Leginkább Spanyolországban élt és alkotott, de görög származású volt, ahogy azt a neve is mutatja. El Greco ugyanis azt jelenti, hogy ’A görög’. Életéről a legtöbb esetben nincsenek pontos adataink, csak feltételezések alapján áll össze valamiféle életút és a magánéletére vonatkozó elemek.
A kezdeti évek
Először egy 1566-os íráson olvasható neve, melyből valószínűsíthető, hogy már ebben az időszakban is alkotott, miniatűr freskó és táblaképek készítésével foglalkozott, és ezeket sokszor értékesítette.
A bátyja adószedő volt Velencében, minden valószínűség szerint rajta keresztül szerezte 1568-ban azt a munkáját, amiben az volt a feladata, hogy egy velencei térképész munkáit készítse elő, rajzolja át. Ebben az időszakban készült munkái közül érdemes kiemelni a ’Vak meggyógyítása’ című képét, amely magán hordozza a helyi festészet elemeit, a velencei hatást.
Magával hozta a bizánci ikonfestészet gyökereit, és felvette a kapcsolatot Rómában Tizianoval, aki ebben a korban már elismert festő volt, de volt kapcsolata Tintorettoval és Jacopo da Ponte Bassanoval is. Gulio Clovo, a befolyásos és gazdag miniatúrafestő pártfogolta őt, és Alessandro Farnese bíboros figyelmébe ajánlotta.
Bár a festés alapjait Tizianotól tanulta meg, soha nem azonosult a látásmódjával. Korai képei sok hasonlóságot mutatnak Jacopo da Ponta és Tintoretto műveivel is. Átvette a manieristák szabad szerkesztésmódját, az alakok megnyújtással való ábrázolását. Raffaello munkássága nem tett rá túl nagy hatást, azonban lenyűgözte Michelangelo dinamizmusa. A manieristák közül Parmigianino tette rá a legerősebb hatást.
El Greco művészetének kiteljesedése
1557-ben Diego de Castillától, akivel római ismeretségei alapján került kapcsolatba megbízást kapott három oltárkép elkészítésére a toledói Santo Domingo el Antiguo templom részére. Ezekkel a képekkel már nagy hírnevet szerzett, és végleg letelepedett Toledóban. Toledo ebben az időben a művészeti élet központja volt.
Az emberek olasz írásmóddal Greconak, vagyis görögnek nevezték őt, a képeit viszont görög betűkkel, eredeti nevén szignálta, sokszor hozzátéve “a krétai” jelzőt.
Egy évvel Toledóba érkezése után fia született. A Jorge Manuel nevű fiúgyermek édesanyja Jerónima de las Cuevas, aki valószínűleg nemesi származású hölgy volt, ám El Greco valamely ismeretlen okból soha nem vette feleségül. A ’Bundás hölgy’ című képén valószínűleg gyermeke anyját festette meg.
Művészetének innentől kezdve már híre ment, így II. Fülöp Madridba hívatta, és megbízta néhány munkával. Az 1579-ben készített ’Krisztust megfosztják ruháitól’ című képe hatalmas elismerést aratott a kortársak között, azonban a káptalannal perbe került, mert egyrészt azért, mert a kép árát kifogásolták, másrészt pedig azért, mert a képen három olyan nőalak is szerepel, akikről az Evangélium nem tett említést. A tizenhat féle variációban elkészült kép néhány példányáról lekerültek a kifogásolt alakok, azonban az árban és koncepcióban a művész hajthatatlan volt. Végül a kialakult perben teljes kártérítést kapott.
1583-ban visszaköltözött Toledóba, miután az uralkodó elégedetlen volt a ’Szent Mauritius Vértanúsága’ című képével. Ezután mégis tudott megrendeléseket kapni Kasztíliából. Ugyan a királynál kegyvesztett lett, képei mégis elterjedtek az akkori műkereskedők segítségével egész Spanyolországban.
1589-től de Villen márki palotájában élt. 1604-ben a krétai török támadások elől nála menedéket kereső fivére, Manussos meghalt, amely esemény őt magát is elég rosszul érintette. A görög festőművész tíz évvel később hunyt el, 1614. április 7-én. A San Domingo el Antiguo templomban helyezték örök nyugalomra a spanyol festészet görög származású, jellegzetes, és korát jócskán meghaladó, különc alakját.
El Greco emlékezete
Bár halála után sokan meggyászolták, mint nagy formátumú festőt, de nem sokkal később már meg is feledkeztek róla. A kortársakat is megdöbbentő expresszivitása egyenesen érthetetlenné vált a következő századok műértői számára. Csak a 19. század végén ismerték fel igazi jelentőségét, majd paradox módon El Greco lett a 20. század egyik legnagyobb hatású festője, akinek életművéből az impresszionistáktól a kubistákon át rengetegen merítettek ihletet.
Szerencsénkre képeinek igen gazdag gyűjteménye van a budapesti Szépművészeti Múzeumban, köztük a Bűnbánó Magdolna, az Angyali üdvözlet, a Krisztus az olajfák hegyén és a Tanulmányfej című képek. Ez utóbbit egyesek El Greco önarcképének tartják. Amint lehetséges, menj Te is múzeumba és nézd meg ezeket a nagyszerű képeket!
főoldal
események
kosár
menü