Április 2-ig meghosszabbították a magyar képzőművészet egyik jelentős mesterének, a rendkívül változatos stílusokban alkotó Vaszary János kiállítását. A bemutatott mintegy 70 műből 24 mindeddig teljesen ismeretlen volt mind a szakma, mind a közönség számára. Az ismeretlen ismerős című tárlaton látható festmények a festő teljes életművének szinte minden korszakát képviselik.
Vaszary sokféle stílusa
A tárlaton a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art deco stílustól a Duna-korzó-képekig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig, mindent megcsodálhatunk. És érdemes is ellátogatni, hiszen Vaszary János (1867–1939) a 20. századi magyar művészet egyik legsokoldalúbb alakja. Az 1890-es évek végén a szecesszió egyik első hazai képviselője volt, később az impresszionizmus, az expresszionizmus, majd az art deco stílusában is alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria mindig is élen járt Vaszary János munkásságának bemutatásában. 2016-ban azonban olyan képek kerültek elő a múzeum gyűjteményében, melyekről még a szakértő kurátoroknak sem volt tudomásuk korábban.
Nyilvánvaló volt, hogy ez a szenzációs felfedezés nagy publicitást érdemel. Vaszary festményei kivételesen népszerűek a műkereskedelemben, és a nagyközönség is rajong a képeiért. Az újonnan előkerült alkotások közül a legszebb, legizgalmasabb 24 művet is bemutatja – a szükséges restaurálás után – a kiállítás.
Ki volt Vaszary János?
Vaszary János (1867–1939) a 20. századi magyar művészet egyik legsokoldalúbb alakja. Az 1890-es évek végén a szecesszió egyik első hazai képviselője volt, később az impresszionizmus, az expresszionizmus, majd az art deco stílusában is alkotott. Művészetét már kortársai, a kritikusok és művészettörténészek is nagyra értékelték. Képeinek színessége, a formálás magabiztossága és ereje, a nagy, szintetikus formalátás képessége tette őt művészként és tanárként is kora egyik legnagyobb hatású mesterévé.
Miután szülővárosában, Kaposváron, majd Kolozsváron végezte gimnáziumi tanulmányait, 1885-ben, 18 évesen került fel Budapestre és csöppent bele a képzőművészet világába. Az Andrássy úti Magyar Királyi Mintarajziskolába járt, tanárai között volt Greguss János és maga Székely Bertalan is.
1887-től kezdve sokáig külföldi tanulmányokat folytatott (München, Párizs). Atyai nagybátyja, Vaszary Kolos (a későbbi esztergomi érsek) mecénásként támogatta a tehetséges festőfiút, aki így bejárhatta Franciaországot, Olaszországot és Spanyolországot is.
Változatos életpálya és kiteljesedés
A sok külföldi tartózkodás ellenére nem szakadt el teljesen Budapesttől: például 1893 tavaszán Vaszary Kolosról készült portréinak egyikével képviseltette magát először kiállításon, a fővárosi Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnál – amely épületet Régi Műcsarnoknak is szokták hívni.
Vaszary sokoldalúságát bizonyítja, hogy a festmények mellett bútorkárpitokat, faliszőnyegeket, könyvillusztrációkat és plakátokat is készített. Már az 1905-ös velencei művészeti kiállítás magyar terme is az ő függönyeivel és kárpitjaival lett feldíszítve.
Az első világháborúban Vaszary hadifestő és tudósító volt a keleti fronton. A látottak miatt depressziós éveket élt, ez a munkáin is meglátszott (sötétebb tónus, hevesebb ecsethasználat). A Golgota témaköre is jobban foglalkoztatta. Két esemény segített feloldani letargiáját. Az egyik, hogy Lyka Károly felkereste őt 1920-ban, aki rektorként újjászervezte a fővárosi Mintarajziskolát (immáron Képzőművészeti Főiskola néven), ahová anno Vaszary is járt: tanári állást kínált neki. Először vendégprofesszor volt, majd 1923-tól kinevezték rendes tanárrá. Az állás megnyugvást hozott számára, szeretett tanítani, és hallgatói is nagyon kedvelték őt. Egyik tanítványa Barcsay Jenő volt.
Vaszary naplójából származik ez a néhány sor, amely remekül kifejezi, hogy mi volt az életcélja ennek a sokoldalú, nagyszerű művésznek: „Nem volt soha egyéb szándékom, vágyam: festeni akartam! Ez az autoszuggesztió nekem oly természetes volt, hogy annak ellenkezőjét nem is tudtam volna elgondolni.”
főoldal
események
kosár
menü