Élményfestés – Városok

Régóta ismert tény, hogy a Föld népessége folyamatosan növekszik. A tudósok úgy becsülik, hogy bő 200 évvel ezelőtt, 1804-ben 1 milliárd ember élt a Földön, míg 1987-ben érte el az 5 milliárdot a Föld lakossága. Jelenleg közel 8 milliárdon osztozunk a bolygón, a tudomány emberei úgy becsülik, hogy 2067-ra érjük el a 10 milliárd lakost. Egy 2015-ös adat szerint percenként 270 csecsemő látja meg a napvilágot. Ez a gyors növekedés azt eredményezi, hogy a városok lakossága is folyamatosan gyarapodni fog. 1950-ben a világ népességének még kevesebb, mint 30 %-a élt városban, de 2018-ra ez az arány megfordult, a városlakók száma 55 % lett. Az ENSZ tudósai szerint ez a tendencia folytatódni fog, úgy tartják, 2050-ben már a világ népességének 68 %-a lesz városlakó. Mindez új kihívások, soha nem látott problémák megoldására kell sarkallja az emberiséget.

A száraz számok világa után nézzünk kicsit vissza a múltba, s idézzük fel, hogyan jöttek létre egyáltalán  itt, Európában a városok.

 

A városok középkori felvirágzása

A városok létrejötte Európában a kora középkorra tehető. A 8. századtól a 13. századig szárazabb és melegebb lett az időjárás. Ez kedvezett a növénytermesztésnek, így  a gazdasági élet is megélénkült. A mezőgazdaságban technikai és módszerbeli fejlődés is bekövetkezett, a nehézeke, szügyhám, borona és patkó feltalálásával. Ezek az apróságnak tűnő változások forradalmasították a mezőgazdaságot, emiatt már nem csak a létfenntartáshoz szükséges mennyiséget tudták megtermelni. A felesleget el lehetett adni, így megjelent a pénzforgalom is.

Megnövekedett az igény a távoli tájak árui iránt is, melyeket a kereskedők szállítottak egyik városból a másikba. Pont emiatt  fontos szárazföldi vagy vízi kereskedelmi útvonalak csomópontjai fejlődtek városokká a püspöki és földesúri székhelyeken túl. A fontosabb folyóátkelőhelyek és hágók mellett szintén sok ember telepedett le.  A létrejövő települések köré falat építettek, hogy meg tudják védeni magukat a támadókkal szemben. Viszont mivel a falakat nem lehetett odébb tenni, a lakosság pedig egyre nőtt, hamar zsúfolttá váltak az utcák. Sokszor ütött ki tűzvész, hiszen a házak egymás hegyén-hátán voltak, ráadásul fából épültek. A szennyvíz elvezetése sem volt megoldott, így könnyen alakultak ki járványok is.  A közfürdők csak a 14-15. század táján jelentek meg, addig a hétköznapi tisztálkodás se volt megoldott.   Tehát elmondható, hogy a római kori városokban jobb életkörülmények voltak. Egy nagyobb várost alig tíz-húszezer ember lakta, egy százezer fős nagyváros -ilyen volt Velence, vagy  Párizs- pedig kiemelkedőnek számított Európában.

 

A középkori város lakói

A városokat a polgárok lakták, ők általában kereskedelemmel, vagy kézművességgel foglalkoztak, céhekbe tömörültek. Számos kiváltságban részesültek, ők választhatták a vezetőiket és a várost irányító testületet, plébánost és bírót is. Egy összegben adóztak, minél többen lakták a várost, annál kevesebb volt az egy főre jutó adó mennyisége. A nagyobb települések vásártartási joggal is rendelkeztek, melyeket a főtéren tartották meg. Rendszerint ugyanitt állt a városháza és a város temploma, vagy katedrálisa.  Napjainkban is a nagy múltú európiai városok fő látványossága a várfalak közt meghúzódó óváros, a templom, a városháza.

Ez a viszonylagos jólét és szabad élet az uradalmak jobbágyait is vonzotta. Sokan elszöktek a földesuruktól, kockáztatva azt, hogy elfogásuk esetén szigorú büntetésre számíthattak. Ugyanakkor  ha sikerült egy év és egy napot a városban tölteniük, a jobbágy polgárrá válhatott, és mentesült a földesúri szolgáltatások terhe alól.

A városban lakók jelentős részét a plebsz adta, a városi szegények. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal, alkalmi munkából tartották el magukat, gyakran a polgárok földjeit művelték.

 

A városok napjainkban

Az évszázadok alatt természetesen a városok összképe sem maradt érintetlen, akárcsak a benne lakók összetétele. Háborúk, természeti katasztrófák utáni újjáépítés mindig alakított a városokon, elég csak Budapesten végignézni a Duna-parton.  De nem minden városnak van akkora múltja, amely a középkorig nyúlik vissza. Az amerikai metropoliszok égig nyúló tornyai, nyüzsgő belvárosa teljesen más hangulatot, életérzést közvetítenek.

Azt, hogy valaki a városok forgatagában érzi jól magát, vagy a falvak nyújtotta csendben, számos dolog befolyásolja. Az ingerküszöbünk, ami a zajt, emberek számát, zsúfoltságot illeti. A személyiségünk, a munkánk, a kedvelt szabadidős tevékenységeink, a szociális kapcsolataink, anyagi helyzetünk mind-mind hatással vannak arra, hogy hol választunk lakóhelyet. A legtöbb nagyvárosban  módunk van elvonulni a természetbe, találni egy nyugodt helyet, ha arra van szükségünk. De vitathatatlan előnye a városi életnek, hogy szinte végtelen számú lehetőségünk van a szabadidőnk minőségi eltöltéséhez. Többek közt koncertek, éttermek, szórakozóhelyek, mozgásstúdiók, színházi előadások és különböző workshopok állnak folyamatosan a rendelkezésünkre.

 

Fess városokat!

Ha hozzánk térsz be, egészen biztosan jól tudod eltölteni az értékes szabadidődet. Válassz minket a nagyváros nyújtotta lehetőségek közül, csendesedj el és éld át az alkotás örömét. Ha a városok szerelmese vagy, kedvedre válogathatsz a különböző hangulatú festményeink közül. A modern metropoliszok kedvelői bátran ragadjanak ecsetet és fessék meg a Brooklyn hidat, a romantikát kedvelők pedig Párizs ikonikus tornyát. A vízpartot szeretőket se hagyjuk cserben, otthoni készleteink között találsz görög kikötői csendéletet és Santoroni egyik lenyűgöző látképét is. Ha máshogy idén nincs alkalmad rá, fesd meg a várost, amit szívesen felfedeznél!

Blog

Tévhitek az élményfestésről

Sokan hallottak már az élményfestésről és van, aki már ki is próbálta vagy folyamatosan jár ilyen foglalkozásokra. Vannak olyanok is, akik még nem ismerik ezt a fajta kreatív kikapcsolódási és hobbi lehetőséget. Megint másokban pedig tévhitek élnek azzal kapcsolatban, hogy mit jelent ez a fajta festészet és hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást. Ezeket a tévhiteket szeretnénk most egyszer és mindenkorra eloszlatni és tisztázni, hogy mit is jelent pontosan az élményfestés kifejezés.   1. tévhit: Az élményfestés nem más, mint egy festőtanfolyam Valójában egy élményfestés foglalkozáson nem kimondottan képzőművészeti oktatás zajlik és nem képzőművészeti alkotásokat hoznak létre a résztvevők. A folyamat során nem az adott mű és annak tartalma a fontos, hanem maga az alkotás öröme. Az élményfestés meghozza az alkotókedvet és további festésre is sarkallhat. Ez az élmény főleg azoknak új és érdekes, akik korábban még nem végeztek ilyen szabadidős tevékenységet. Az élményfestés – ahogy az elnevezéséből is kiderülhet – inkább szórakozást és kikapcsolódást jelent, mint munkát vagy feladatot.   2. tévhit: Csak az jöhet el egy élményfestés foglalkozásra, aki már tanult vagy tud festeni Valójában mindig úgy vannak felépítve a foglalkozások, hogy azokon annak is sikerélményben lehet része, aki még soha életében nem fogott ecsetet a kezében vagy

Olvass tovább »

Híres női festők – Mary Cassatt

Mai cikkünkben ismét egy amerikai festőt és grafikust, ezúttal az imresszionista Mary Stevenson Cassatt-et mutatjuk be. Alkotásain legtöbbször a nők kaptak szerepet, különös érzékenységgel ábrázolta az anya-gyermek közötti meghitt kapcsolatot.   Mary, a világlátott gyermek 1844-ben született Pennsylvaniaban. Apja, Robert Simpson Cassatt jómódú bróker volt, édesanyja, Katherine Kelso Johnston pedig bankár családból származott. Hét gyermek született a családban, azonban abból kettő még csecsemőként elhunyt. A gazdag szülők kitűnő oktatásban részesítették gyermekeiket, és úgy gondolták, hogy az oktatás fontos része a világ megismerése. A család öt évet töltött Európában. Ezalatt az idő alatt megfordultak Londonban, Berlinben és Párizsban is. Mary művészeti nevelése is Európában kezdődött, a zenéléssel és a rajzolással is itt kezdett ismerkedni, emellett megtanult franciául és németül.   Mary Cassatt tanulmányai 15 éves volt, mikor hazatértek Amerikába, és bár szülei nem örültek neki, ő beiratkozott a Pennsylvaniai Képzőművészeti Akadémiára. Tanulmányait az amerikai polgárháború évei alatt sem szakította meg, pedig nem volt elégedett az ottani oktatással. A diákok mindössze 20 %-a volt nő és férfi társaikhoz képest több hátrányos megkülönböztetés is érte őket. A nők nem rajzolhattak akkoriban például élő modellről. Cassatt megelégelve a helyzetet végül félbeszakította tanulmányait és diploma nélkül távozott az iskolából. Nagy nehezen rábeszélte családját, hogy térjenek

Olvass tovább »

Híres női festők – Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta

A 19. századi Magyarország egyik legműveltebb és legnépszerűbb hölgyeként tartják számon ezt a több területen igen tehetséges nőt. Bobdai Gyertyánffy Bertának igen kalandos élete volt, a zongorázásban és festészetben egyaránt kiemelkedő művésznő esküvőjén egy legenda szerint a papot pisztollyal kellett kényszeríteni arra, hogy az ifjú párt összeadja.   Rajzolás és a szerelem Berta az örmény származású, Erdélyben tevékenykedő nemes bobdai Gyertyánffy családba született 1819-ben. A Sankt Pölten-i Angolkisasszonyok zárdájában tanult rajzolni. Első mestere egy német festő, Friedrich Baudri volt, aki Magyarország kastélyait bejárva ajánlotta fel rajztanítói szolgálatait a nemes családoknak. A tizenkilenc éves Bertát is ő vezette be a festés és rajzolás világába. Azonban a közös munka során a mester és a tanítvány egymásba szeretett, amit Berta apja nem nézett jó szemmel, így Baudrinak el kellett hagynia a Gyertyánffyak kastélyát.   A boldog házassághoz pisztoly is kellett Szerelmi csalódása után két évvel, 1842-ben ismerkedett meg egy bálon gróf Nákó Kálmán politikussal. Az ismeretségből románc szövődött, amelyet aztán frigy koronázott meg 1842 nyarán. Leendő apósa és anyósa nem támogatta a házasságot, mert a Gyertyánffy család nem rendelkezett főnemesi ranggal. Nákó Kálmánt (a leendő férjet) viszont nem abból a fából faragták, hogy ez bármiben megakadályozza. Úgy tartja a legenda, hogy a gróf

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü