Élményfestés – Kilátás a Brooklyn hídra

Amerika egy külön világ. Úgy szoktunk rá hivatkozni, hogy a „tengerentúlon” vagy mint „a lehetőségek hazája”, ezekkel a kifejezésekkel is erősítve a különlegességét, a meseszerűségét. Pedig „odaát” is emberek élnek, akik sok esetben az Európából kivándorolt tehetséges ősök leszármazottjai. Lehet, hogy sokan már nem is emlékeznek a pár száz évvel ezelőtti történésekre. És nem emlékeznek arra sem, hogy egy-egy jelképpé nemesült építmény az elődök keze munkáját viseli. Sőt, nem csak a verejtéküket, hanem néha szó szerint a vérüket is adták az építők valamiért, aminek a megvalósulásában hittek mindenek felett. Ilyen építmény például a Brooklyn híd, és mivel egy festményen a KreatívLiget Élményfestő Stúdióban is megörökíthető ez a kiemelkedő mérnöki teljesítmény, ezúttal „róla” írunk részletesebben.

 

A Brooklyn híd története

A Brooklyn híd az Egyesült Államok egyik legrégibb függőhídja, Manhattan szigetét köti össze Brooklynnal. A világ első acélkábeles függőhídja volt, és 1903-ig a leghosszabb is. 1870. január 3-án kezdték meg a tényleges építését, és 1883. május 24-én adtak át a forgalomnak. Először New York és Brooklyn híd-ként említették, ezután végül 1915-ben kapta hivatalosan a Brooklyn híd nevet.

A híd New York városképének kiemelkedő jellegzetessége. Szerkezetileg kábelháló tartja a hidat. A négy, egyenként 27,5 cm átmérőjű legvastagabb kábelt a földbe ágyazták. A két 84 m magas hídoszlop közötti távolság 486 m, amelyek abban az időben, amikor épültek a város legmagasabb pontjai közé tartoztak. A hidat homokkőből és gránitból építették neogótikus stílusban. A Brooklyn híd építési költsége 15,5 millió dollár volt.

 

A Brooklyn híd tervezője

A terveket a német származású John Augustus Roebling híres hídtervező készítette. Roebling Németországban született és Mühlhausenben járt iskolába. 15 éves korában Erfurt városába került, ahol matematikát és természettudományokat tanult. 1824-ben sikeresen felvételizett Berlinben a Királyi Építészeti Akadémiára. Itt aztán építészetet, mélyépítést, gát- és hídépítést, gépészetet és hidraulikát tanult. Közben Hegel filozófiai előadásait is hallgatta. Johann Friedrich Dietlein professzor óráin hallott a Bajorországban, Pfalzban és Westfáliában éppen akkor épülő függőhíd típusú hidakról, amiket aztán meg is tekintett élőben.

1826-ban sikeresen levizsgázott. Állami szolgálatban kellett dolgoznia Westfáliában, ebben az időszakban útépítéseken volt építésvezető. Ez idő tájt készítette el a Ruhr és Lenne folyókon átívelő függőhidak első terveit, de ezeket a hidakat végül nem építették meg. A hídépítésben ekkor kezdték alkalmazni a láncgörbe hiperbolikus függvényét.

1831-ben bátyjával és néhány másik mühlhauseni polgárral együtt kivándorolt az Egyesült Államokba. 1844-ben megnyerte a pályázatot az Allegheny folyót átszelő csatornahíd építésére. A hétlyukú, fa csatornatestből álló hidat 18 cm átmérőjű, párhuzamos vaskábelek tartották mindkét oldalon.

1845-ben függőhidat tervezett a Monongahela folyóra Pittsburgh-nél, 1848-ban pedig két függőhíd típusú csatornahidat a Delaware és Hudson hajózási csatornára. Vasúti hidat tervezett a Niagara folyóra a Niagara-vízeséstől 4 km-re folyamirányban lefelé, a New York Central Railroad és a kanadai Great Western Railway vasúttársaságok megbízásából. A munkálatok 1851-ben kezdődtek, és négy évig tartottak. A híd 250 m hosszú és kétszintes volt, a vasúti és közúti közlekedés számára épült.

Ebben az időszakban tervezett egy vasúti hidat a Kentucky folyóra Cincinnati és Chattanooga között a Southern Railway vasúttársaság megbízásából. A híd több mint 370 m támaszközű lett volna, de nem fejezték be, mert a vasúttársaság közben tönkrement. Később rácsszerkezetű híddá építették át.

1863-ban hidat tervezett az Ohio folyóra Cincinnatiban, amelyet 1867-ben fejeztek be. Később John A. Roebling függőhíd lett a neve, és a Brooklyn híd megépítése előtt ez a híd volt a világ leghosszabb függőhídja.

Roebling 1867-ben kezdte a Brooklyn híd tervezését, amely a Brooklyn és Manhattan között szeli át az East Rivert New Yorkban.

 

A Brooklyn híd építése

A helyszíni mérések közben Roebling szerencsétlen módon megsérült, amikor egy éppen kikötni készülő komphajó meglökte a vasoszlopokat, amelyek aztán összezúzták lábujjait. Amputálni kellett a sérült részeket, és Roebling néhány hét múlva tetanusz fertőzésben meghalt.

Az építkezés 1870. január 3-án már nélküle kezdődött. Fia, Washington Augustus Roebling vette át az irányítást. A 3000 tonna tömegű pneumatikus keszonok 24 méter mélyen voltak beágyazva a manhattani oldalon, és 13,5 méterre a brooklyni oldalon. Az élet és a munkavégzés a keszonokban nem volt könnyű. A tüzek, robbanások és a keszonbetegség 27 ember életét követelte.

Maga Washington Roebling is érintetté vált, keszonbetegség következtében részlegesen lebénult. Ekkor felesége, Emily Warren Roebling lépett a helyére, és 11 éven keresztül közvetített főmérnök férje és az építkezésen dolgozó mérnökök között. Emily férje segítségével felsőfokú matematikát és szilárdságtant tanult. Megismerkedett a hídépítés technikájával és a kábelgyártás technológiájával is.

 

Élményfestés – Brooklyn híd

Ha nagy rajongója vagy New York városának és kedves számodra a felhőkarcolók látványa, gyere el hozzánk a KreatívLiget Élményfestő Stúdióba! Egy 3 órás élményfestés program keretében elkészítheted a saját ’Kilátás a Brooklyn hídra’ festményedet. Remek kép lesz a végeredmény, amellyel díszítheted otthonodat vagy akár el is ajándékozhatod valakinek.

Keresd az aktuális lehetőségeket az Események menüpontban, ahol dátumok és festmények együtt szerepelnek, segítve ezzel a választást.

Nem találod a képet, amit el szeretnél készíteni? Nézz körül a KreatívLiget webáruházban, ahol azok az elkészíthető képek szerepelnek, amelyeket otthonodba rendelve tudsz megfesteni.

Ha szeretnél értesülni aktuális híreinkről, akcióinkról, javasoljuk, hogy iratkozz fel a KreatívLiget hírlevélre!

Blog

Híres magyar festők – Orlai Petrich Soma

Márciusi nemzeti ünnepünk táján egészen biztosan találkozunk a szabadságharc és forradalom lánglelkű költőjének, Petőfi Sándornak a portréjával. Azonban a híres kép készítőjét alig ismerik, pedig egy rendkívül szorgalmas és tehetséges magyar festő volt, aki az akkori irodalmi élet ismert alakjaival is jó barátságot ápolt. Ismerjük meg Orlai Petrich Somát, a történeti festészet jeles alakját.   Jogászból lett festő Felvidéki gyökerekkel rendelkező  evangélikus családba született Mezőberényben 1822-ben. Anyai ágon rokonságban állt Petőfi Sándorral, aki a másod-unokatestvére volt. Középiskolai tanulmányait Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, később Pápán szerzett jogi végzettséget. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, az ő hatásukra maga is írogatott. 1846-tól fordult az érdeklődése a festészet felé, kezdetben Bécsben, majd Münchenben, később Rómában és Párizsban is tanulta a szakma csínját-bínját. Európai tanulmányútjáról hazatérve egy ideig arcképfestésből kereste a kenyerét Debrecenben,  majd ismét Bécs lett lakhelye. Végül 1955-ben költözött haza Pestre, miután megalakult a pesti állandó műtárlat. 1851-től kezdte használni az Orlai nevet, de csak 1853-ban vehette fel hivatalosan. 1854-ben kötötte össze életét Névery Annával, akit  Ninának becézett. 1861-től munkája elismeréseként az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja lett, mégpedig olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, vagy Than Mór.   Mindenkit elveszített, akit szeretett A szakmai sikerek

Olvass tovább »

Az újévi fogadalmak nyomában

Az utóbbi 2 évben a világjárvány miatt rendkívül sok kihívással kellett szembenéznünk. Számos családban kellett egy szempillantás alatt lehetőséget teremteni az otthoni munkavégzésre és a gyerekek otthoni tanulására. Jó előre megtervezett, régi álmokat megvalósító utazásokat, programokat kellett bizonytalan ideig elhalasztani, esetleg végleg lemondani. Kevesebbet találkozhattunk a tágabb családunkkal, szeretteinkkel és sajnos túl sokan éltek át tragikus veszteséget a járvány miatt. Ezekben a példákban -mely csak a jéghegy csúcsa- egy közös van: a kontroll elvesztése. Senki se szereti, ha kihúzzák a lába alól a talajt. Már egy egészen kicsi gyereknél is megfigyelhető, mennyire fontos számára, hogy döntéseket hozhasson és annak valós következményei legyenek. Éppen ezért az újévi fogadalmaink azt az érzést erősíthetik bennünk -amennyiben betartható fogadalmat teszünk-, hogy urai vagyunk életünknek, vagy legalábbis egy kis szeletének. Ez okból fontos a jó célmeghatározás a következő évünket illetően.   A legnépszerűbb újévi fogadalmak Az újévi fogadalmaknak több ezer éves hagyománya van. Kezdetben az isteneket ünnepelték, az emberek különböző esküket tettek, vagy megajándékozták egymást és áldásokat kívántak barátaiknak. Az idő múlásával ez a szokás átalakult, hiszen  napjainkban leginkább nagy elhatározásokat teszünk – és jó esetben tartjuk is azokat. Aki újévi fogadalmat tesz, azt érzi, valamit változtatnia kellene az életén. A karácsonyi szünet, leállás jó

Olvass tovább »

A kerékpár története

A kerékpár egy igazán kézenfekvő és könnyen „feltalálható” eszköznek mondható, nem véletlen például, hogy az első kerékpárhoz hasonló szerkezet papírra vetésével már Leonardo da Vincit emlegették. A valóságban az első működőképes kerékpár-szerűség feltalálása Karl von Drais von Sauerbronn báró nevéhez fűződik. Az ő általa megalkotott és használt futógép már 1817-ben létezett. Bár furcsa módon a hajtást a lábbal előre lökdösés jelentette, a kormányozhatóság megjelenése már irányítási lehetőséget jelentett a használók számára. Az akkoriban kitalált kezdetleges szerkezet azóta jelenős fejlődésen ment keresztül.   A pedál megalkotása Kirkpatrick Macmillan skót kovácsmester Dumfriesshire-ben, a műhelyében készítette el a világ első, taposókkal felszerelt, gyorsabb haladásra alkalmas gépét, így megvalósul a napjainkban is ismert pedálhajtás. Az első kereket úgy forgatják a rudak, mint a gőzmozdony esetében. A kovácsmester az eszköz használata közben egyben a világtörténelem első kerékpáros bírságát is begyűjtötte a rendőröktől, amikor Glasgowban sajnálatos módon elütött egy gyermeket, amely eset annak is volt köszönhető, hogy a felnifék feltalálása még kicsit később fog bekövetkezni, így a lassítás módjai is igen korlátozottak voltak.   A velocipéd megjelenése Franciaországban, 1861-ben Pierre Michaux kidolgozta az első olyan járgányt, amelynél a pedál általi hajtás közvetlenül valósult meg, majd ezt a kétkerekűt velocipédként kezdte népszerűsíteni. Az új, érdekes és kicsit

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü