Sokszor halljuk és már-már közhelyszerű a megállapítás, hogy a képzőművészek, a grafikusok és festők, de még a fotósok is máshogy látják a világot, mint azok az emberek, akik nem végeznek semmiféle vizuális alkotó tevékenységet. Ez a látásmódbeli különbség az agyuk felépítésében és működésében is megmutatkozik.
Miből adódik a különbség?
Az alkotás és ezen belül a festészet rendszeres gyakorlása megváltoztatja az agyműködést és ez nem egy szubjektív alapokon megfogalmazott állítás, hanem tudományos kutatómunka eredményeivel bizonyítható tény.
Az agyunkon belül a jobb oldali agyfélteke felelős a kreatív gondolkodásért, az alkotóképességért, a különleges vizuális látásmódért. Amikor pedig azt vizsgáljuk, hogy mennyiben más a folyamatosan alkotó tevékenységet végző emberek agyi tevékenysége mondjuk egy rajzos feladat végzése közben, mint az átlagembereké, akkor azt látjuk, hogy a jobb agyfélteke jóval nagyobb aktivitást mutat, sőt, a folyamatos „használat” miatt „megedződött”, és a művészek agyában a szürkeállomány sűrűsége a jobb féltekén kimutathatóan nagyobb. A nem képzőművészettel foglalkozó embereknél jellemzően ez a bal agyféltekére igaz.
A művészeknél megfigyelhető agyszerkezeti sajátosság okai a rajzoláshoz és festéshez szükséges finom-motorikus mozgások és a nem tudatosan alkalmazott megfigyelések (ez az ún. procedurális memória), illetve ezek folyamatos fejlődése. A képzőművészek, a festők, a grafikusok azért is olyan kreatívak, mert ez az ő esetükben nem csak a szándék következménye, hanem sok múlik az ennek a különleges képességnek jó hátteret biztosító, sajátosan fejlődött, illetve átalakult agyszerkezeten is.
Lehet edzeni az agyunk jobb agyféltekéjét? „Gyúrhatunk” az agyunkra?
A hivatásunk, azaz a foglalkozás, amit űzünk, alapjaiban határozza meg, hogy milyen módon használjuk az agyunkat, ezáltal pedig azt, hogy mely agyi területeink fejlődnek benne jobban vagy nagyobb mértékben és ezzel összefüggésben milyen lesz a gondolkodásunk.
Szerencsére ez nem csak a munkánkra, hanem minden más tevékenységre is igaz, ezért ha a jobb agyféltekénket szeretnénk fejleszteni és aktívabb működésre bírni, akkor érdemes úgy eltölteni a szabadidőnket, hogy az alkotást helyezzük előtérbe, a vizuális és kreatív énünket segítségül hívva. Amint elkezdünk rendszeresen festeni, az agyunk jobb féltekéje fejlődésnek indul és ennek következményeként a kreativitásunk és az ilyen képességeket igénylő feladatokban való teljesítményünk is javulni fog.
Az agyunk egy nagyon jól fejleszthető szervünk, hihetetlen gyorsasággal reagál minden behatásra. Ráadásul annál inkább aktivizálható, minél nagyobb erőfeszítést igényel a tevékenység, amit végzünk. Ez azzal is igazolható, hogy egy rutinosnak mondható képzőművész agya kevésbé aktív festés közben, mint egy olyan amatőr személlyé, aki először jön el hozzánk egy élményfestésre és először kezd el alkotni. A tapasztalt alkotóművész kevésbé aktív agyi tevékenységének az oka abban keresendő, hogy ő jóval nagyobb gyakorlattal rendelkezik, ennek pedig az a következménye, hogy az agya eleve a fejlett jobb féltekéhez „igazítja” a feladatait, ahhoz a részhez, amely a vizuális észlelésért és a komplex stratégiaalkotásért felel. A tapasztalatlan, kezdő festő agyában pedig változások kezdődnek az alkotás hatására, egyre hatékonyabban sikerült aktivizálnia a kreatív képességekért felelős jobb féltekét.
A festés, mint edzésforma
A festészet és az agyműködés összefüggései a fent leírtak tükrében tehát egyértelműek. Vannak olyan területek és képességek, amelyeket a képzőművészet gyakorlása közben, a festés és a rajzolás révén tudunk a leghatékonyabban fejleszteni.
A kreatív tevékenységek azonban nem úgy izzasztóak, mint egy súlyzós edzés, hanem inkább egy elmélyült állapotot igényelnek, amely egyben szórakoztató kikapcsolódást is jelenthet a mindennapi rutinból. Tulajdonképpen az agyunkat tudjuk edzeni és fejleszteni azzal, ahogy az élményfestés alkalmával kiválasztjuk, elemezzük, és végül elkészítjük a képet, közben színeket keverünk, formákat próbálunk visszaadni a vásznon és belehelyezkedünk egy kicsit a festő helyébe is, amely tevékenységek mind azt a célt szolgálják, hogy új nézőpontból és más megvilágításban lássuk a körülöttünk lévő világot.