Élményfestés – Claude Monet

Az impresszionizmus

 

Az élményfestés foglalkozásaink egyik legnépszerűbb alkotója Claude Monet, akit közvetve az impresszionizmus, mint művészeti irányzat névadójaként is ismerhetünk. 1872-ben festette meg az ’Impresszió, a felkelő nap’ című képét és 1874-ben állította ki az első olyan kiállításon, amelyet az új irányzatot képviselő művészek alkotásaiból rendeztek.

Az akkori műértő közönség körében nem aratott egyből osztatlan sikert a „hagyományos” festészet szabályaitól elrugaszkodó új művészeti mozgalom. Louis Leroy kritikus igencsak lekicsinylő cikket írt a kiállítás kapcsán, Monet festményének címéből és az irányzat fő elvéből kiindulva pedig megalkotta az impresszionista kifejezést, amely alatt – korántsem pozitív színezettel – a képek azon tulajdonságát értette, ahogy azok megragadják a pillanatot, a fények és az árnyékok ábrázolásának segítségével és felvállalva azt, hogy nem dolgozzák ki a részleteket teljes pontossággal.

Ez utóbbi tulajdonság az impresszionista stílus egyik fő lényege, hiszen az ábrázolás az aktuális érzéki benyomást, azaz impressziót rögzít a fény játékának segítségével, ahogy az a különböző felületeket különbözőképpen világítja meg, illetve bevonja az élménybe az árnyék megjelenítését is, amelynek szintén lehet akár több színe és árnyalata, amiket a vászonra folt-szerűen felvitt tiszta színekkel lehet megjeleníteni.

Ezek a színfoltok megfelelő távolságból szemlélve optikailag keverednek, ezzel kiváltva a szemlélőben a megfelelő szín és kép-érzékelést, amely visszaadja számunkra a festő élményét, amit a kép készítése közben élt át. Az impresszionista festők előszeretettel dolgoztak a szabadban, képeiket sokszor készítették egy konkrét tájat megfestve, megörökítve a pillanatot, amelyben a fény színekre bomlik, a levegő rezgése elmossa a szilárd körvonalakat és a felületeken reflex fényhatások vibrálnak.

 

Claude Monet – az impresszionizmus egyik legnagyobb alakja

 

Monet tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, ahelyett, hogy – édesapja igénye szerint – a családi vállalkozásban segédkezett volna, inkább szénnel rajzolt korai zsengéinek eladásából próbált jövedelemhez jutni. Párizsba költözése után – sok más művészhez hasonlóan – a Louvre kiállítótermeibe járt az ott kiállított festményeket másolni, ezzel gyakorolva és fejlesztve a technikáját.

Hosszú ideig egyáltalán nem voltak sikerei, 1868-ban vélhetően az anyagi nehézségei miatt még egy öngyilkossági kísérlete is volt, a Szajnába vetette magát, de szerencsére megmentették.

Az első képet, amely elismerést hozott a számára, még nem sorolhatjuk az impresszionista művekhez, de mindenképp említésre méltó, hiszen ’A zöldruhás nő’ (Nő zöld ruhában és Camille címen is ismert) festményt kiállította a párizsi Salon, ezzel ismertséget adva a művésznek.

Később Monet munkásságára nagy hatással volt Pierre-Auguste Renoir, akivel igazi barátságot is ápolt, valamint John Constable és William Turner, akiknek a tájképfestészetben alkalmazott technikái nagy hatással voltak a saját újításaira is, ami a színek alkalmazását illeti.

Az 1880-as évektől kezdett sorozat képeket festeni, amelyeknek az volt a lényege, hogy ugyanazt a témát vagy esetenként ugyanazt a konkrét épületet vagy tájat festette meg több szemszögből és más napszakokban. Az eltérő fényhatásokat és a különböző időjárási viszonyok okozta eltérő színeket igyekezett megjeleníteni ezeken a képeken, amelyek közül az egyik leghíresebb sorozata a Roueni katedrálisról készült több mint 30 festménye.

Ezeket a képeket úgy készítette, hogy esetenként több vásznon is dolgozott egyszerre, a napszakok előrehaladásával párhuzamosan mozgott és dolgozott az állványai között. Az ecsetvonásai nagyszerűen tudják érzékeltetni a katedrális homlokzatának textúráját, szinte tapinthatóvá téve a szemlélő számára is a faragott köveket és a levegő vibrálását, ahogy több irányba tereli a felületekre érkező fényt. A befejezést már a műteremben végezte, megjelenítve a saját, szubjektív benyomásait is, ezzel téve tökéletessé a művet.

 

Élményfestés a KreatívLigetben Monet stílusában

 

Amikor a festő stúdiónkban megfesthető képeket válogattuk, biztosak voltunk benne, hogy Claude Monet munkái benne lesznek a kínálatban, mert az általa képviselt stílus festményei remekül alkalmasak arra, hogy az élményfestés alkalmával szépen, fokozatosan felépítve megjelenítsük azokat a saját vásznunkon is.

A „fény festészete” így elérhetővé válik a még kevesebb gyakorlattal rendelkező festők számára is, hiszen a pillanatnyi benyomások ábrázolása, a játékos és könnyed, már-már elnagyoltnak tűnő ecsetvonások használata bárki számára megvalósítható.

A Kreatívliget Élményfestő Stúdióban a következő Monet képekből választhatsz:

  • Pipacsmező
  • Vízililiomok

Keresd az időpontokat az Események oldalon, válassz egy Neked megfelelőt és jelentkezz élményfestésre a KreatívLiget Stúdióba!

Blog

A szivárvány színei

Színesnek nevezzük a fényt, ha különböző hullámhosszokon eltérő intenzitása van, a nem átlátszó felületeket, ha különböző hullámhosszokon más és más mértékben verik vissza a fényt és az átlátszó vagy áttetsző anyagokat is, ha különböző hullámhosszokon különböző mértékben bocsátják át a rájuk vetülő fényt. Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a szín nem más, mint a szemünkbe érkező fénynek az a tulajdonsága, hogy különböző hullámhosszúságú összetevői más intenzitásúak.   A színek hatása A színeknek kiemelkedő szerepük van az életünkben és az erre a témára irányuló vizsgálatok szerint egyes érzelmek sokkal jobban társíthatók egy adott színhez, mint bármely másikhoz, amely társítások ráadásul a világ nagy részén egyformán működnek. Ilyen szín-érzelem társítás például az, hogy a depressziós vagy szorongó állapotot legjobban a szürke szín fejezi ki, a vidámságot pedig a sárga szín jeleníti meg. A színválasztásaink legtöbbször tükrözik az életünk aktuális helyzeteit, állapotát és az ezek miatt kialakuló hangulatunkat is, de ne feledjük, hogy ez a jelenség akár meg is fordítható. Ha vidámabb, pozitívabb hangulatra ösztönző színekkel vesszük körül magunkat, azt az életünk minden területére hatni fog. Az otthonunkban lévő színek befolyásolják hangulatunkat és viselkedésünket. A körülöttünk lévő színek le tudják csillapítani az elménket vagy fel is tölthetnek energiával. A színek hatással vannak a

Olvass tovább »

Élményfestés – Hogyan fessünk bőrszínt?

Ha portrét vagy teljes alakos emberábrázolást szeretnénk festménnyé formálni, akkor biztosan elő fog kerülni az a kérdés, hogy hogyan tudjuk az emberi bőrt megfesteni árnyalatokkal, fényekkel és árnyékokkal együtt. Ebben a bejegyzésben tehát a bőrszín kérdését fogjuk körbejárni egy kicsit alaposabban.   Bőrszín típusok Bőrünk színét elsősorban a melanin nevű pigmentanyag határozza meg, amelynek az a fő funkciója, hogy védje a bőrünket és ezen keresztül az egész szervezetünket az ultraibolya sugárzással szemben. A Földön a sarkoktól haladva az Egyenlítő felé az ultraibolya sugárzás mértéke fokozatosan növekszik, ezért is van az, hogy az Egyenlítőhöz közel élő népek bőre a legsötétebb a világon. Az emberiség története során – az UV zónák vándorlása következtében – a különböző bőrszín típusok területi elhelyezkedése is folyamatosan változott. A kutatók által elvégzett genetikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a modern ember őse sötét bőrű volt és a világosabb bőrtípusokat eredményező genetikai mutációk csak később alakultak ki, azoknál a népcsoportoknál, akik az Egyenlítőtől északra vándoroltak. A világosabb bőrtípusok a közvetlen napfény hatására sötétebbé válnak, azaz lepirulnak vagy lebarnulnak, a bőrtípustól, a napfény intenzitásától és idejétől függően. Tulajdonképpen ez a reakció is az UV sugárzás elleni védekező mechanizmus következménye. Ezek mellett az emberek bőrszínét az életkor is befolyásolja. Kisgyermekként

Olvass tovább »

Élményfestés – Arany páva

A páva az egyik legdekoratívabb madárfaj a világon, nem csoda, hogy népszerű témát ad a fotósoknak és a képzőművészeknek egyaránt. Általában nem túl sokat tudunk azonban az „előéletéről”, ezért ebben a bejegyzésben összegyűjtöttünk pár érdekes információt és tudnivalót erről a pompázatos madárról.   Szebb a páva, mint a pulyka A pávák feje tollas, a fejtetőn felmereszthető tollbóbitával. A csőre vastag, szárnyai rövidek, lekerekítettek, de ennek ellenére jól repül, bár elég nagy zajt csap közben. A vadon élő pávák éjszakára fák vagy bokrok ágaira röppenek fel és ott ülnek reggelig. A hím páva a farkát képes legyező szerűen felmereszteni, ezzel támasztva alá a módosult, színes felső farkfedőket, amelyek végén a pompás, kékes színű foltokat, az úgy nevezett pávaszemeket láthatjuk. A fejdíszét aranyos zöld fémfényű tollak teszik, háta zöldesen fénylő, néhol kék, hasa barnás-zöldes. A pávakakas dísztollainak kialakulása kétéves korában kezdődik, a teljesen kifejlett uszályt a harmadik évtől láthatjuk. A tojó madár mindig egyszerűbb színű, jellemzően barnás, esetleg kis mértékben színezett más árnyalatúra, a melle és a hasa fehér. A pávák hangja igen kellemetlen, szinte rikácsoló. A páva az a díszmadár, amely az idők során a kevélység és a nagyravágyás jelképe, valamint szólások alapja is lett. A fehér páva egy alkalmanként felbukkanó

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü