Szerencsére jókor volt jó helyen Gerlóczy Gedeon építész, aki végül 1919 őszén nemcsak a festményeket, de Csontváry írásait, jegyzeteit, feljegyzéseit is megvásárolta, ezzel megmentve a hagyatékot az utókor számára és megteremtve az alapjait egy majdani múzeumnak, amely végül Pécsett valósult meg, több mint fél évszázaddal később.
Csontváry világszemlélete és stílusa
Korát jóval megelőzve volt az egészség és a szervezetet károsító anyagoktól mentes élet lelkes híve. Ezt a szemléletet a saját cselekedeteiben is megmutatta. Alkohol, gyógyszerek (kábítószerek) és hús fogyasztása nélkül élte le életének utolsó harmadát.
Kevesen tudják róla, de gondolatait és világnézeti, vallási fejtegetéseit irodalmi igényességű művekben fejtette ki, amelyek közül több nyomtatásban meg is jelent.
Festészete nem igazán sorolható be egy festészeti stílusba vagy irányzatba sem, önmagát a „napút festőjeként” határozta meg, amely egy maga alkotta kifejezés. A napút festőjének lenni nagyjából azt jelenti, hogy a fény és a levegő egyszerre történő megjelenítését tartja szem előtt, mint ahogy teszi ezt a plein air festészet, tehát végső soron azzal rokon az ábrázolásmódja és a módszerei.
A képein jellemző színhasználat segítségével jelenítette meg a nap (fény) és a környezet állandó kölcsönhatását, ahol a fény egy áramló energiaként van jelen, életre keltve mindent, amire rávetül. Az energiaáramlás intenzitását a színekkel érzékeltette, az erőteljes árnyalatok használatával felerősítette képei fő motívumát.
További eszköze volt a felvitt festékréteg vastagsága, amellyel még hangsúlyosabbá tudott tenni fontos részleteket, plasztikusan kidomborítva és ezzel előtérbe helyezve azokat.
Csontváry anyaghasználata és technikája
Bár a művészettörténészek álláspontjai nem teljesen egyeznek abban a kérdésben, hogy pontosan milyen festéket használt a festő a képeihez, hogy azok a mai napig is csodás színekben ragyognak, abban azért biztosak lehetünk, hogy Csontváry, mint képzett patikus, gyógyszerész, magas fokú kémiai ismeretekkel rendelkezett, és mint ilyen szakember, egyáltalán nem valóságtól elrugaszkodott elképzelés, hogy a festékeit egytől egyig saját maga keverte ki magának.
Az általa kikevert és felhasznált festékek nem tartalmaztak olajszármazékokat, ezért is lehetnek a színei a mai napig olyan ragyogók. Az olajfestékek köztudomásúan lassan száradnak és az évek alatt egyre sötétebbé válnak. Csontváry azonban egyedi módon anilin alapú festékeket használt. Ezek alapanyagát az alapként szükséges vásznakhoz hasonlóan a Gácsi Posztógyárból szerezte be. Az ő idejében itt működött Közép-Európa egyik legnagyobb textilüzeme, amely az 1800-as évek végén bekövetkező gazdasági visszaesés és kereslet csökkenés miatt valószínűleg potom pénzért vált meg a felhasználásra nem került festékpor készleteitől.
A posztógyár festékporai lettek tehát az alapanyagai Csontváry maga kevert festékeinek, amelyekkel elkészíthette első képeit. Mivel aztán ezek hosszabb távon is jónak bizonyultak, később sem cserélte le azokat. Így képei könnyen azonosíthatóvá váltak a kutatók számára, hiszen elég csak a vászonra felvitt festék anyagának vizsgálata az azonosításhoz.
Az általa kevert festék jó fedőképességgel rendelkezett és a sűrűségét a felület nagyságához mérten tudta változtatni. Az általa alkalmazott festési technika hasonlított a freskófestéshez. Annyi különbséggel, hogy ő vászonra vitte fel ecset és festőkés segítségével a festékrétegeket.
Csontváry színkeverése egészen egyedi. A sárga, vörös és kék alapszínek és a fehér-fekete kontrasztok professzionális használatával elérte, hogy az emberi szem számára érzékelhető színeket a lehető legjobban vissza tudja adni a vásznain.
főoldal
események
kosár
menü