Október végétől látható a TechnoCool című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat annak az 1990-es években indult művészgenerációnak a gondolkodásmódját járja körül, amely a rendszerváltozás utáni évtized gazdasági és kulturális nyitottságát felszabadító élményként élte meg. Ebben az elektronikus zenék forradalmasító szemlélete, a DJ-kultúra és a partik új látványvilága meghatározó inspirációt jelentett, ami a művek vizualitásában, az általuk felvetett kérdésekben is megjelent. A kiállítás több mint félszáz alkotó művein keresztül a különböző médiumok – festészet, objekt, fotó, print, videó és kis mértékben a számítógép-alapú művészet – kilencvenes évekbeli alakulását mutatja be.
Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében
A kiállításon bemutatott magyar művészek a rendszerváltás után a művészetben új önkifejezési lehetőséget láttak. A hagyományos médiumok mellett az új képi eszközök, a képszerkesztő programok és a számítógép kínálta lehetőségek egy egész generáció számára jelentették az önmeghatározás új formáit.
A tematikus tárlat szekciói olyan témaköröket mutatnak be, amelyek ma is frissen és relevánsan hatnak a szemlélőre. A műalkotásokat a korszakban Magyarországon nagy hatású külföldi alkotók, Muntean/Rosenblum, Pippilotti Rist, Cindy Sherman, Andreas Gursky és az akkor Budapesten filmet forgató Matthew Barney egy-egy művével helyezzük nemzetközi kontextusba. Az izgalmas és a mai napig újszerűnek ható képi világot megjelenítő műalkotásokat látványos, több zenehallgatási, videós és edukációs ponttal kiegészített enteriőrben láthatja a közönség.
A kiállítást azoknak ajánljuk, akik megélték és szerették a kilencvenes éveket, illetve akiket érdekel ez az egyszerre vad, bizarr és szabad időszak. Ha megélted a kilencvenes évek évek őrült időszakát, vagy ha életkorodnál fogva nem voltál a részese, de érdekel a techno forradalom, az elektronikus zene és extázis évtizede, akkor mindenképp nézd meg a Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki kiállítását.
Hangolódás a kiállításra
Az Előzmények című bevezető szekcióban olyan alkotásokat láthatunk, amelyek előhírnökei a kilencvenes évek új szemléletének. Az egyik falon megnézhetjük mindazokat a történelmi eseményeket és technológiai újdonságokat, amelyek a korszakot leginkább jellemzik. Ilyen például a CD, a mobiltelefon, a Berlini fal lebontása, a Terminátor 2, a tamagotchi játék és a Toy Story animációs film. Láthatunk olyan punk, new wave, rap és hip-hop lemezeket is, amelyek hatással voltak a következő generáció kísérletező gondolkodásmódjára.
A Szöveg/Jel/Jelentés szekció olyan műveket mutat be, amelyek a kép és szöveg viszonyával foglalkoznak. A kor művészei gyakran használtak olyan szimbólumokat, amelyeket saját maguk alkottak, vagy olyanokat, amelyeknek az eredeti jelentését módosították. A városokat ellepő reklámok szlogenjei, logói is hatással voltak az alkotókra.
Az 1990-es évekre a tömegmédiában is egyre gyakoribb témává vált a Föld erőforrásainak végessége, a klímaváltozás hatásai. Erre reflektálnak a kiállítás Ökofuturizmus című szekciójában látható művek.
A tárlat Test/Identitás nevet viselő szekciójában szembesülhetünk azzal, hogy ebben az időszakban számos alkotónak megváltozott a művészi önmeghatározáshoz való viszonya is. Jellemző volt a csoportként vagy művészpárosként való alkotás. Többen használtak művészneveket vagy bújtak alteregók mögé, amely jelenség az időszakban kibontakozó DJ-kultúrával is összefügg.
A DJ-kultúra hatásai a képzőművészetre
Az új digitális eszközök képi és hangzásvilága hatott a divatra, a sci-fi filmekre, a komputerjátékokra, a grafikai designra és a zenére egyaránt. Ez pedig a művészeket is inspirálta. A DJ-kultúrában megjelenő fogalmakat, mint a remix, a sample vagy a mix, a képzőművészetben is alkalmazták. Erre jellemző példákat a Pop/Remix szekcióban láthatunk.
A kiállítás utolsó szekciója a valóság és az illúzió viszonyával foglalkozik. A digitális fényképezés és a képszerkesztő programok elterjedésével a fotók korábban hitelessége végleg megkérdőjeleződött.
Ezzel párhuzamosan a festészetben megjelent a techno realizmus. A kilencvenes évek második felére az egzisztenciális és szociális problémák igényt teremtett a mindennapok realitásának ábrázolására, ami éles ellentétben állt az évtized eleji euforikus hangulattal.
A műalkotások között sétálva több ponton is látványos videók és techno zenék teszik teljessé az időutazást.
főoldal
események
kosár
menü