Virágokat festeni és rajzolni egészen hamar „megtanulunk”. Kisgyermekként az egyik első olyan motívum, amelyet szerepeltetni tudunk a saját műveinken. A népi művészeti ágaknál is sokféle módon előfordulnak a virágok, legyen az akár díszítőfestés egy tárgyon, egy hímzés a ruházaton vagy valamilyen lakástextilen.
A virágok sokfélesége a természetben lenyűgöző. Mint látvány és mint ihletadó vagy „alapanyag” a legszebb festményekhez. Minden kornak és stílusnak megvoltak a maga virágcsendéletei vagy más olyan alkotásai, amelyeken valamilyen formában megjelennek a virágok. A pipacsok pedig különleges helyet foglalnak el a rendszerben, mert a karakteres színük és megjelenésük oda emelte „őket”.
A pipacs
A szántóföldek, a végeláthatatlan búzatáblák és az útszéli árokpartok messziről virító díszei a pipacsok. Ezek a csodás, piros színben pompázó virágok a vidéki táj legtöbbet fotózott főszereplői. A Dél- és Közép-Európában honos gyomnövény a sok vegyszeres gyomirtási próbálkozás ellenére is elterjedt, májustól akár októberig beszínezi a tájat a nyíló virágaival. Egyszerűsége és szépsége több művészt megihletett, akik megörökítették a pipacsmezőket az utókor számára.
A pipacs vagy vadmák a mákfélék családjába tartozik, a kerti mák őse. A Papaver nemzetség más fajait szokták pipacsnak hívni, ezért szerencsésebb a közönséges pipacs, mezei pipacs vagy vetési pipacs nevet megjegyezni, hogy pontosabban azonosíthassuk ezt a csodás virágot.
Teája köhögés csillapító, nyugtató, toroköblögető. A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól augusztusig gyűjtik. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítható, szárítás során az élénk piros szirmok lilás pirosakká válnak. Friss hajtásai ugyanakkor mérgezőek, különösen a gyermekeknél okozhat mérgezési tüneteket.
Virágai nem tartósak, vágott virágként sem használhatók, mert a szárról való eltávolítás után azonnal elhervadnak. Szárítás során elvesztik színüket és formájukat. Ezért is ajánljuk azt, hogy inkább eredeti élőhelyükön, a mezőkön csodáljuk meg ezeket a karakteres virágokat, vagy festményen.
Híres pipacsos festmények
Szinyei-Merse Pál: Pipacsos mező
Szinyei 1895-ben kezdett pipacsos tájképeket festeni, amelyekkel tulajdonképpen az ifjú korában már elkezdett színtanulmányokat folytathatta.
A francia impresszionisták közül főként Monetnek tűnt fel az, ami a magyar festőnek is, hogy az élénk színű pipacsok és a mezők piros-zöld kontrasztja fantasztikus vibrálást eredményez élőben megtekintve és egy festményen is. Az 1902-ben Jernyén, a családi birtokon festett pipacsos kép a legkiforrottabb az összes változat közül és ez a festmény adja vissza legmeggyőzőbben a magyar táj nyári látványát.
A kép a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető.
Claude Monet: Pipacsmező
Claude Monet a francia impresszionizmus kiemelkedő alakjának festménye a festő feleségét és első szülött fiát ábrázolja pipacsok között sétálva.
Témaválasztása nem meglepő, hiszen az impresszionizmus alkotói tudatosan a jelenből, a pillanatból vettek inspirációt. A 19. század második felében forradalminak számított ez a kép, mivel feldöntötte az addigi festészeti hagyományokat. Hogy mivel? Például azzal, hogy világos vászonra és kinn a szabadban készült.
Vincent van Gogh: Pipacsok és százszorszépek
Ha virágos festményekről van szó és van Goghról, akkor talán inkább a napraforgók és az íriszek jutnak elsőként eszünkbe. Ennek ellenére több festményén is találkozhatunk pipacsokkal. Az eredeti élőhelyükön, a lankás réteken és vázába téve, csendéletként is megörökítette ezeket az impozáns virágokat az életében el nem ismert festőművész.
Keresd a számodra kedves színvilágú virágos festményeket, ezen belül is a pipacsokat a KreatívLiget Élményfestő Stúdió kínálatában, az Események menüpontban és gyere hozzánk festeni!
Szeretettel várunk.
főoldal
események
kosár
menü