Élményfestés – Claude Monet

Az impresszionizmus

 

Az élményfestés foglalkozásaink egyik legnépszerűbb alkotója Claude Monet, akit közvetve az impresszionizmus, mint művészeti irányzat névadójaként is ismerhetünk. 1872-ben festette meg az ’Impresszió, a felkelő nap’ című képét és 1874-ben állította ki az első olyan kiállításon, amelyet az új irányzatot képviselő művészek alkotásaiból rendeztek.

Az akkori műértő közönség körében nem aratott egyből osztatlan sikert a „hagyományos” festészet szabályaitól elrugaszkodó új művészeti mozgalom. Louis Leroy kritikus igencsak lekicsinylő cikket írt a kiállítás kapcsán, Monet festményének címéből és az irányzat fő elvéből kiindulva pedig megalkotta az impresszionista kifejezést, amely alatt – korántsem pozitív színezettel – a képek azon tulajdonságát értette, ahogy azok megragadják a pillanatot, a fények és az árnyékok ábrázolásának segítségével és felvállalva azt, hogy nem dolgozzák ki a részleteket teljes pontossággal.

Ez utóbbi tulajdonság az impresszionista stílus egyik fő lényege, hiszen az ábrázolás az aktuális érzéki benyomást, azaz impressziót rögzít a fény játékának segítségével, ahogy az a különböző felületeket különbözőképpen világítja meg, illetve bevonja az élménybe az árnyék megjelenítését is, amelynek szintén lehet akár több színe és árnyalata, amiket a vászonra folt-szerűen felvitt tiszta színekkel lehet megjeleníteni.

Ezek a színfoltok megfelelő távolságból szemlélve optikailag keverednek, ezzel kiváltva a szemlélőben a megfelelő szín és kép-érzékelést, amely visszaadja számunkra a festő élményét, amit a kép készítése közben élt át. Az impresszionista festők előszeretettel dolgoztak a szabadban, képeiket sokszor készítették egy konkrét tájat megfestve, megörökítve a pillanatot, amelyben a fény színekre bomlik, a levegő rezgése elmossa a szilárd körvonalakat és a felületeken reflex fényhatások vibrálnak.

 

Claude Monet – az impresszionizmus egyik legnagyobb alakja

 

Monet tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, ahelyett, hogy – édesapja igénye szerint – a családi vállalkozásban segédkezett volna, inkább szénnel rajzolt korai zsengéinek eladásából próbált jövedelemhez jutni. Párizsba költözése után – sok más művészhez hasonlóan – a Louvre kiállítótermeibe járt az ott kiállított festményeket másolni, ezzel gyakorolva és fejlesztve a technikáját.

Hosszú ideig egyáltalán nem voltak sikerei, 1868-ban vélhetően az anyagi nehézségei miatt még egy öngyilkossági kísérlete is volt, a Szajnába vetette magát, de szerencsére megmentették.

Az első képet, amely elismerést hozott a számára, még nem sorolhatjuk az impresszionista művekhez, de mindenképp említésre méltó, hiszen ’A zöldruhás nő’ (Nő zöld ruhában és Camille címen is ismert) festményt kiállította a párizsi Salon, ezzel ismertséget adva a művésznek.

Később Monet munkásságára nagy hatással volt Pierre-Auguste Renoir, akivel igazi barátságot is ápolt, valamint John Constable és William Turner, akiknek a tájképfestészetben alkalmazott technikái nagy hatással voltak a saját újításaira is, ami a színek alkalmazását illeti.

Az 1880-as évektől kezdett sorozat képeket festeni, amelyeknek az volt a lényege, hogy ugyanazt a témát vagy esetenként ugyanazt a konkrét épületet vagy tájat festette meg több szemszögből és más napszakokban. Az eltérő fényhatásokat és a különböző időjárási viszonyok okozta eltérő színeket igyekezett megjeleníteni ezeken a képeken, amelyek közül az egyik leghíresebb sorozata a Roueni katedrálisról készült több mint 30 festménye.

Ezeket a képeket úgy készítette, hogy esetenként több vásznon is dolgozott egyszerre, a napszakok előrehaladásával párhuzamosan mozgott és dolgozott az állványai között. Az ecsetvonásai nagyszerűen tudják érzékeltetni a katedrális homlokzatának textúráját, szinte tapinthatóvá téve a szemlélő számára is a faragott köveket és a levegő vibrálását, ahogy több irányba tereli a felületekre érkező fényt. A befejezést már a műteremben végezte, megjelenítve a saját, szubjektív benyomásait is, ezzel téve tökéletessé a művet.

 

Élményfestés a KreatívLigetben Monet stílusában

 

Amikor a festő stúdiónkban megfesthető képeket válogattuk, biztosak voltunk benne, hogy Claude Monet munkái benne lesznek a kínálatban, mert az általa képviselt stílus festményei remekül alkalmasak arra, hogy az élményfestés alkalmával szépen, fokozatosan felépítve megjelenítsük azokat a saját vásznunkon is.

A „fény festészete” így elérhetővé válik a még kevesebb gyakorlattal rendelkező festők számára is, hiszen a pillanatnyi benyomások ábrázolása, a játékos és könnyed, már-már elnagyoltnak tűnő ecsetvonások használata bárki számára megvalósítható.

A Kreatívliget Élményfestő Stúdióban a következő Monet képekből választhatsz:

  • Pipacsmező
  • Vízililiomok

Keresd az időpontokat az Események oldalon, válassz egy Neked megfelelőt és jelentkezz élményfestésre a KreatívLiget Stúdióba!

Blog

Élményfestés – Tulipán

A tulipán kehely alakú virágú, sokféle színben és változatban létező, hagymás dísznövény, a liliomfélék családjának egyik nemzetsége. Összesen mintegy 100 faj és ezeken felül még több ezer nemesített fajta tartozik ide. A tulipán neve a perzsa ’toliban’ szóból származik. A virág fejének alakja eléggé hasonlít az iszlám világban használt fejfedőre, a turbánra.   A tulipán eredete A közhiedelemmel ellentétben a tulipán őshazája egyáltalán nem Hollandia, és legnagyobb szomorúságunkra nem is ősi magyar virág. Egyesek szerint a tulipán Perzsiából származik, de abban nagyjából mindenki egyet tud érteni, hogy Közép- vagy Belső-Ázsia, és Ázsia mérsékelt égövi területén őshonosnak tekinthető. A legkorábbi ismert tulipán ábrázolást egy, az időszámításunk előtti 7. századból való dél-kaukázusi szkíta leleten találták meg régészek. A tárgy egy aranyból készült pecsétnyomó, amelyen öt tulipán látható. Írásos emlékek elsőként időszámításunk után 1000 körül említik a tulipánt. Az első tulipán nemesítők Törökországban munkálkodtak és már a 16. században elkezdték kifejleszteni a virág különböző változatait. A Török Birodalom terjeszkedésével jutott el a tulipán Európába, ahol korábban nem is ismerték.   A tulipán, mint díszítőelem Magyarországon a török hódoltság idején terjedt el igazán, de sokan úgy tartják, hogy a magyar népművészet olyan ősi motívuma a tulipán, amelyet a Kárpát-medencébe érkező magyarok már korábbról is

Olvass tovább »

Élményfestés – A párizsi Eiffel-torony

Élményfestő alkalmaink közül töretlen népszerűségnek örvendnek Párizs ikonikus tornyát, az Eiffel-tornyot megfestő foglalkozások. Nem csoda, hiszen a világ egyik legromantikusabb városának jelképe ez. Párizs sokszínűsége, történelme, a művészetek iránti nyitottsága sokakat magával ragad. Aki járt már Párizsban, az visszavágyódik, aki nem, az odavágyódik. Azonban azt kevesen tudják, hogy Párizs egyik jelképét, az Eiffel-tornyot a történelem talán legügyesebb szélhámosa, Victor Lustig eladta. Ráadásul kétszer is. A karrierje a lebukás után sem tört derékba, hanem csak utána indult be igazán.   Victor Lustig, a csalókat átverő szélhámos Az osztrák származású Lustig Amerikában kezdte bűnözői pályafutását, egy rendkívül pofátlan trükkel: pénzhamisító gépet sózott más bűnözők nyakába. A gépről azt hitette el, hogy bonyolult kémiai eljárásokkal az igazival tökéletesen egyező százdollárosokat képes nyomtatni.  De az alapos munkához idő kell: hat óra alatt lesz kész  az igazira megszólalásig hasonlító papírpénz. Ezt természetesen demonstrálta is, és a papírpénzek tökéletesen olyanok voltak, mint az igazi. Mert valóban igaziak voltak. A gépet három darab valódi százassal töltötte meg, így az 18 órán át hibátlanul működött,  ezzel majd’ egy nap menekülési időt biztosított Lustignak. A gépet szolid 10 ezer dollárért árulta, tehát azt ígérte, hogy az egy hónap alatt behozza az árát. Amikor az átverés miatt kezdett szorulni a

Olvass tovább »

Élményfestés – Ábrázoljunk textilt!

A textil nagyon régóta jelen vannak a festményeken, mint ruhanemű és úgy is mint a háttér része, drapéria, függöny vagy bútorkárpit formájában. Sokféle felületű, struktúrájú és mintájú lehet egy textil, nem beszélve arról az esetről, amikor redőkbe rendeződve a színe is több árnyalatban köszön vissza, mert a különböző fény- és árnyék hatásokat a szemünk így érzékeli. A felsorolásból is láthatjuk, hogy nincs könnyű dolga annak, aki élethű vagy legalábbis plasztikus textil ábrázolást szeretne „elkövetni” az általa készülő képen vagy rajzon. Ebben is szeretnénk segíteni a hozzánk fordulóknak, amikor élményfestésre invitáljuk őket.   Textilek és drapériák a festészetben A gótika idején a festészet túlnyomórészt az egyház szolgálatában állt, de azért fokozatosan komoly átalakuláson ment keresztül. Az ábrázolásokon lassanként eltűnt az alakokat szegélyező vastag kontúrozás, amelynek hatására oldódni látszott a képek addigi merevsége. Megjelent a természethű ábrázolásmódra való törekvés, az érzelmek megjelenítése és a környezet fontosságának hangsúlyozása. A mozgás és a drapéria ábrázolása is finom vonalvezetést és lágy festőiséget igényelt. A ruhaneműk sokasága, redőzöttsége, színei és fény-árnyék játékai ugyanúgy jelentősen hozzátettek a festmények képi világához, mint az ábrázolt alakok dinamikája. A színek használatával ráadásul sok mindent ki lehetett fejezni, amely lehetőséget a festők előszeretettel használták is. A reneszánsz idején már erőteljes hangsúllyal

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü