Egy korábbi bejegyzésben már fontos szerephez jutottak a fák, amikor arról írtunk, hogy milyen jelentéssel bírhat a fa, mint szimbólum. A mindennapokban és a földi ökoszisztémában is különleges jelentősége van a fáknak.
A fák jelentősége
Földünk minden kontinensén megtalálhatók a fák. Sok állatnak nyújtanak táplálékot és lakóhelyet, törzsük, gyökerük és lombkoronájuk szintjén egyaránt. A Föld légkörének oxigén tartalmát részben a fáknak köszönhetjük, így tulajdonképpen azok az élőlények is nagyban kötődnek a fákhoz, amelyek nem eszik meg, vagy nem laknak a fa lombjában.
Az alacsonyabban fekvő, enyhe éghajlatú vidékeken leginkább lombhullató erdők élnek. A mediterrán vidékeken babérlombú, viaszos levelű fák, míg a magas hegyeken pedig örökzöld fenyvesek találhatók. A meleg égövi, csapadékos helyeken esőerdők, dzsungelek áthatolhatatlannak tűnő sűrűje virul, míg a szavannákon az ottani körülményekhez alkalmazkodott, szárazságtűrő fák élnek.
Ha a fák eltűnnének bolygónkról, a számunkra ismert világ képe teljesen megváltozna. A fák, az erdők adnak otthont a madaraknak és az erdei állatoknak. A nyári forróságot is sokszor a fák árnyékában vészeljük át. Az erdőkben tett séta, kirándulás, vagy a parkokban egy piknik, felüdülést és kikapcsolódást jelenthet mindenki számára.
A fák is nagyban hozzájárulnak Földünk oxigén termeléséhez, ha elpusztulnának, az beláthatatlan következményekkel járna. Hogy ez hogyan befolyásolná Földünk élővilágát és mi történne az emberiséggel ezek után, azt nem tudni. Amiben biztosak lehetünk, hogy a változások nem jó irányba vinnék el a földi ökoszisztémát.
A fák festője – Paál László
Fákat és erdőt festeni sokkal komplikáltabb, mint elsőre gondolnánk, így nem csoda, hogy kevés olyan festőt tudunk felsorolni, akik kiemelt helyre sorolták a művészetükben a fákat.
A fák festőjeként szokták emlegetni Paál Lászlót, aki rövid, de tartalmas élete során elérte, hogy a magyar tájképfestészet mindmáig egyik legnagyobb hatású alakjává vált, és munkásságának nagy szerepe volt a műfaj későbbi közkedveltségében. Korai műveit a sötét színek, a fény-árnyék hatások játéka jellemezte, amely igazán a fák és az erdők ábrázolásában tudott kiteljesedni.
1872 őszén Paál László Párizsban telepedett le, de az év felét, a tavaszi és a nyári időszakot a főváros melletti Barbizonban, a fontainebleau-i erdőben töltötte. A barbizoni iskolához való csatlakozása nem volt minden előzmény nélküli volt. Még 1869-ben a francia festők Münchenben rendezett bemutatkozó tárlatán ismerkedett meg Gustave Courbet és más barbizoni festők képeivel.
Tragikusan rövid életműve 1875 után tudott kiteljesedni, innentől kezdve festette fő műveit, nagyjából 2 év alatt. A szabadban festett képein a barbizoniak elveit követve elsősorban a természetet, főként meghitt erdőrészleteket ábrázolt nagy szeretettel és szakértelemmel. Erőssége volt a szabadban megfigyelt fények és árnyékok játékának ábrázolása, amely technika akár mély érzelmek kifejezésére is alkalmassá tette mélybarna és zöld tónusokban gazdag tájképfestészetét.
Élményfestés fákról a KreatívLigetben
Az egyik legnépszerűbb motívum a festészetben a fák és az erdők ábrázolása. Ez alól a Kreatív Liget Élményfestő Stúdió foglalkozásai sem kivételek. Mindig találhatsz a kínálatunkban többféle lehetőséget is, ami a fák megfestését illeti. Egyénileg vagy párban is lehet hozzánk jönni és elkészíteni az élményfestés alkalmak 3 órája alatt egy csodálatos képet, amelyet aztán azonnal haza lehet vinni.
főoldal
események
kosár
menü