Az év hűvösebb felében és a karácsony közeledtével mindig több figyelem irányul a szarvasokra, mert az ünnephez, a téli tájhoz kapcsoljuk ezeket a csodálatos állatokat. Ugyanakkor a szarvasbőgés és az egymásnak csapódó agancsok zaja már az őszi erdő csendjét felverik. Télen pedig, az ünnepek közeledtével a szarvasok a Mikulás érkezése és a karácsony kapcsán is felbukkanó szereplők. Dekorációként, hangulatelemként is sok otthonnak válnak díszévé ebben az időszakban.

 

Mit tudunk a szarvasokról?

A szarvas a párosujjú patások közé tartozó emlősállat. A szarvasok legtöbb faja – az őzekkel együtt – a szarvasfélék családjába tartozik. Egyes nyelveken egyazon szó jelöli a szarvast és az őzet is.

A magyar nyelvben a szarvasmarhához hasonlóan a szarvas hímjét bikának, a nőstényét tehénnek, a kicsinyüket pedig borjúnak nevezzük. A szarvasbika legfeltűnőbb testi jellegzetessége természetesen az agancsa. A rénszarvasnál a tehénnek is van agancsa, a többi szarvasfajnál pedig csak a bikának.

A Kárpát-medencében ma élő két szarvasfaj közül csak a gímszarvas őshonos. A dámszarvas (vagy más néven dámvad) betelepítéssel került a régióba, amely esemény pontos időpontja vitatott.

Európa, Ázsia és Amerika északi vidékein él a hatalmas termetű jávorszarvas és a háziállatként is tenyésztett rénszarvas. Indiában a pettyes szarvas, az amerikai földrészen pedig a fehérfarkú szarvas a leggyakoribb.

 

A szarvasok agancsa

Az agancsokat minden évben levetik, és helyette újat növesztenek. Az agancs az úgynevezett rózsatőből nő ki. A fejlődő agancsot vérerekben gazdag bőr, úgynevezett háncs borítja. A szarvasbőgés kezdete előtt a háncs alatt a szarvas agancsa megcsontosodik, majd az állat ledörzsöli róla a háncsot. A párzási időszak után az agancs és a rózsatő között puha, porcos szövet képződik, ami aztán elősegíti a már szükségtelenné váló agancs leválását.

A vadászok gyakran úgy követik a szarvasok mozgását, hogy megfigyelik azokat a helyeket, ahol a háncsdörzsölést végzik az állatok. A bikák tulajdonképpen úgy jelölik meg területük határait, hogy a fákhoz dörzsölik szagmirigyeiket.

Minden szarvasfajnak sajátos, rá jellemző alakú agancsa van. Például a fehérfarkú szarvas agancsán egy felfelé álló főágból ágazik ki több kisebb, szétálló ágacska, a dámszarvas és a jávorszarvas agancsa viszont lapátos elrendezésű. Az öszvérszarvas legközelebbi rokona a fehérfarkú szarvas, de az öszvérszarvas agancsa közvetlenül a tő fölött kettéágazik, a majd ez a két ág kettéágazik. Így elmondható, hogy a két faj agancsa nagyon is különböző, aki ért hozzá, mindig meg tudja mondani, hogy melyik állathoz tartozik egy már levált agancs.

Sok szarvasnak nagy, lenyűgöző fő agancsága van, több kisebb mellékággal. Ezt a formát a vadászok és a gyűjtők is igen nagyra értékelik. Magyarországon az erdőben talált levált agancsokat tilos hazavinni.

 

A szarvasbőgés

A gímszarvas párzási időszakát nevezzük szarvasbőgésnek. A szarvasbika jellegzetes hangja a tehenek terelgetését szolgálja, és jelzés a többi bikának arról, hogy mindenki tudja közülük, hogy ki a hárem ura. A gímszarvas bika jelzi a többi bikának a tehenek feletti kizárólagos szaporodási jogát. Így a bőgés alapján a bikák információt szereznek egymás testi erejéről, elszántságáról és nem utolsó sorban pozíciójukról. A szarvasbőgés is már egyfajta versengés a bikák között.

A dámszarvas párzási időszakban hallatott hangját barcogásnak nevezzük, amely a bőgéshez hasonlatos, de azért azzal össze nem téveszthető. Időben a gímszarvas bőgése utáni időszakban hallhatjuk az erdőben. Az őz szaporodási időszakában a hangadásnak nincs jelentősége. Az őzek tavasz végén kijelölik territóriumaikat, majd ezt a nyári szaporodási időszakig védelmezik, az azon tartózkodó, azon áthaladó sutákkal párosodnak.

A szarvasok csatája

A versengés a szarvastehenekért több szinten mehet végbe, amelynek a bőgés csak az első fázisa. Amennyiben hang alapján a hárem ura hasonlóan erősnek ígérkezik, mint a trónkövetelő, úgy utóbbi felkeresi legyőzendő ellenfelét. A személyes találkozás során felmérik az erőviszonyokat egy párhuzamos séta során, ahol egymás mellett elsétálva, bőgve, agancsot mutogatva próbálják eldönteni, melyikük is a rátermettebb. Amennyiben még így sem egyértelmű a helyzet, hogy melyikük az erősebb, úgy összecsapnak az agancsok, megkezdődik a csata a szarvasok között.

 

Szarvasok az élményfestéseken

Nézz körül az Események menüpontban található képek között és keresd a szarvasos festményeket, amelyekkel igazán hangulatos őszi vagy téli enteriőrt teremthetsz az otthonodban.

Gyere hozzánk csodás képeket festeni az őszi-téli időszakban is. Szeretettel várunk!

Blog

Élményfestés – Naplemente

Biztosak vagyunk benne, hogy sokaknak a nyár a kedvenc évszaka. Ilyenkor a hőmérséklet már esténként sem kellemetlenül hűvös, többet süt a nap és később nyugszik le. Ezzel sokat javíthat a kedélyállapotunkon, mert a nappalok jó hosszúak és szép naplementéket is megcsodálhatunk. Ebben az időszakban véget ér az iskolákban a tanítás, senkit nem terhel már a tanulás kényszere. Akik pedig már hosszú évek óta dolgoznak, tudhatják, hogy mekkora megkönnyebbülést hozhat a számukra, amikor belátható távolságra kerül a nyári szabadság időszaka. Ebben a felszabadult időszakban igyekeztünk sok szép festménnyel készülni a foglalkozásainkon, közbeiktatva olyanokat, amelyek témájukban is a nyarat és a tengert idézi. Jó, ha ezeket elkészítve később is vissza tudunk gondolni a meleg, napsütötte napjainkra és a nyári élményeinkre.   Balatoni tájképek Nekünk magyaroknak a Balaton nem egy egyszerű tó, hanem inkább már fogalom. Gyermekkori nyarak szép emléke, szerelem és csodálatos naplementék, színek, illatok, élmények kavalkádja a fejünkben és a szívünkben. Akár az északi, akár a déli part áll inkább közelebb a szívünkhöz, abban egyetérthetünk, hogy a Balaton egy jelkép. A magyarországi festők az 1850-es évektől fokozatosan fedezték fel maguknak a tó szépségét és jelenítették aztán meg a festményeiken, hogy a nagyközönség számára is megmutassák azt. A leghíresebb magyar festőművészek, akik

Olvass tovább »

Élményfestés – Ábrázoljunk textilt!

A textil nagyon régóta jelen vannak a festményeken, mint ruhanemű és úgy is mint a háttér része, drapéria, függöny vagy bútorkárpit formájában. Sokféle felületű, struktúrájú és mintájú lehet egy textil, nem beszélve arról az esetről, amikor redőkbe rendeződve a színe is több árnyalatban köszön vissza, mert a különböző fény- és árnyék hatásokat a szemünk így érzékeli. A felsorolásból is láthatjuk, hogy nincs könnyű dolga annak, aki élethű vagy legalábbis plasztikus textil ábrázolást szeretne „elkövetni” az általa készülő képen vagy rajzon. Ebben is szeretnénk segíteni a hozzánk fordulóknak, amikor élményfestésre invitáljuk őket.   Textilek és drapériák a festészetben A gótika idején a festészet túlnyomórészt az egyház szolgálatában állt, de azért fokozatosan komoly átalakuláson ment keresztül. Az ábrázolásokon lassanként eltűnt az alakokat szegélyező vastag kontúrozás, amelynek hatására oldódni látszott a képek addigi merevsége. Megjelent a természethű ábrázolásmódra való törekvés, az érzelmek megjelenítése és a környezet fontosságának hangsúlyozása. A mozgás és a drapéria ábrázolása is finom vonalvezetést és lágy festőiséget igényelt. A ruhaneműk sokasága, redőzöttsége, színei és fény-árnyék játékai ugyanúgy jelentősen hozzátettek a festmények képi világához, mint az ábrázolt alakok dinamikája. A színek használatával ráadásul sok mindent ki lehetett fejezni, amely lehetőséget a festők előszeretettel használták is. A reneszánsz idején már erőteljes hangsúllyal

Olvass tovább »

Eltűnt és megkerült festmények – Mona Lisa

Éppen 110 éve, hogy Leonardo da Vinci leghíresebb műalkotásának, a Mona Lisának egyszerűen lába kélt. A rendőrségnek két éven át fogalma sem volt, merre lehet a Louvre-ból ellopott festmény. A nagyszabású nyomozás során még Picassót is a gyanúsítottak közé sorolták. A tolvajlás tárgyát képező képet mindenki ismeri, azonban azt kevesen tudják róla, hogy egy rablás kapcsán ismerte meg az egész világ. A képről pár szót már írtunk egy korábbi bejegyzésünkben.    A festmény eltűnését nem az őrök vették észre Egy francia festő, Louis Béroud augusztus 22-én úgy döntött, hogy felkeresi kedvenc képeit a nagy hírű múzeumban. Azonban döbbenten tapasztalta, hogy a híres reneszánsz festménynek csak a hűlt helyét látja a falon. Mivel Louis Béroud aznap pont a Mona Lisa festési technikájának tanulmányozása végett ment a múzeumba, rögtön megkérdezte a biztonsági őröket, merre találja a képet. A személyzet első körben azt feltételezte, hogy fotózás céljából szállították el a műalkotást. Béroud el is fogadta ezt a magyarázatot és tovább ment szemlélődni, de amikor pár órával később sem került vissza a kép a helyére, újbóli érdeklődése nyomán az őrök rádöbbentek, hogy a képet ellophatták.   Hajsza az egyik legértékesebb festmény felkutatására A Louvre élete azonnal felfordult. A múzeum  egy hétre bezárt és a

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü