Kiállításajánló – El Greco

Első alkalommal láthat a magyar nagyközönség El Greco életművét átfogóan bemutató kiállítást Budapesten. A tárlat célja, hogy széles körű áttekintést adjon az európai művészet történetének egyik legkiemelkedőbb mestere, El Greco, azaz Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) életművéről. Bemutatva a festő teljes formai komplexitását és nagy ívű stílusfejlődését. Az összesen csaknem hetven művet bemutató kiállításon a látogatók több mint félszáz alkotást láthatnak a spanyol-krétai mestertől.

 

A Szépművészetiben látható El Greco festmények

A Szépművészeti Múzeum őrzi a kontinens egyik legjelentősebb spanyol festészeti gyűjteményét, benne többek között Spanyolországon kívül Európában a legtöbb, öt darab saját kezű El Greco festménnyel. A Szépművészetiben látható művek mellett erre a tárlatra több mint negyven magán- és közgyűjtemény, például a madridi Museo Nacional del Prado és a Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a toledói Museo del Greco, a párizsi Musée du Louvre és a londoni National Gallery kölcsönzött alkotásokat.

A nagyszabású bemutatóra olyan kiemelkedő művek érkeznek Budapestre, mint például a Szent Sebestyén a palenciai katedrálisból, a Krisztus megkeresztelése a madridi Pradóból, a Szent Lajos francia király egy apróddal a párizsi Louvre-ból, A kufárok kiűzése a templomból a londoni National Gallery-ből, az Idősebb Szent Jakab mint zarándok a  toledói Érsekséghez tartózó San Nicolás de Bari-templomból, vagy szintén Toledóból, a Santo Domingo el Antiguo-kolostorból kölcsönzött, Krisztus feltámadása című oltárkép, amely eddig még sosem hagyta el a várost.

A tárlat időrendben vezeti végig a nézőt azokon a földrajzi helyeken, művészeti központokon, ahol a mester megfordult. Különös tekintettel a festői formálódását döntően befolyásoló itáliai városokon. Velencén és Rómán keresztül egészen Toledóig, ahol élete több mint felét töltötte és ahol művészete a maga teljességében kibontakozott. A 2023. február közepéig nyitva tartó tárlat hét tematikus szekcióban és kronológiai sorrendben mutatja be a kiállított műveket.

A kiállításon látható félszáz saját kezű remekmű a művész korai, itáliai éveiben, a bizánci ikonfestészet hagyományait még erősen magukon hordozó, kis méretű fatáblákra festett képeitől indulva a már Spanyolországban készült, nagy méretű oltárképeken, a magánáhítatot szolgáló, közvetlenebb vallásos ábrázolásokon, valamint világi portrékon át, egészen utolsó korszakának látomásszerű alkotásaiig mutatja be munkásságát és páratlan stílusfejlődését, köztük több emblematikus, már El Greco életében nagy népszerűségnek örvendő kompozícióval.

A nagyszabású kiállítás El Greco életművének átfogó bemutatásán túl kitér a különböző művészeti közegekre is, amelyekben a művész élt és tanult. Továbbá ismerteti két, biztos attribúciójú művekkel rendelkező tanítványa, Luis Tristán, illetve fia, Jorge Manuel Theotokopuli munkáit is.

 

El Greco története

El Greco Kréta gazdag művészeti közegében nőtt fel és tanult. A szigeten a 16. század közepén számos festőműhely működött. Ezek főként hordozható ikonok készítésével foglalkoztak. Az ábrázolások szemléletmódjukban és szimbolikus jellegükben egyrészt a bizánci művészet hagyományaihoz kötődtek, másrészt már a nyugati, főként itáliai reneszánsz újfajta formanyelve és kompozíciós modelljei is feltűntek rajtuk. El Greco a kis méretű táblákon temperával dolgozott, ötvözve a helyi tradíciókat a velencei festésmód iránti érdeklődésével. Itáliai tartózkodása alatt egyre jobban megismerte a nyugati művészetet. A Velencében töltött három év meghatározó iskolának bizonyult számára. Bár Itália más részein, főként Rómában is folytatott hosszas és jelentős tanulmányokat.

A vászonalapú olajfestésben szerzett jártasság mellett a nyugati művészet más alapvető aspektusait is elsajátította. Többek között a színkezelést, a jelenetfelépítést, vagy a táj és a tér koncepciójának beható vizsgálatát. El Grecónak Spanyolországban nyílt lehetősége kibontakoztatnia egy érett festő teljes alkotóképességét és eszköztárát. Első toledói megbízásai a nagyszabású és bonyolult kompozíciójú művek kivitelezésében szerzett rendkívüli képességről tanúskodnak.

El Greco az 1580-as évek elejére vitathatatlanul a toledói vallásos művészeti közeg meghatározó alakjává vált. Letelepedésétől 1614-ben bekövetkezett haláláig egy kisebb műhelyt vezetett. Itt a bonyolult kivitelezésű retablók (oltárfelépítmények) mellett vallási témájú képeket is festettek. A művész a kor kasztíliai vallásosságának leghatásosabb témáinak képi megjelenítéseit alkotta meg. A Szent Család-, a Keresztvivő Krisztus-, a Krisztus az Olajfák hegyén-, az Angyali üdvözlet- vagy a Krisztus a kereszten-jelenetekről számtalan ismétlés és replika készült a műhelyben.

Szintén gyakoriak voltak a szenteket ima vagy eksztatikus látomás közben, félalakos és a nézőhöz közeli beállításban ábrázoló festmények, melyek intenzív kifejezőerejüknek köszönhetően nagymértékben előrevetítették a spanyol barokk esztétikáját. El Greco tudatában volt e művei kedvező fogadtatásának. Minden bizonnyal a nagy itáliai mesterek (Raffaello, Tiziano, Michelangelo) példájára – rézmetszetek útján próbálta művészetét és hírnevét tágabb körben terjeszteni. Ez a fajta önreklámozás kétségkívül elősegítette legnépszerűbb kompozícióinak sikerét.

 

Portréfestészet El Greco módra

El Grecónak köszönhető Toledóban egy olyan műfaj bevezetése, amely Spanyolországban a király környezetében és az udvarban született. Ez a világi portré. A festő a velencei arcképfestészet eszközeit a spanyol ízléshez és igényekhez igazítva, élénk kifejezőerővel teli portrétípusokat alkotott. Ezek a reneszánsz legjelentősebb arcképfestői közé is emelték.

A Szépművészetiben látható kiállítás El Greco végső alkotószakaszára koncentráló válogatással zárul. Utolsó korszakában egyre inkább műhelye jelentős közreműködésével dolgozott. Ugyanakkor ebből a periódusból származik néhány leginkább zavarba ejtő alkotása is, amelyek bizonyítják, hogy szüntelenül kereste az új kifejezésmódokat. Késői művein a tér és az alakok formai játékokká olvadnak össze, amivel évszázadokkal előre megelőlegezte a modern művészet megközelítésmódját.

A kiállítás különlegessége, hogy a krétai-spanyol mester életművéből csupán négy rajz maradt fenn, ezekből kettő, a Keresztelő Szent János és a Szent János evangélista című alkotások is megcsodálhatók a tárlaton.

Blog

Élményfestés – Bicikli

Egy korábbi bejegyzésünkben már pontról pontra végigjártuk, hogy milyen állomásai voltak a kerékpár fejlődésének, amíg végül elérte azt a kinézetet és működési mechanizmust, ahogyan napjainkban is használjuk ezt a remekbe szabott közlekedési és sporteszközt. Most egy kicsit tovább kalandozunk a témában, tartsatok velünk!   Kerékpár vagy bicikli? Mindkét elnevezést használjuk, a kerékpár talán kicsit szofisztikáltabb, a bicikli pedig utal a járgány kétkerekű mivoltára és a köznyelvben ez a szó formálódott tovább szlenggé. Ennek a szónak lettek aztán becézett formái, amelyeket a fiatalabb generáció tagjai is szívesen használnak, mert viccesek. Így lett a bicikliből bringa, bicaj, bicó, canga és néha még cenga is. Ugye, hogy mindannyiunknak ismerősek ezek? A kerékpár szó megalkotása egyébként Szekrényessy Kálmán nevéhez fűződik, aki korának egyik legsokoldalúbb férfija lehetett. Egy személyben ő volt az első magyar úszó, az első magyar sportlap-alapító, szerkesztő, író, repülőgép-konstruktőr, több sportág hazai meghonosítója, az MTK és számos más sportklub alapítója, dísztagja és elnöke, a Balaton és a Boden-tó első átúszója, az Irodalmi Társulat titkára, dzsidáskapitány, a kerékpár mellett az erőgép szavunk megalkotója is.   A kerékpár feltalálása Vannak, akik szerint már a kereket és aztán később pedig a kerékpárt is egy lusta ember találhatta fel, vagy legalábbis olyan valaki, aki nem szeretett

Olvass tovább »

Élményfestés – Róka

Napjaink egyik „legfelkapottabb” állata a láma, a lajhár és a flamingó mellett: a róka. Sikerét jellegzetesen helyes pofájának és sikkes kinézetének is köszönheti. A vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó a Földön. Megtalálhatjuk az északi sarkkörtől kezdve egészen a mediterrán vidékekig, Közép-Amerika és Észak-Afrika néhány területén, és a nagy ázsiai sztyeppéken is. Magyarországon mindenhol előfordul, amit elsősorban a kiváló alkalmazkodóképességének köszönhet. Ahogy a természetes élőhelyei beszűkültek, úgy költözött be az emberi településekre és mezőgazdasági termőterületekre is.   A rókák külalakja és képességei Általában vöröses-sárgás barna a színe, felülnézetben inkább rozsdavörös a bundája, a hasa és a végtagok belső oldala pedig fehéres. Sárgásvörös szőrméje sűrű és puha. Homlokán, vállain és háta hátulján a farok tövéig fehéren foltos; ajka, pofája és torka ugyancsak fehér. A végtagokon fehér sáv vonul lefelé, a fülek a mancsokhoz hasonlóan feketék. Farka hosszú és bozontos. Esetenként a farok hegyén fehér szálak nőhetnek vagy éppen teljesen fehér a farka. Nagyon ritkán, de Magyarországon is előfordul teljesen fekete egyed, amit a vadászati szaknyelvben „szenes rókának” hívnak. A vörös róka nagy számban tenyésztett színváltozata az ezüstróka. Mérete a kis, illetve a közepes termetű kutyákéhoz hasonló, de azoknál jóval karcsúbb és nyúlánkabb. Koponyája is hosszabb, arcorra pedig hegyesebb a kutyákénál. A

Olvass tovább »

Élményfestés – Cicák

Nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb háziállat a cica. Több ezer éve társa az embernek ez a barátságos, hízelgő, pihe-puha állat, amely sokak magányán enyhít, vagy éppen tesz teljesebbé egy családot. A legtöbb macskatartó arról számol be, hogy kedvence mindig megérzi, hogy milyen a gazdája hangulata, és aszerint keresi a kapcsolatot vele. Ha kell játszani hívja, bújik hozzá, hízeleg dorombol, vagy éppen rá se hederít. A következőkben néhány érdekességet mutatunk be erről a páratlan állatról.   Az első bizonyíték a macska-ember barátságra Ez a rendkívül ügyes ragadozó egyes tudósok szerint körülbelül 10 000 éve kezdett az ember társaságában élni. Erre 2004-ben talált bizonyítékot egy francia kutató, Jean-Denis Vigne egy ciprusi sírban. A  körülbelül 9500 éves holttest mellett egy macska csontváza is hevert. Mivel a cicák nem őshonosak Cipruson, az állat a közeli levantei partokról kerülhetett oda. Ez a lelet bizonyítéka a tudatos macska-ember együttélésnek, és ez a felfedezés nagyjából összhangban van a genetikai kutatások eredményeivel, melyek szintén ezt a földrajzi és időbeni eredetet valószínűsítik a macskák háziasításával kapcsolatban.   A cicák világhódító útja Az ókori Egyiptomból 4000 évvel ezelőttről vannak írásos bizonyítékok arra, hogy az egyiptomiak tartottak macskát háziállatként. Kezdetben szent állatként tisztelték őket, olyannyira, hogy elpusztításuk halálbüntetést vont maga

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü