Élményfestés, mint randevú

A magyar randevú szó a francia rendez-vous kifejezésből származik. Ez franciául azt jelenti, találkozás valakivel. Míg a franciák bármilyen találkára ezt a szót használják, addig mi csak a romantikus találkozókat nevezzük így. A legtöbb ember arról ábrándozik, hogy a randevúkon szövődött szerelemből házasság szülessen, de a szerelmi házasság “luxusa” viszonylag újkeletű dolog.

 

Egy kis randevú történelem

A házasságkötések elsődleges célja több száz éven keresztül a társadalmi rang fenntartása és a családi vagyon megőrzése, gyarapítása volt. Azonban a 19-20. századfordulóra mindez megváltozott, a párkeresést érzelmek is irányíthatták, melyeknek addig nem jutott szerep.  A szerelem, mint a házasságkötés oka egyre elfogadottabbá vált, a felsőbb osztályok körébe is beszivárgott.

A 19. század második felére a polgárság új párválasztási szokása az udvarlás lett, háttérbe szorítva az elrendezett házasságokat. Az udvarlás  időigényes volt, a polgári családok azonban nemcsak időt, de pénzt is szántak a hajadon leányok neveltetésére és öltözetére. Mindez azért volt fontos, hogy a zártkörű bálokon a lányok  műveltségükkel, kinézetükkel felkelthessék az érdeklődését  a potenciális kérőknek. Az felcsigázott udvarló ezt követően szülői jóváhagyás mellett többszöri látogatást tehetett a hölgy otthonában. Tehát az ismerkedés alatt a fiatal férfi és nő önszántukból lehettek egymás társaságában. A beszélgetések lehetőséget teremtettek arra, hogy felmérjék, mennyire lenne alkalmas a másik fél házastársnak. Megvan-e a közös nevező, már ami az értelmet, érzelmeket és érdeklődési kört illeti. Minderre azonban csak a háziak  fürkésző tekintete mellett kerülhetett sor, általában az édesanya és a testvérek bábáskodtak a bimbózó szerelemnél. Tehát az érdeklődő ifjú és a hajadon soha nem maradhatott kettesben egy térben. Legtöbbször a hölgyek kesztyűt viseltek a látogatások során, a kötelező távolság teljes fenntartása érdekében.

A kötött formája és szabályrendszerei ellenére az udvarlás már magában hordozta a kölcsönös vonzalom kialakulásának esélyét. Azon férfiak, akik nem voltak a szavak emberei, fráziskiadványokon keresztül tanulhatták a bókolás művészetét. A barátságból szerelem születhetett, majd eljegyzés és házasság. Az ifjúnak az eljegyzést megelőzően volt egy nagyobb beszélgetése a potenciális apóssal, mely ha kedvezően zárult, jöhetett az eljegyzési ünnepség, majd a menyegző.

 

A társkeresők hajnala

A legelső társkeresőnek mondható “hirdetések” azok a fába vésett nőalak ábrázolások voltak, melyeket a pásztorok készítettek. A faluközösségből munkájuk okán kizárt pásztorok ily módon jelezték igényüket a nőtársaságra. A nyomtatott formában megjelenő első társkereső hirdetés 1695-ben jelent meg, melyben férfiak kerestek számukra megfelelő partnert. Az első nő, aki hirdetés útján próbát ismerkedni, Helen Morrison volt, de ő ezzel komoly bajba keveredett. A hajadon 1727-ben nagy nehezen rávette a Manchester Weekly Journal szerkesztőjét, hogy jelentesse meg felhívását, miszerint egy olyan kedves férfival óhajt megismerkedni, akivel aztán leélheti az életét. A hirdetésre csupán egy válasz érkezett, mégpedig a polgármestertől, aki Helent szanatóriumba záratta “deviáns” viselkedése miatt. Ugyanis egyáltalán nem volt társadalmilag  elfogadott az érzelmek és vágyak nyilvános kifejezése.

Az általános tankötelezettség bevezetésének hála, az írástudatlanok száma lecsökkent a 19. században. Az újdonsült olvasóközönség, a munkásosztály számára megjelentek az első bulvár jellegű újságok. Ezen kiadványok hasábjain felbukkantak a társkereső hirdetések, melyek lassan a lakosság minden rétege számára elfogadottak lettek. A 20. század első felére különösen nagy hasznára váltak a vidéki, földműves társadalomnak, hiszen a városi irányú migráció miatt a falvak kezdtek kiürülni. A megözvegyült férfiaknak és nőknek új perspektívát nyitott az ez irányú ismerkedés. Az országos postahálózat kiépítésével pedig sokan levelezőpartnert kerestek hirdetéseikben, melyek szintén burkolt társkereső felhívások voltak.

 

Randizz nálunk!

Manapság már nincsenek kőbe vésett szabályai az ismerkedésnek. A koedukált oktatás, a nők munkába állása, az internet megjelenése mind kiszélesítették az ismerkedni vágyók lehetőségeit. Mostanra a távolság sem legyőzhetetlen akadály, hiszen a tömegközlekedés, a repülőgépen utazás és a saját autó birtoklása  nem csak a jómódúak kiváltsága.

Ha megvan a társ a randizáshoz, már csak a megfelelő programot kell kiválasztani. A közös élmények gyűjtése nem csak a szerelem kezdeti szakaszában fontos, hanem a hosszútávú kapcsolatokban is. Akárcsak a barátságokat, a párkapcsolatot is ápolni kell, időt és energiát érdemes érdemes rászánni. Akár az ismerkedés szakaszában vagytok, akár már évek óta kitartotok egymás mellett, az élményfestés jó választásnak bizonyul, ha programot kerestek. Ha az otthon töltött időt szeretnétek különlegesebbé tenni, akkor válasszatok otthoni páros festő szettjeink közül nektek tetszőt. Amennyiben viszont pont arra van szükség, hogy kimozduljatok a 4 fal közül, gyertek el hozzánk és alkossatok együtt. A romantikus andalgás kedvelői elkészíthetik a  tónál sétáló párt, Párizsi sétát, vagy ketten az erdőben című festményt.  A természet közelségét szeretők együtt festhetnek egy varázslatos erdőt, mely az egymás bűvöletében fantáziacímet viseli.

Blog

Fessünk szarvasokat!

Ősszel és télen valahogy mindig több figyelem irányul a szarvasokra. A szarvasbőgés és az egymásnak csapódó agancsok zaja az őszi erdő alapzajai közé tartoznak. Decemberben pedig az ünnepek közeledtével a szarvasok a Mikulás és a karácsony kapcsán is felbukkanó szereplők. Dekorációként is sok otthonnak válnak díszévé ezek a gyönyörű állatok ebben az időszakban. De vajon mennyire vagyunk tisztában a szarvas motívum történetével, annak eredetével és a különböző népek, vallások életében betöltött szerepével? Szeretnénk egy kis eligazítást nyújtani olvasóinknak a szarvassal, mint jelképpel kapcsolatban.   Szarvasok a természetben A szarvas a szarvasfélék családjába tartozó emlősállat. Ennek a családnak a tagja a jávorszarvas, az Észak-Amerikában karibunak nevezett rénszarvas faj és a vapiti szarvas is. Néhány szarvasfaj társas életmódot folytat, míg mások magányosan élnek. A hím szarvast bikának, a nőstényt tehénnek nevezzük, a kicsinyüket pedig a borjúnak. Ausztráliát és az Antarktiszt kivéve minden kontinensen előfordulnak szarvasok. Ezek a gyönyörű állatok elsősorban növényevők, néha azonban előfordul, hogy elfogyasztanak egy-egy madárfiókát. Kedvtelve legelik le a zsenge növényzetet, a leveleket, hajtásokat, ágakat és a füvet is. Mint bármelyik szarvasmarha, a szarvas is a kérődzők alrendjéhez tartozik, így a durván megrágott táplálékot lenyeli, visszaöklendezi, majd alaposan megrágja és újra lenyeli. Ez a módszer teszi lehetővé, hogy az

Olvass tovább »
Reneszánsz és barokk festők trükkjei

A reneszánsz és barokk festők különleges technikái

Olvasóink közül valószínűleg sokan nem is gondolnák, hogy már jóval a modern technikai lehetőségeket felvonultató jelenkor előtt is előfordult, hogy némi „segítséggel” készítették el a festőművészek a képeiket. Ebben a bejegyzésben részletesen kielemezzük, hogy hogyan. Természetesen egy percig sem vitatjuk a reneszánsz festők tehetségét és festészeti tudását, inkább azt szeretnénk megmutatni, hogy bizonyos segédeszközök igénybevétele még a legnagyobb tehetségek esetén is előfordulhatott és ez egyáltalán nem csökkentette az elkészült mű értékét, a későbbi korok által való megítélését. Szeretnénk egy kicsit más megvilágításba helyezni azt a hatalmas munkát, amelyet a festőművészek egy-egy kép elkészítésével végeztek, ezzel inspirálva mindenkit a festésre, még azokat is, akik elsőre úgy gondolják, hogy képtelenek bármit megvalósítani, ami egy alkotó folyamat által keletkezik.   Festészet a reneszánsz és barokk korban Nem csak a jóval később színre lépő realizmus korában törekedtek a festők arra, hogy a műveik minél tökéletesebben hasonlítsanak a valóságra, mind a színekben, mind a térbeli ábrázolásban, mind pedig az emberábrázolásokban. Előfordultak olyan festmények, amelyeknek valósághű ábrázolása szinte fénykép-szerűen tökéletes, a szemlélőben óhatatlanul is felmerülhet a kérdés, hogy ezeket, hogy tudták ilyenre festeni? Ez a kérdés nem csak a műkedvelő múzeumba járó emberekben merült fel, hanem a téma szakértőjeként meghatározó véleményű kutatókban is. Sőt, ők, akik

Olvass tovább »

Stephen Wiltshire – a savant zseni

Stephen Wiltshire egy olyan különleges művész, akit részletes városképei tettek ismertté. Rajzai az egész világon népszerűek, számos múzeumban, valamint fontos magán- és közgyűjteményekben is megtalálhatók. Élethű alkotásait gyakran emlékezetből rajzolja, ez a képessége pedig abból ered, hogy autista-savant tehetség. A savant-szindróma egy olyan ritka állapot, amikor a személy egy vagy több területen olyan szakértelemmel, vagy tehetséggel rendelkezik, amelyek ellentétben állnak az általános képességeivel. Tehát egy területen a savant tehetség zseniálisan teljesít, de sokszor az önálló életvitel, a saját magáról való gondoskodás is nehézséget okoz a számára. A savantok felénél autisztikus tünetek is megfigyelhetők, ahogy Stephen esetében is, a többieknél pedig szerzett sérülés, értelmi fogyatékosság, vagy agyi károsodás szokott jelen lenni.   Nem beszélő autistából csodagyerek Stephen 1974. április 24-én született Londonban, nyugat-indiai szülők gyermekeként. Mivel nem beszélt és nem kereste a kapcsolatot a többi emberrel, három évesen autizmussal diagnosztizálták. Öt éves korában kezdte el tanulmányait a londoni Queensmill Schoolban, ahol szinte csak rajzolni volt hajlandó.  Hamar kiderült, hogy a rajzon keresztül kommunikál a világgal. Először állatokat rajzolt, később a londoni buszok voltak kedvenc témái, végül az épületek rajzolásában lelte a legnagyobb örömét. Ezek a rajzok mesteri perspektívából készültek és nagyszerűen bemutatják Stephen természetes veleszületett művészi tehetségét. Bár a rajzolásban hihetetlen

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü