Ez a második része a festészeti stílusokról és irányzatokról szóló cikkünknek. Az első részben sorra vettük a legjelentősebbeket a X. századtól, amelyek több művészeti ágban és így a festészetben is megjelentek és értékes művek születtek az égiszük alatt. Ebben a fejezetben az irányzatok bemutatásával a XIX. század második felétől indulunk, amikor annyi új és egymásból ugyan következő, de merőben eltérő stílus alakult ki, hogy nem is győzzük felsorolni őket. Lesz egy harmadik rész is, amelyben bemutatjuk a XX. században kialakult legújabb kori irányzatokat.  

Mi a mandala? A mandala egy spirituális szimbólum az ázsiai művészetben és a különböző keleti kultúrák népszerű, meditációval is kapcsolatos eleme. A hindu és buddhista kultúrákban a mandalák a világegyetem ábrázolásaként jelennek meg és a megvilágosodás útjára lépéshez szolgálnak egyfajta vezetőként. A mandala szó eredetileg a szanszkrit nyelvből származik, jelentése kör, körszelet, korong vagy ív. A szanszkrit az egyik legősibb indoeurópai nyelv, az egyik köznyelvi változatából származnak a mai észak-indiai ún. indoárja nyelvek. Az ókori India és a hindu vallás máig használt, szoros szabályok

A festészet fogalma A képzőművészet azon ágát, amelyben egy sík hordozófelületre visznek fel különböző anyagokat (ilyen anyag az olajfesték, a tempera, a gouache, az akvarell, de akár ide sorolható a tűzzománc, a mozaik, az üvegfesték és az olyan anyagok, mint a fonal vagy a textil) festészetnek vagy festőművészetnek nevezzük. A festmények típusai Megkülönböztetünk figuratív (ábrázoló) és nonfiguratív (nem ábrázoló) festményeket. A figuratív festészet különböző műfajokra osztható az ábrázolás tárgya alapján, lehet arckép (portré), csendélet, tájkép és életkép. A festészet rövid története Az őskorban elsősorban