Élményfestés – Kilátás a Brooklyn hídra

Amerika egy külön világ. Úgy szoktunk rá hivatkozni, hogy a „tengerentúlon” vagy mint „a lehetőségek hazája”, ezekkel a kifejezésekkel is erősítve a különlegességét, a meseszerűségét. Pedig „odaát” is emberek élnek, akik sok esetben az Európából kivándorolt tehetséges ősök leszármazottjai. Lehet, hogy sokan már nem is emlékeznek a pár száz évvel ezelőtti történésekre. És nem emlékeznek arra sem, hogy egy-egy jelképpé nemesült építmény az elődök keze munkáját viseli. Sőt, nem csak a verejtéküket, hanem néha szó szerint a vérüket is adták az építők valamiért, aminek a megvalósulásában hittek mindenek felett. Ilyen építmény például a Brooklyn híd, és mivel egy festményen a KreatívLiget Élményfestő Stúdióban is megörökíthető ez a kiemelkedő mérnöki teljesítmény, ezúttal „róla” írunk részletesebben.

 

A Brooklyn híd története

A Brooklyn híd az Egyesült Államok egyik legrégibb függőhídja, Manhattan szigetét köti össze Brooklynnal. A világ első acélkábeles függőhídja volt, és 1903-ig a leghosszabb is. 1870. január 3-án kezdték meg a tényleges építését, és 1883. május 24-én adtak át a forgalomnak. Először New York és Brooklyn híd-ként említették, ezután végül 1915-ben kapta hivatalosan a Brooklyn híd nevet.

A híd New York városképének kiemelkedő jellegzetessége. Szerkezetileg kábelháló tartja a hidat. A négy, egyenként 27,5 cm átmérőjű legvastagabb kábelt a földbe ágyazták. A két 84 m magas hídoszlop közötti távolság 486 m, amelyek abban az időben, amikor épültek a város legmagasabb pontjai közé tartoztak. A hidat homokkőből és gránitból építették neogótikus stílusban. A Brooklyn híd építési költsége 15,5 millió dollár volt.

 

A Brooklyn híd tervezője

A terveket a német származású John Augustus Roebling híres hídtervező készítette. Roebling Németországban született és Mühlhausenben járt iskolába. 15 éves korában Erfurt városába került, ahol matematikát és természettudományokat tanult. 1824-ben sikeresen felvételizett Berlinben a Királyi Építészeti Akadémiára. Itt aztán építészetet, mélyépítést, gát- és hídépítést, gépészetet és hidraulikát tanult. Közben Hegel filozófiai előadásait is hallgatta. Johann Friedrich Dietlein professzor óráin hallott a Bajorországban, Pfalzban és Westfáliában éppen akkor épülő függőhíd típusú hidakról, amiket aztán meg is tekintett élőben.

1826-ban sikeresen levizsgázott. Állami szolgálatban kellett dolgoznia Westfáliában, ebben az időszakban útépítéseken volt építésvezető. Ez idő tájt készítette el a Ruhr és Lenne folyókon átívelő függőhidak első terveit, de ezeket a hidakat végül nem építették meg. A hídépítésben ekkor kezdték alkalmazni a láncgörbe hiperbolikus függvényét.

1831-ben bátyjával és néhány másik mühlhauseni polgárral együtt kivándorolt az Egyesült Államokba. 1844-ben megnyerte a pályázatot az Allegheny folyót átszelő csatornahíd építésére. A hétlyukú, fa csatornatestből álló hidat 18 cm átmérőjű, párhuzamos vaskábelek tartották mindkét oldalon.

1845-ben függőhidat tervezett a Monongahela folyóra Pittsburgh-nél, 1848-ban pedig két függőhíd típusú csatornahidat a Delaware és Hudson hajózási csatornára. Vasúti hidat tervezett a Niagara folyóra a Niagara-vízeséstől 4 km-re folyamirányban lefelé, a New York Central Railroad és a kanadai Great Western Railway vasúttársaságok megbízásából. A munkálatok 1851-ben kezdődtek, és négy évig tartottak. A híd 250 m hosszú és kétszintes volt, a vasúti és közúti közlekedés számára épült.

Ebben az időszakban tervezett egy vasúti hidat a Kentucky folyóra Cincinnati és Chattanooga között a Southern Railway vasúttársaság megbízásából. A híd több mint 370 m támaszközű lett volna, de nem fejezték be, mert a vasúttársaság közben tönkrement. Később rácsszerkezetű híddá építették át.

1863-ban hidat tervezett az Ohio folyóra Cincinnatiban, amelyet 1867-ben fejeztek be. Később John A. Roebling függőhíd lett a neve, és a Brooklyn híd megépítése előtt ez a híd volt a világ leghosszabb függőhídja.

Roebling 1867-ben kezdte a Brooklyn híd tervezését, amely a Brooklyn és Manhattan között szeli át az East Rivert New Yorkban.

 

A Brooklyn híd építése

A helyszíni mérések közben Roebling szerencsétlen módon megsérült, amikor egy éppen kikötni készülő komphajó meglökte a vasoszlopokat, amelyek aztán összezúzták lábujjait. Amputálni kellett a sérült részeket, és Roebling néhány hét múlva tetanusz fertőzésben meghalt.

Az építkezés 1870. január 3-án már nélküle kezdődött. Fia, Washington Augustus Roebling vette át az irányítást. A 3000 tonna tömegű pneumatikus keszonok 24 méter mélyen voltak beágyazva a manhattani oldalon, és 13,5 méterre a brooklyni oldalon. Az élet és a munkavégzés a keszonokban nem volt könnyű. A tüzek, robbanások és a keszonbetegség 27 ember életét követelte.

Maga Washington Roebling is érintetté vált, keszonbetegség következtében részlegesen lebénult. Ekkor felesége, Emily Warren Roebling lépett a helyére, és 11 éven keresztül közvetített főmérnök férje és az építkezésen dolgozó mérnökök között. Emily férje segítségével felsőfokú matematikát és szilárdságtant tanult. Megismerkedett a hídépítés technikájával és a kábelgyártás technológiájával is.

 

Élményfestés – Brooklyn híd

Ha nagy rajongója vagy New York városának és kedves számodra a felhőkarcolók látványa, gyere el hozzánk a KreatívLiget Élményfestő Stúdióba! Egy 3 órás élményfestés program keretében elkészítheted a saját ’Kilátás a Brooklyn hídra’ festményedet. Remek kép lesz a végeredmény, amellyel díszítheted otthonodat vagy akár el is ajándékozhatod valakinek.

Keresd az aktuális lehetőségeket az Események menüpontban, ahol dátumok és festmények együtt szerepelnek, segítve ezzel a választást.

Nem találod a képet, amit el szeretnél készíteni? Nézz körül a KreatívLiget webáruházban, ahol azok az elkészíthető képek szerepelnek, amelyeket otthonodba rendelve tudsz megfesteni.

Ha szeretnél értesülni aktuális híreinkről, akcióinkról, javasoljuk, hogy iratkozz fel a KreatívLiget hírlevélre!

Blog

Élményfestés – A flamingó

Sok különleges madár van a világon, amelyek szinte kikövetelik maguknak, hogy festmények témái legyenek és közkedvelt dekorációk is egyben az otthonokban. A páváról már írtunk egy korábbi bejegyzésben, most következzen egy másik különleges madár, a flamingó és amit tudni lehet vagy érdemes róla.   A flamingók típusai Korábban azt gondolták, hogy az összes, különböző helyeken élő flamingó ugyanaz a faj, de 2002 óta külön fajként beszélünk a rózsás flamingóról, a karibi flamingóról és a chilei flamingóról. A rózsás flamingó Dél-Európában, Délnyugat-Ázsia és Dél-Ázsia tengerparti vidékein, valamint Afrika egy részén honos. A tengerek, sós vízű tavak és folyótorkolatok a legjellemzőbb tartózkodási helyei. A Kárpát-medencében, így Magyarországon is ritkán fordul elő. A karibi flamingó elterjedési területe Dél-Amerika, ezen belül Kolumbia és Venezuela partvidéke, a Karib-szigetek és Mexikó Yucatán-félszigeti területe, valamint Dél-Florida és nem utolsó sorban a Galápagos-szigetek. A chile flamingó Dél-Amerika dél-nyugati, tengerhez közel eső vidékein honos, de erősen veszélyeztetett faj, szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Állatkertekben is élnek chilei flamingók, de ritka madárnak számítanak ilyen szempontból is.   A flamingók életmódja Hosszú lábaikkal a sekély vízben gázolva, horgas csőrükkel szántják az iszapot. Nyelvükkel kiszorítják a vizet és a finom iszapot, ezáltal a csőrükben lévő szűrők segítségével kiszűrik az apró rovarokat,

Olvass tovább »

Híres magyar festők – Ferenczy Károly

1862. február 8-án Bécsben született Ferenczy Károly festőművész, a nagybányai művésztelep és festőiskola egyik alapítója, a 19. század végi és a 20. század eleji magyar festészet kiemelkedő képviselője. Viszonylag későn az elvégzett jogi, majd mezőgazdasági tanulmányok után, távoli, idősebb távoli nőrokona, Fialka Olga festőnő hatására kezdett komolyabban foglalkozni a festészettel. A hölgyet végül 1885 novemberében feleségül vette, és később három gyermekük született, akik felnőtt korukban mindannyian művészi pályát választottak. Valér szintén festőművész, Béni szobrász, Noémi pedig gobelinművész lett.   A festői pálya kezdetei 1884-ben egy római út érlelte meg benne az elhatározást a rendszeres művészeti tanulmányok folytatására. 1885-ben, pár hónapos müncheni tartózkodás után Nápolyban iratkozott be a festészeti akadémiára. 1886-ban rövid időre visszatért Münchenbe, ahol megismerkedett Hollósy Simonnal és Csók Istvánnal. 1887 és 1889 között a párizsi Julian Akadémián William-Adolphe Bouguereau és Tony Robert-Fleury növendéke volt. 1889–92 között Szentendrén dolgozott, 1893-ban pedig a már öttagúra bővült családjával együtt Münchenbe költözött. Innen telepedett át 1896-ban Nagybányára, a Hollósy-iskola kíséretében érkező kolóniaalapítók egyikeként. Ettől kezdve a nyarakat Nagybányán, a teleket Budapesten töltötte. 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola, 1906-tól haláláig a budapesti Mintarajziskola (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) tanára volt.   Ferenczy festői korszakai Ő volt a magyarországi impresszionizmus legjobb mestere. Festészete több korszakra bontható.

Olvass tovább »

Szarvasos festmények

Az év hűvösebb felében és a karácsony közeledtével mindig több figyelem irányul a szarvasokra, mert az ünnephez, a téli tájhoz kapcsoljuk ezeket a csodálatos állatokat. Ugyanakkor a szarvasbőgés és az egymásnak csapódó agancsok zaja már az őszi erdő csendjét felverik. Télen pedig, az ünnepek közeledtével a szarvasok a Mikulás érkezése és a karácsony kapcsán is felbukkanó szereplők. Dekorációként, hangulatelemként is sok otthonnak válnak díszévé ebben az időszakban.   Mit tudunk a szarvasokról? A szarvas a párosujjú patások közé tartozó emlősállat. A szarvasok legtöbb faja – az őzekkel együtt – a szarvasfélék családjába tartozik. Egyes nyelveken egyazon szó jelöli a szarvast és az őzet is. A magyar nyelvben a szarvasmarhához hasonlóan a szarvas hímjét bikának, a nőstényét tehénnek, a kicsinyüket pedig borjúnak nevezzük. A szarvasbika legfeltűnőbb testi jellegzetessége természetesen az agancsa. A rénszarvasnál a tehénnek is van agancsa, a többi szarvasfajnál pedig csak a bikának. A Kárpát-medencében ma élő két szarvasfaj közül csak a gímszarvas őshonos. A dámszarvas (vagy más néven dámvad) betelepítéssel került a régióba, amely esemény pontos időpontja vitatott. Európa, Ázsia és Amerika északi vidékein él a hatalmas termetű jávorszarvas és a háziállatként is tenyésztett rénszarvas. Indiában a pettyes szarvas, az amerikai földrészen pedig a fehérfarkú szarvas a leggyakoribb.

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü