Ebben a cikkben egy tengerentúli festőt, az amerikai Edward Hoppert (1882-1967) mutatjuk be. Hopper alkotásaira a noir, mint festészeti stílus jellemző, a realizmus mellett. Ábrázolásmódjának egyik jellegzetessége a fények és árnyékok erős használata. Lényegében ezek adják Hopper képeinek igazi atmoszféráját, a művész ezáltal is igyekezett megragadni az ember tudatalattijában megbúvó apróságokat.
Edward Hopper békés gyermekkora
Holland származású szülők biztos anyagi körülmények közé született gyermeke volt. Nővérével, Marionnal együtt a New Yorkhoz tartozó Nyackban nevelkedtek egy dombtetőn álló, kényelmes viktoriánus házban, kilátással a Hudson-folyóra. Szülei művészetre érzékeny, művelt emberek voltak, akik gyakran vitték gyermekeiket koncertekre, kiállításokra. Azon szerencsés festők egyike ő, akinek szülei büszkék voltak fiúk művészi ambícióira, és támogatták ez irányú törekvéseit, ahogy önképzését is. Az iskolában alapvetően jól teljesítő Edward tehetsége nagyjából ötéves korában mutatkozott meg. Édesanyja különösen fontosnak találta, hogy gyermeke tehetségének kibontakozását támogassa. Nem ritkán oktatói folyóiratokat, festészettel kapcsolatos szakkönyveket és az alkotáshoz szükséges eszközöket vásárolt fiának.
1899-ben kezdte meg művészeti tanulmányait, egyik mentora az amerikai korai realista festészet egyik meghatározó alakja Robert Henri lett. Mint a legtöbb festő palánta, Hopper is többször járt Párizsban, hogy tanulmányozza az európai mesterek, főleg az impresszionisták kiállításait, és az ott ellesett fogásokat is alkalmazza saját stílusa kialakítása során. Hopper rendkívül tudatosan készült a festői pályára , de rögtön csalódás érte pályafutása elején.
A fényes karrier rögös kezdete
Amikor Párizsból végérvényesen visszatért New Yorkba, bérelt egy saját műtermet. Hamar belátta azonban, hogy ez elhamarkodott döntés volt, mert amíg nem tett szert saját kiforrott stílusra, és az ezzel járó hírnévre, a festészetéből nem fog megélni. Így aztán különböző reklámügynökségeknél és folyóiratoknál kopogtatott alkalmi megbízások után, és ez végül átmenetileg megoldotta anyagi nehézségeit is. Gyermekeket is tanított festeni a szülővárosában, Nyackben. Végül 1913-ban adta el első festményét, amely a ‘Sailing’ címet viselte. 250 dollárt keresett. Bár felsejlett előtte a lehetőség, hogy most végre kizárólag azzal keresheti a kenyerét, amivel igazán foglalkozni akart, végül rá kellett jönnie, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.
Hopper filmstúdióknál és ügynökségeknél kezdte kamatoztatni tehetségét, ahol főként plakátokat tervezett. Eleinte nehezen barátkozott meg ezzel a munkával, végül olyannyira szerelmese lett a mozinak, hogy élete végéig készített megrendelésre reklámanyagokat különböző filmekhez.
A házasság, mely szárnyakat adott
Élete fordulata 1924-ban következett be, amikor házasságot kötött Josephine Nivisonnal. Vele még 1914-ben diákként ismerkedett meg Hopper, és barátság szövődött közöttük. Útjaik 10 évvel később újra keresztezték egymást, ekkor Jo egy állami iskolában tanított, és elismert festőművésznek számított.
Szeretnek Hopperre úgy hivatkozni, mint kiegyensúlyozott magánéletű művészre, de Jo fennmaradt naplóbejegyzései szerint Hopper sajnos többször bántalmazta őt. Ennek ellenére hosszú életük végéig együtt maradtak, és közös életük során minden erejüket Hopper kiteljesedésének szentelték. Felesége szervezte a hétköznapi ügyes-bajos teendőket, és a Hopper karrierjével kapcsolatos dolgokat is. Az interjúkat, a kiállításokat, a képek értékesítését, a könyvelést. Ő volt a festő első számú modellje is, nagyon sok képen jelen van. Az arca csak kevés esetben felismerhető, Hopper általában elmosódott vonásokkal ábrázolta az arcokat. A nő az alkotómunkában is részt vett a háttérben, cím javaslatokat tett, konstruktív kritikákat adott, akvarellek festésére ösztönözte férjét.
Ez az együttműködés olyannyira virágzó volt, hogy pár éven belül Hopper már évi 30 festménynél is többet értékesített. A képeket ráadásul busásan megfizették, darabjáért több ezer dollárt adtak a különböző galériák és múzeumok. Az 1940-es évektől alkotta legfontosabb és legjobb műveit, köztük a címlapképen látható Éjjeli baglyokat, de ekkor született többek közt a Morning Sun, a New York Movie, a Girlie Show, valamint a Morning in the City című festménye is.
Edward Hopper munkássága
Ő elsősorban new yorki művész volt. Rengeteg időt töltött New York bohém negyedében, Greenwich Village-ben egy tetőtéri stúdióban. Hoppert még a nem túl komfortos körülmények sem zavarták, mert a fényes terek és a kilátás a stúdióból kárpótolták azon kellemetlenségekért, hogy nem volt hűtőszekrény, fűtés és fürdőszoba sem.
New Yorkban és más nagyvárosokban éttermeket, moteleket, benzinkutakat és vasúti jeleneteket festett. Kiemelte a tégla, a beton és az üveg színét és textúráját. Az építészeti részletekre összpontosítva az emberi elidegenedést hangsúlyozta. A melankóliára hajlamos festő vigaszra lelt a szélfútta tengerpartokon. Felnőtt életének nagy részében a nyarakat New England-ben töltötte. Világítótornyok, tengert ábrázoló képek és vidéki falvak jeleneteit festette Maine-ban, New Hampshire-ben, Vermontban és Massachusetts-ben.
Hopper festményei sokszor felkavaróak és pszichésen zavaróak. Ezek a tulajdonságok különösen olyan belső jeleneteken mutatkoznak meg, mint az Éjszakai ablakok (1928), a Hotel szoba (1931). A New York-i film (1939) és az Iroda egy kisvárosban (1953). Az emberi alakok mozdulatlanok, mintha megállt volna körülöttük az idő. Sok festménynél az szemlélőnek az a benyomása, mintha ablakon keresztül kukkolná a jelenet szereplőit.
Hopper festményei manapság hihetetlen árakon cserélnek gazdát, a Keleti szél Weewhawken felett című képért pédául 40 millió dollárt fizettek. A hopperi jelenetek az amerikai kultúra részei lettek. Számos művészt és filmrendezőt inspiráltak alkotásra a képei. Az ‘Éjszakai baglyok’ című festmény Herbert Ross 1981-es filmjében, a Filléresőben egy az egyben visszaköszön. Ugyanez a kép a Simpson család egyik 1997-es epizódjában is feltűnik.
főoldal
események
kosár
menü