Élményfestés – Nagyvárosok

Városban élni nem mindenki szerint a legjobb dolog a világon, de vitathatatlan tény, hogy azért van jó pár előnye. A modern életvitel minden vívmánya és szükséges eleme elérhető közelségben van és jó esetben rendelkezésre állnak az elvonulás, a kikapcsolódás és a természetjárás lehetőségei is.

Ha tudományosan vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a város az emberi településformák legmagasabb szerveződési szintje. Az ember számára a város az egyetlen olyan élőhely típus, ahol számban és sűrűségben élnek a benne szereplő egyedek, és mint ilyenek lényegében természetesen vannak jelen.

 

A városok történelme

Az első állandó emberi települések és a letelepedett életmód a sikeres mezőgazdasági technikai fejlődés egyeneságú következményei voltak. Mintegy 9000 évvel ezelőtt az egyre hatékonyabbá váló földművelési módszerekkel – az emberiség történetében először – tartósan felesleg keletkezett az élelmiszerek területén. Ez a változás aztán lehetővé tette más munkaformák, más tevékenységek fejlődését is.

Az állandó települések sikere abban állt, hogy bennük egyszerre több, egymást kiegészítő tevékenység koncentrálódott. Ez pedig a fejlődő kézműipar és a kereskedelem fokozódását is lehetővé tette. Nem mellékes tény, hogy városok fejlődésén át vezetett a kereskedelmi útvonalak, így a kereskedő városok hálózatának kialakulása is. A városok és a falvak közti különbség azonban nem pusztán azok méretében vagy az ott lakók számában rejlik. A funkció az, ami megkülönbözteti a két fő településformát egymástól.

A városok minden időszakban jelentős kiváltságokban és más elbírálásban részesültek más településeknél, ami miatt máig sokaknak kívánatos a városba költözni. Napjainkban jellemző urbanizációs trend, hogy a városi lakosság többsége a kikötővárosokba és az országok fővárosaiba koncentrálódik. A lakosság ilyen mértékű egyenetlen eloszlása a gazdaság nagy fokú polarizáltsága (város – vidék) mellett jelentős környezeti károkozással is jár. Ez egy globális probléma és nem mehetünk el mellette szó nélkül, azonban ebben a bejegyzésben igyekszünk a városok szebbik oldalát is bemutatni.

A városok típusai

Városok alakultak ki szárazföldi és vízi utak mentén, illetve a nemzetközi kereskedelem útvonalai és csomópontjai, például kikötők közelében, de jellemzőek a nyersanyag bázisok (pl. szén, vas, olaj, egyéb ásványkincsek) kitermelése körül kialakult városok is. Vannak továbbá egyetemvárosok és zarándokhelyek, üdülő- és fürdővárosok, amelyek egy vagy több speciális okot is szolgáltatnak az emberek összejövetelére, tartós egy helyben tartózkodására.

Magyarországon viszonylag kevés a nagyobb város, azaz az olyan település, amely természeti adottságánál, gazdasági erejénél, fejlettségénél, funkcióinál és a működő munkamegosztásnál fogva olyan dolgokat kínál a lakóinak, amelyek csak városban érhetők el.

Az biztos, hogy a város sokkal bonyolultabb és mozgalmasabb környezet, nagyobb és színesebb életmódbeli lehetőségeket kínáló helyszín. A kisebb településekhez képest pedig központi és meghatározó, vezető szerepet betöltő közösségi mozgástér.

Külön érdemes megemlíteni a nagyváros településkategóriát, amely méreténél, gazdasági erejénél és esetleg kivételezett helyzeténél fogva elvileg magasabb technikai, infrastrukturális szinten működhet, mint az önmaguk eltartására nem képes, kisebb városok és települések. A nagyvárosokat jellemzően 100000 fő lakosságtól nevezzük így és világszerte ismerünk olyanokat, amelyekben több millió ember él együtt viszonylag kis területen.

 

A nagyvárosok sokszínűsége

A nyugati kultúrák városaiban hozzátartozik a különböző kultúrájú emberek által lakott, egymástól és a város többi részétől elválasztható városrész megléte. Ilyen lehet például a kínai vagy az olasz negyed az Egyesült Államok nagyobb városaiban.

Nem csak a népesség szempontjából lehetnek városrészek, hanem a funkció szempontjából is. Ezek azért alakulhattak ki, mert előnyösnek mutatkozott, hogy nagyjából egy helyen legyen mondjuk a színházak vagy a múzeumok vagy a pénzügyi területtel foglalkozó cégek irodái vagy a szórakozóhelyek.

Egy jól „megkomponált” nagyvárosban helye van a parkoknak és már zöld területeknek, valamint lehetőség szerint az utak mentén is sok fát, bokrot és más zöld növényeket láthatunk. Ezek kimondottan jó hatással lehetnek a városban lakó emberek lelkivilágára.

 

Nagyvárosok a képzőművészetben

A városok örök és megunhatatlan témát szolgáltatnak a művészeknek és a városi művészeti projekteknek. Ezeken megmutatkozik, hogy az urbanizáció nem feltétlenül rossz dolog. Remek lehetőség a kapcsolódásra, amelyből inspiráció, érzelmek és művészet születik mindenki gyönyörűségére.

Ha kedvet kapsz Te is nagyvárosi témájú képeket festeni, nézz körül az Események menüpontban az aktuálisan elérhető festmények között.

Blog

Digitális alkotók – Galina Bugaevskaya, a macskák nagy rajongója

Új cikksorozatunkban olyan alkotók munkáit mutatjuk be, akik már nem feltétlenül papíron, vásznon alkotnak valami szépet vagy szórakoztatót, hanem a 21. század eszközeivel készítenek fénykép montázsokat, alkotnak újra festményeket. Teszik mindezt rendkívül szórakoztatóan, anélkül, hogy gúny tárgyává tennék az eredeti képet.   A macskáknak jól áll a barokk cicoma Valószínűleg a legtöbb macskaimádó egyetért abban, hogy egy macskát királynőként vagy királyként kell kezelni, különben szörnyű következményekkel szembesül a gazdi. Ezeket a kecses lényeket már az ókori egyiptomiak is nagyra értékelték – nem ok nélkül – és ezzel a hozzáállással az orosz Galina Bugaevskaya, a tehetséges digitális alkotó is azonosulni tud. Galina olyan klasszikus festményeket alkot újra, amelyek egy magas rangú személyt ábrázolnak. Csak éppen a fejüket egy macskáéra cseréli le. Ily módon emeli ki mindazt a nagyszerűséget, és felsőbbrendűséget, amelyet ezek az állatok magukban hordoznak. A művésznő hamar rájött, hogy van igény  arra, hogy a gazdik kiskedvencüket elegáns portrén lássák viszont. Galinát mulattatja a gondolat, hogy szerte a nagyvilágban találhatók képei a macskaimádók falán.   A világ minden táján kedvelik munkáját Galina elmondása szerint ezt a projektet kezdetben csak a barátai szórakoztatására kezdte, de később instagram oldalt is létrehozott mulatságos képei számára. Egy év random posztolgatás után a feliratkozók száma

Olvass tovább »

Híres magyar festők – Orlai Petrich Soma

Márciusi nemzeti ünnepünk táján egészen biztosan találkozunk a szabadságharc és forradalom lánglelkű költőjének, Petőfi Sándornak a portréjával. Azonban a híres kép készítőjét alig ismerik, pedig egy rendkívül szorgalmas és tehetséges magyar festő volt, aki az akkori irodalmi élet ismert alakjaival is jó barátságot ápolt. Ismerjük meg Orlai Petrich Somát, a történeti festészet jeles alakját.   Jogászból lett festő Felvidéki gyökerekkel rendelkező  evangélikus családba született Mezőberényben 1822-ben. Anyai ágon rokonságban állt Petőfi Sándorral, aki a másod-unokatestvére volt. Középiskolai tanulmányait Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, később Pápán szerzett jogi végzettséget. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, az ő hatásukra maga is írogatott. 1846-tól fordult az érdeklődése a festészet felé, kezdetben Bécsben, majd Münchenben, később Rómában és Párizsban is tanulta a szakma csínját-bínját. Európai tanulmányútjáról hazatérve egy ideig arcképfestésből kereste a kenyerét Debrecenben,  majd ismét Bécs lett lakhelye. Végül 1955-ben költözött haza Pestre, miután megalakult a pesti állandó műtárlat. 1851-től kezdte használni az Orlai nevet, de csak 1853-ban vehette fel hivatalosan. 1854-ben kötötte össze életét Névery Annával, akit  Ninának becézett. 1861-től munkája elismeréseként az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja lett, mégpedig olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, vagy Than Mór.   Mindenkit elveszített, akit szeretett A szakmai sikerek

Olvass tovább »

Élményfestés, mint randevú

A magyar randevú szó a francia rendez-vous kifejezésből származik. Ez franciául azt jelenti, találkozás valakivel. Míg a franciák bármilyen találkára ezt a szót használják, addig mi csak a romantikus találkozókat nevezzük így. A legtöbb ember arról ábrándozik, hogy a randevúkon szövődött szerelemből házasság szülessen, de a szerelmi házasság “luxusa” viszonylag újkeletű dolog.   Egy kis randevú történelem A házasságkötések elsődleges célja több száz éven keresztül a társadalmi rang fenntartása és a családi vagyon megőrzése, gyarapítása volt. Azonban a 19-20. századfordulóra mindez megváltozott, a párkeresést érzelmek is irányíthatták, melyeknek addig nem jutott szerep.  A szerelem, mint a házasságkötés oka egyre elfogadottabbá vált, a felsőbb osztályok körébe is beszivárgott. A 19. század második felére a polgárság új párválasztási szokása az udvarlás lett, háttérbe szorítva az elrendezett házasságokat. Az udvarlás  időigényes volt, a polgári családok azonban nemcsak időt, de pénzt is szántak a hajadon leányok neveltetésére és öltözetére. Mindez azért volt fontos, hogy a zártkörű bálokon a lányok  műveltségükkel, kinézetükkel felkelthessék az érdeklődését  a potenciális kérőknek. Az felcsigázott udvarló ezt követően szülői jóváhagyás mellett többszöri látogatást tehetett a hölgy otthonában. Tehát az ismerkedés alatt a fiatal férfi és nő önszántukból lehettek egymás társaságában. A beszélgetések lehetőséget teremtettek arra, hogy felmérjék, mennyire lenne alkalmas

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü