Az állatok képi ábrázolása majdnem egykorú az emberiséggel. A kezdetekben persze teljesen más okból és céllal rajzolt vagy festett állatokat az ősünk a barlangok falára. Képeinek elsődleges értelme a bőséges vadászzsákmány iránti elkötelezettség volt, nekünk pedig – több ezer évvel később – értékes információforrás elődeink életéről és körülményeiről. Ahogy fejlődött az emberiség, úgy lett egyre sokszínűbb az állatok ábrázolása is, amely sok esetben összefüggött az adott népcsoport hitvilágával, vallási nézeteivel. Ezzel kapcsolatban elég például az egyiptomi kultúrára gondolnunk, ahol a különböző állatokkal megszemélyesített istenekről

Annak idején nagy visszhangot kapott az a hír, hogy egy női parókát viselő, kerekesszékes férfi egy tortát vágott a Mona Lisát védő üvegfalra. Az üvegfal nem véletlenül volt már Leonardo da Vinci egyik fő műve előtt a párizsi Louvre-ban, mert nem ez volt az első olyan eset, amikor rongálási kísérlet áldozata volt a szelíd mosolyú hölgy képmása. De nem csak ez a műtárgy vált célpontjává egy-egy elborult elmének, hanem számos más világhírű alkotás is. Három konkrét esetről írtunk ebben a bejegyzésben.   A Mona

Magyarországon a századforduló képzőművészetének egyik legkülönösebb alakja volt Gulácsy Lajos, aki művészi szempontból ugyan kívülállónak számított, ugyanakkor műveit már a maga korában értették és kedvelték. Álomszerűség, játékosság és a hétköznapi hangulatok megidézése jellemezte a képeit, és ezek hol együtt, hol pedig külön-külön jelentek meg munkáiban. A Magyar Nemzeti Galériában április 7-től egészen augusztus 27-ig megtekinthető a Na’Conxypan hercege című életmű-kiállítás, amely nemcsak az eddigi legteljesebb bemutatása Gulácsy művészetének, de eddig nem látott művek is megcsodálhatóak a tárlaton, illetve kortársak párhuzamos képei és festményei Gulácsyról.